Új blog:)

Sziasztok! Már elég régóta terveztem, hogy nyitok egy új blogot és most végre meg is valósítottam. A prológus már fel is került rá, az első rész pedig hamarosan érkezni fog. Nézettek be, és ha már ott vagytok hagyatok nyomot magatok után.☺

A blog linkje:

http://dontworryabouttomorrowapril.blogspot.hu/

u.i: Hogy tetszik az új fejlécünk?:)

April ♥

Karácsonyi meglepetés

Sziasztok! Mint már a címből is kiderült egy kis meglepetéssel szeretnénk nektek kedveskedni a ünnepek alkalmából. Kicsit előreugorva a történetben, egy karácsonyi különkiadású részt hoztunk nektek a "fa alá", ezzel kívánunk nektek nagyon boldog, békés karácsonyt és sikeres új évet, amiben reméljük továbbra is velünk tartotok majd.♥
Hatalmas ölelést küld:

Rose&April ♥

April szemszöge:
5 évvel később

- Ne csináld már Niall, így nem fog maradni a sütiből! - szóltam rá nevetve mikor egy mézeskalácsot lopott el magának.
- De olyan finom. - tüntetett el még egyet a szájában.
- Ugye tudod, hogy Rose is nagyon szereti? Bajban leszel ha nem hagysz neki. - próbáltam rábírni valamivel, hogy ne falja fel mindet.
- Csak még egy utolsót. - nézett boci szemekkel.
- Na jól van. - nyújtottam felé egy hold alakú finomságot. - De tényleg az utolsó. - húztam egy kicsit vissza a kezem mosolyogva.
- Oké. - egyezett bele majd elégedett mosollyal elfogyasztotta az édességet amit odanyújtottam neki.
- Niall várj! - kiáltottam utána mikor elindult kifelé a konyhából.
- Mi az, kapok még egy sütit? - csillantak fel a szemei.
- Nem. - nevettem el magam. - Becsomagolod az ajándékokat míg nincsenek itt a többiek? - kérdeztem.
- Persze. - nyomott egy puszit az arcomra majd kisétált.
Mivel eddig sikerült titokban tartani Rose és Harry elől, hogy mit kapnak, ez volt a tökéletes idő a csomagolásra, hogy továbbra is titkosak maradjanak az ajándékaik mivel ők a padláson kutakodtak a karácsonyfadíszek után. Az eddigi évek során valahogy mindig kiderítették mit kapnak, de most sikerült úgy elrejteni előlük, hogy ne találják meg.
- Hová tegyem a dobozokat? - hallottam Harry hangját kicsivel később.
- Oda az asztalra. - mondta Rose közben én is a nappaliba rohantam. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet az ajtófélfának dőlve mikor láttam, hogy Niall végzett a csomagokkal és a telefonját nyomkodja, mintha mi sem történt volna.
- Nagyszerűek ezek a díszek, de hol a fa? - vakargatta a fejét Niall kicsit elszakadva a telefontól a doboz felett állva, amiben a karácsonyfadíszek voltak. 

- Harry ugye megvetted a fát? - kérdezte Rose.
- Én azt hittem az Niall dolga. - húzta föl szemöldökeit.
- Hogy lenne már az én dolgom, mikor a múlthéten azt mondtad te magad vágod majd ki. - védte magát Niall.
- Ember, szerintem részeg voltam. - világosodott meg Harry.
- Mikor nem vagy az? - nevettünk fel Roseal.
- Szerintem még addig menjetek el fáért amíg be nem zárnak a boltok, vagy felőlem ki is vághattok egyet, de karácsonyfa nélkül én nem karácsonyozok. - utasította a fiúkat Rose akik már a kabátjukat vették és el is indultak, hogy megmentsék a karácsonyunkat. 

Rose szemszöge:

 - Nem hiszem el, hogy lehetnek ilyen bolondok!? Pont a fát elfelejteni karácsonykor. - csodálkoztam, bár ezen már nem kéne meglepődjek.

 - Ezek már csak a mi vőlegényeink. - sóhajtott egyet April és a gyűrűjét kezdte újra csodálni. Nem is csodálom hisz gyönyörű volt, de az ujján még jobban állt.
 Aprillel előkészítettük a konyhát az ünnepélyes vacsorához. A sütiket tálcára kihelyeztük, megterítettünk, karácsonyi illatú gyertyákat gyújtottunk és még egy forró teát is elszürcsöltünk, ami változatosság kedvéért karácsonyi válogatásból választottuk ki. April már hívni akarta Niallt, hogy hol vannak, de pont megérkeztek mire a füléhez emelte a készüléket.
 - Utat a télapóknak! - jött be először Niall és utána Harry ügyeskedett a fenyőfánkkal.
 - Na végre, hogy megérkeztettek! Teát? - érkeztem a nappaliba az említett melegséggel.
 Elfogadták mind a ketten és a szinte jéggé fagyott ujjaikat rátapasztották a forró bögrére. Aprillel elkezdtük díszíteni a fát, addig amíg a fiúk meg nem itták teájukat, de utána meg együtt díszítettük a közös fenyőnket.

Sokat nevettünk, főleg akkor amikor Niall becsavarta magát és Aprilt egy boával, de annyira, hogy nekem és Harrynek kellet segíteni, hogy kijussanak a fogságból. De azon is elidőztünk amikor majdnem fölborítottam a fát, mert sikeresen Harry meglökött mikor épp egy magasabb ágacskára igyekeztem egy piros gömböt fölhelyezni.
 Kisebb, nagyobb bakik után sikerült épségben felruházni a zöld fenyőt és asztalhoz tudtunk ülni végre megvacsorázni.
 Niall picivel később érkezett a konyhába, de Harryvel összenézve tudtuk, hogy miért maradt le az ír. A vacsora alatt - ami mellesleg isteni volt - mindenki elhelyezte ajándékait a többieknek és mire megettünk minden falatot a fa alatt megteltek az üres helyek. Niall és April versenyezve rohantak a nappaliba, míg mi Harryvel kézen fogva sétáltunk utánuk a karácsonyfához. A fenyő illata szinte egyből megcsapta az orromat és mélyen beszíva azt Harryre mosolyodtam, hiszen még csak most jön az est java! Harryvel átadtuk Apriléknek a borral teli bor hűtőt, míg ők nekünk egy rózsaszín szőrös bilincset, egy "Részegedj okosan" című játékot és egy wellnes hétvégét ajándékoztak. A fiúk nekünk - meg maguknak - repülőjegyeket vettek Magyarországra és vissza Londonba. April Niallt egy "All I Want For Christmas Is Food"-os telefon tokkal lepte meg. Én meg Harrynek egy elég különleges ajándékot szántam. A kis borítékot oda nyújtottam neki, ő meg kérdőn nézett rám, majd a borítékra.
 - Hm, egy boríték! - tanulmányozta a kis papírt.
 - Nyisd már ki te bolond! - sürgettem őt. Kezeimet a szám elé helyeztem, széles mosolyomat eltakarva vártam a reakcióját.
 Szemei tapadtak a kis papírra amikor azt kihúzta, a sorok között nem kellet sokat kutatnia, hogy megtalálhassa azt ami igazán érdekes abban. Tekintetét rám kapta és csillogó szemekkel tette fel a várva várt kérdést.
 - Apa leszek?

18. rész

Sziasztok! Ne haragudjatok a sok késésért, tényleg nagyon sajnálom! Igazából nem tudom mi történt, egyszerűen nem volt ihletem a részhez, de végül csak összeállt a kép. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást kíván:

April xxx

 April szemszöge

  Másnap reggel a nap sugarainak és Niall puha kezének a simogatása ébredtem.
- Jó reggelt! - néztem a tengerkék szempárba mosolyogva.
- Neked is gyönyörűm! - nyomott egy puszit az arcomra. - Éhes vagy? - kérdezte, de szerintem tudta a választ.
- Fúú nagyon. - vágtam rá egyből, ő pedig csak mosolygott és lerakott mellém egy tálcát tele finomságokkal.
Először egy kroaszant fogyasztottam el friss gyümölcsök kíséretében majd eperturmixszal koronáztam meg a finom reggelit.

- Köszönöm. - raktam félre a tálcát és Niall fölé mászva egy csókkal fejeztem ki mennyire ízlett amit készített.
 Már erősen dél felé hajlott az idő, én pedig még mindig pizsiben voltam. Nem így terveztem, de Niall egyszerűen nem engedett el. Végül sikerült kihasználnom egy pillanatot mikor nem figyelt, így ki tudtam szökni, hogy egy kicsit összekapjam magam. A fürdőben töltött idő hosszasra sikeredett mint ahogy gondoltam, mivel hajat is mostam. Mikor végeztem törölközőből egy turbánt formáltam a fejem tetejére, ezzel megakadályozva, hogy a vizes tincsek teljesen eláztassák a pólómat. Így indultam vissza a szobába, de amint beléptem egyedül találtam magamat. Csak egy darab papír hevert az ágyon amin ez állt: "El kellett rohannom, majd jövök. N."
Szomorúan kezdtem neki a hajam szárításának, azt hittem az egész napot együtt töltjük Niallel, de így fogalmam sem volt mihez kezdjek magammal. Ahogy száradt a hajam egyre jobban szembe tűnt, hogy katasztrofálisan nézek ki, gyorsan meg is írtam Rosenak, hogy vegyen egy doboz hajfestéket. Régebben mindig anya festette a hajam, de amióta ketten vagyunk ez a feladat áthárult a barátnőmre. Szerencsére ért a dologhoz és eddig mindig jó lett a végeredmény. Mikor már rendesen kiveséztem magamban ezt a haj dolgot laptoppal a kezemben huppantam az ágyra, hogy megnézzem az e-mailjeimet. A legtöbb a rokonaimtól jött, akik arról érdeklődtek, hogy vagyok. Gyorsan válaszoltam nekik, majd izgatottan kattintottam arra a levére ami az egyetemről érkezett. Azt írták benne, hogy a tankönyveimet jövőhét szerdán vehetem át, két hét múlva pedig várnak az első előadásra. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem az iskolával kapcsolatban. Egyrészt jó lesz, mert az egyetemmel egy egészen új szakasza kezdődik el az életemnek, de ott van Niall akivel emiatt kevesebbet fogunk találkozni, ezért igyekszem kihasználni azt az időt amikor együtt lehetünk.
 Odakint már kezdett sötétedni, Niall pedig sehol nem volt, aggódtam érte, mert a telefonját sem vette föl.
Idegesen mászkáltam a konyhában, végül a felgyülemlett feszültséget a telefonomon vezettem le, amit egy egyszerű mozdulattal az asztalra vágtam. Persze utána egyből észbe kaptam, hogy ezt azért mégsem kellett volna. Szerencsére nem lett semmi baja és, hogy ezután se legyen a zsebembe csúsztattam. Ekkor vettem észre egy újabb papírdarabot az asztalon amin ismét egy üzenet állt: "8-kor várlak a hátsó kertben. Öltözz melegen, N. xx". Fogalmam sem volt mit tervelt ki, de egyből mosoly szökött az arcomra és a szobába rohanva készülődni kezdtem mert alig maradt pár percem nyolcig.
 Ügyeltem arra amit Niall írt ezért egy olyan összeállítást választottam ami jó meleg, hiszen alapjáraton is nagyon fázós típus vagyok. A sálat szinte már az udvaron tekertem a nyakam köré annyira izgatott voltam, és egyértelműen állíthatom, hogy megérte a nagy rohanás.
- Ezt mind te csináltad? - néztem körbe. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. Gyönyörűen megterített asztal, lámpásokkal feldíszített kert, az asztal mellett pedig lobogó tűz képe tárult elém.
- Különleges este, egy különleges lánynak.- húzta ki Niall a széket, amire leültem ő pedig rám terített egy már oda készített takarót. Végül ő is leült velem szemben.

- Mondanám, hogy a kínait is én csináltam ,- nézett a tányérjára - de szerintem nem hinnéd el, mert ahhoz túl finom. - mosolygott.
- A gyönyörű díszítés miatt elnézem neked. - válaszoltam neki.
- A gyönyörű mosolyomat kifelejtetted. - monda sunyin.
- Meg az egodat is. - nevettem el magam.
Olyan szívesen megállítottam volna az időt a vacsora közben, annyira tökéletes volt minden pillanat, de a java még csak ezután következett.
- Ez micsoda? - néztem furán mikor Niall lerakott elém egy kis becsomagolt valamit.
- Bontsd ki és meglátod. - mondta én pedig nekiláttam a kis kék csomag kibontásának.
- Jujj szerencsesüti. - örültem meg mikor megláttam, mert még sosem ettem, csak filmekben láttam. Tudom gáz vagyok, de ez van. Mielőtt megízleltem volna a sütit kettétörtem, hogy megtudjam mi van benne. Mikor ezt megtettem jóformán már nem is nagyon érdekel maga a süti, amit rejtett annál inkább. Először a kis papíron akad meg a szemem és mikor elolvastam szívem olyan hevesen kezdett dobogni mint még soha. Láttam, hogy a papíron kívül még van benne valami, de a sorok amiket olvastam teljesen elterelték minden gondolatom. "Nem kellett volna eddig húznom a dolgot, bolond voltam, hogy idáig nem kérdeztem meg. Te vagy számomra az egyetlen. Lennél a barátnőm?"
- Igen! - borultam könnyes szemmel a nyakába és percekig el sem engedtem őt.
- Miért sírsz? - törölte le a könnycseppeket az arcomról. Meg sem tudtam szólalni ezért válaszul csak megcsókoltam amit viszonzott.
- Nézd gyönyörűm, ez még a sütiben maradt. - nyújtott felém egy nyakláncot amin egy "N" betűs medál volt. - Feltegyem? - kérdezte, én pedig bólogattam. Hátat fordítva, hajamat a vállamra fésültem ujjaimmal Niall pedig bekapcsolta a nyakláncot. Amint visszafordultam hajam ismét a hátamra omlott, tekintetem pedig Niallével találkozott.
- Köszönöm...ezt a csodálatos estét, a nyakláncot, és az, hogy vagy nekem, szeretlek! - csókoltam meg újra.

17.rész

 Sziasztok!:D Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom a rengeteg késést, én hibám, de itt a részt! Jó olvasást,

Rose X

Rose szemszöge

 Valahogy rosszabbra számítottam amikor belegondoltam, hogy egyedül leszek egy ideig ebben a nagy házban. Isten igazából sosem szerettem egyedül lenni, az olyan lehangoló és én személy szerint minden kis szösszenettől szinte szívrohamot kapok. De végül nem így lett! Az iskolában eltöltött idők mennyisége megnőtt, míg az otthon töltött időkké csökkent. A test mozgást se hagytam abba, mindennap minimum egy órát intenzív mozgással töltök el, általában a futás és az úszás mellet szoktam dönteni. Az a maradék idő amit otthon töltök tanulásra fordítom és az teljesen eltereli a figyelmemet efelől a gondok felől. Bár hétvégére eddig még csak a vásárlás van felírva, mint program, de szerintem más nem fog mellé kerülni, mivel őszintén bevallva imádok vásárolni! Persze a vásárláshoz pénzt is kell, így egy állás után is keresgéltem a hét folyamán, eddig nem sok sikerrel. Valami ruha boltban szeretnék dolgozni, ahol ruhák közelében lehetek, nem véletlenül egy Iparművészeti iskolába jártam én 5 évet.
 Hogy mi van Harryvel? Nem találkoztunk azóta, de nem is csodálom, végül is miért keresne, meg ha jól láttam a twitteren, most épp a családjával tölti a szabad idejét.
 A szél ahogyan megcsípte az arcomat megzavarta a gondolat menetemet, így sietősre vettem az út hátra levő részét. A hosszú, félhomályban úszó utca rám hozta egy kicsit a frászt, de az a tény, hogy otthon csak Bonnie vár, nem nyugtatott meg.
 Hamar elértem az ismerős utcát, majd az ismerős házat, ami számomra az otthont nyújtotta. Már előre kikészített kulccsal nyitottam először a kaput, majd a bejárati ajtót és hamar bent találtam magam a meleg lakásban. Bonnie egyből oda futott hozzám ami, hihetetlenül jól esett és ezt avval mutattam ki neki, hogy fölemelve őt az ölembe, simogatni kezdtem a feje búbját. Igen, volt időnk összemelegedni, megismerni egymást.
 A kis jószágot lehelyeztem a földre és a konyhába tartva eledelt kerestem neki, meg persze magamnak valami harapni valót vacsira.

 Egy forró zuhany után - szó szerint - berohantam az ágyamba, ahova belevetettem magamat és utána a meleg takaró alá bújtam. A laptopomat kicsit nyomkodtam, majd a családtagokkal beszélgettem skype-on. Hiányoztak, de nagyon, ez a hosszas beszélgetés szerencsére javított a helyzetemen. Anya meg is említette, hogy simán haza mehettem volna, vagy akár apát is meglátogattam volna.
 - Én is gondoltam rá, de most munkát keresek, mivel rájöttem, hogy magától nem lesz fizető eszköz a zsebünkben. - magyarázkodtam.
 - És hogy haladsz a munka kereséssel? - érdeklődött irántam.
 - Sehol egy szabad hely, de keresek!
 Anya még magyarázott nekem a munkákkal kapcsolatban, majd úgy döntöttünk, hogy aludni megyünk.
 Épp lekapcsoltam az utolsó égő lámpát a szobában, amikor April hívott. Nem hiszem el, jobbkor nem is hívhatott volna. Elhúztam a zöld gombot és a fülemhez emelve köszönés félét nyögtem a telefonba.
 - Neked is szia! - köszönt ő is. - Már aludtál? - esett le neki a helyzet.
 - Hát csak épp lefeküdtem, de már nagyon fáradt vagyok, de mesélj, milyen a téli vakáció? - kapcsoltam újra föl a lámpát és felültem az ágyamban.
 April csak mesélt és mesélt és csak továbbra is mesélt arról, hogy Niall milyen tökéletes meg minden, és csak ez után mondta el, hogy miket csináltak eddig, de a hosszú-hosszú esti mese után elköszöntünk egymástól és végre az alvás következett be nálam.

 Másnap reggel fölkelve, gyors reggeli és összeszedelődzködés után már indultam is a boltok nagy világába. Egyszerűen a színek világa, a szabás minták és az anyagok különböző tapintása engem mindig eltudott repíteni  egy más világba, ahol csak annyi a problémád, hogy nincs elég pénzed álmaid ruhájára. Ilyenkor rendesen megvizsgálom az említett darabot és otthon fejből megcsinálom, bár még tökéletesebbre is. Igen, nem kicsi az egóm!
 Rengeteg üzletet végig jártam nemcsak az unalom űzésem miatt, hanem a munka lehetőség érdekében is. Találtam egy üzletet ahol állásinterjúra jelentkeztem, ahova majd szerdán kell visszamenjek a meghallgatásomra, remélem sikerülni fog,  mert tényleg nagyon jó ruha bolt és a hely is szimpatikus számomra.
 Kivételesen hamar kivégeztem az összes boltot, így gondoltam körbe nézek a városkában. Vonzott a
rengeteg ember akik közül volt aki dolgára sietett, de a nagy részük a várost csodálta, ahogy én is. A színek, a pörgés, a különböző korokból származó művészeti alkotásokra ránézve jutottak eszembe a művészettörténelemből megtanult anyagok, ami egy kicsit megmosolyogtatott, mivel ezek szerint jól megtanultam a középiskolai tananyagot. De annak ellenére, hogy minden szép volt és szívesen maradtam volna még a hideg idő járás haza űzött engem. Otthon egy forró zuhanyt véve melegítettem föl lefagyott végtagjaimat, aztán kijőve onnan varrni kezdtem a szabás mintákat a suliba. Anyagokat elő kerestem, plusz még amiket vettem azokat is kikészítettem. Rengeteg-rengeteg anyag és cérna között ülve az ágyamon, még ruhákat tervezni is neki álltam, mert furcsa módon még mindig nem voltam álmos. Csak varrtam és terveztem, amíg szinte el nem fogytak az anyagok körülöttem. Csodálkozva is néztem órára ami hajnali négyet mutatott, így arra a döntésre jutottam, hogy teát főzök magamnak és egy kis parkba kisétálva megnézem a nap felkeltét. Mire a tea lefőtt én is kész lettem és gyorsan kilépve az utcára siettem is a a kiválasztott helyre. Szerencsére a 'műsor' előtt oda értem, így nem maradtam le semmiről sem. Gyönyörű volt. Most volt az első alkalom, hogy itt megtudtam lesni a nap első sugarait és talán ez is szebbé tette a

pillanatot. Mikor már a nap egésze látszódott az égen a városba indultam valami harapni valóért. Kevesen voltak még ilyenkor az utcákon, hiszen hétvége volt, bár a turisták nagy része már buzgón fotózgatott. Egy starbucksba tértem be ahol kávét iszogatva majszoltam el egy frissen készül kis szendvicset. Bár még messze van az ünnepek hónapja itt már karácsonyi poharakat osztogattak a vendégek számára, én is olyat kaptam. Haza indulva úgy tűnt számomra, hogy a kávé hasztalan volt, mivel teljesen rám tört az álmosság, így a buszt választottam gyaloglás helyet.
 Hamar otthon voltam és amilyen gyorsan haza értem olyan gyorsan is aludtam el a kanapén.

16.rész

Sziasztok! Meghoztam a friss részt. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!♥

April xxx

April szemszöge

- Niall, ez gyönyörű! - ámuldoztam a csodálatos látványon ami elém tárult, miután megérkeztünk a szállásunkra. A kis ház hófödte hegyek alatt egy csodálatosan szép tó mellett foglalt helyet. Az egész táj annyira csodálatos és megnyugtató volt, hogy szinte azonnal bele szerettem. A szél az arcunkba fújta a már szinte csípős hideget, igen nálunk is hűvös van Londonban, de itt a hőmérséklet már erősen a mínuszhoz közelített míg ott a 10-15-öt is eléri. Érezhető volt a különbség, de én mindig is hideg párti voltam, úgyhogy különösebben nem zavart, sőt mi több nagyon is tetszett.

Mikor már azt hittem ez az egész nem is lehetne csodálatosabb rá kellett jönnöm, hogy tévedtem, ugyanis a ház ajtaján belépve majdhogynem sokkos állapotba kerültem. Szavakat sem találtam, egész egyszerűen csak Niall karjaiba ugrottam és egy csókkal fejeztem ki mennyire boldog vagyok. A csók után, - ami egyébként elég hosszadalmasra sikeredett - kezünket egymáséra kulcsolva indultunk el körbenézni a házban. Mondanom sem kell minden szeglete varázslatos volt. Miután az összes helységet bejártunk, egy számunkra borzasztóan nehéz feladat elé állítottuk magunkat, szobát kellett választanunk. Niall már a falat támasztottam ezzel jelezve, hogy ő feladta és rám hagyja a döntést. Pár percet még gondolkoztam, majd beléptem abba a szobába ami már az elejétől kezdve kicsit jobban tetszett mint a másik.
- Jó választás, itt nagyobb a francia ágy. - mosolygott sunyin Niall.
- Akarod mondani innen szebb a kilátás. - néztem az ablak felé mosolyogva.
- Ja tényleg. - kapott a fejéhez. - Pont ezt akartam én is mondani, csak megcsúszott a nyelvem. - jött közelebb és kezeit a derekamra helyezte én pedig a nyaka köré fontam a enyéimet. Ajkaink már majdnem összeértek, de Niall korgó hasa bele zavart a dologba és mindkettőnkből egyszerre előtört a nevetés.
- Még otthon készítettem pár szendvicset, edd meg azokat amíg összedobok valami vacsit. - néztem a szemébe.
- Ne fáradozz, elég lesz a szendvics. - mosolygott.
- Ezeket a hangokat hallva nem hiszem. - mondtam egy újabb korgás után.
- Közösen megesszük a szendvicseket, aztán szétnézünk a környéken és utána csinálunk vacsit. - ismertette az ötletét.
- Rendben. - adtam be a derekam.
 Jó melegen felöltöztünk, aztán a "szétnézünk a környéken"-ből csak annyi lett, hogy megkerestük a legközelebbi bevásárlóközpontot és jól bevásároltunk, ugyanis a hűtő kongott az ürességtől és semmi alapanyag nem volt amiből bármiféle vacsorát készíteni tudtunk volna. Visszaérve háromszor fordultunk mire az összes dolgot behordtuk a kocsiból amit vásároltunk, igazából egy hadseregnek elég lett volna, de magunkat ismerve meg fogunk birkózni velük. Ha más nem Niall eltüntet mindent, nehogy kárba vesszen. Időközben azt is eldöntöttük, hogy pizzát fogunk sütni, de amint nekiálltam a tészta bekeverésének Niallnek nyoma veszett. Mikor már a tésztával minden rendben volt, kicsit félre raktam had álljon és a fürdő felé indultam mivel égett ott a villany, gondoltam Niallt is ott találom.
- Szépen magamra hagytál! - mondtam már a fürdő ajtóban, de mikor beléptem szinte egyből el is felejtettem, hogy igazából azért jöttem, hogy lecsesszem szegényt.
Az egész fürdőszobát vörös rózsaszirmok borították, a kád szélén pedig gyertyák sorakoztak, Niall kezében pedig két pezsgőspohár és egy üveg pezsgő foglalt helyet, amiket egyből le is rakott miután meglátott.

- Remélem nem haragszol. - húzott magához és apró csókokat lehelt a nyakamra.
- Már azt is el felejtettem miért kéne haragudnom. - kezdtem falni az ajkait.
A ruhák szépen lassan lekerültek rólunk, de a hab felváltotta őket. Hála Niall jó ízlésének nagyon finom pezsgőt választott, ezt bizonyítja az is, hogy az egészet elfogyasztottuk. Nekem kicsit a fejembe szállt, de Niallnek meg sem kottyant.
- Nem fázol? - kérdezte mikor már eléggé hűlésnek indult a víz.
- De egy kicsit. - válaszoltam mire előkapott egy már kikészített törülközőt és oda nyújtotta nekem. Míg én bebugyoláltam magam a törülközőbe ő elfújta a gyertyákat majd hasonlóképpen tett mint én, ezután együtt indultunk a hálószobába valami alvásra alkalmas ruhát keresni. Niall viszonylag hamar talált magának alvóruhát ami egy boxerből és a szülinapjára kapott pólóból állt, de én sehogy sem jutottam egyről a kettőre. Végül egy spagettipántos fekete, csipkés felső és egy hozzá való alsó rész mellett döntöttem. Szinte semmit nem takart az összeállításom a hideg elől pedig pláne nem védett.
- Írtó sexy ez a cucc, de nem hagyhatom, hogy megfagy! - terítette a hátamra az egyik pulcsiját Niall.
- Ezért ne engedd soha, hogy Rose "segítsen" neked a pakolásban. - formáltam idéző jelet az ujjaimmal.
- Rendben ezt majd észben tartom. - mosolyodott el.
 Fürdés után egyből a konyhát támadtuk le és mikor már minden alapanyag a pizzára került a sütőbe helyeztük és sülni hagytuk. Niall az utóbbinak nem igazán örült, mert szíve szerint azonnal neki látott volna a falatozásnak. Mint a kisgyerekek a karácsonyi ajándék kibontását úgy várta, hogy végre megsüljön a pizza.
- Na végre! - pattant föl széles mosollyal az arcán mikor a sütő csipogni kezdett ezzel jelezve, hogy elkészült a finomság. Nem habozott egyből felszeletelte, én pedig megterítettem és már neki is láthattunk a gőzölgő pizza elfogyasztásának. A konyha rendberakása után Niall a frászt hozta rám, mikor karjaiba kapott és bevitt a szobába, de igazából nem volt ellenemre, hogy így jutottam el a hálóig.
 Niall mellett mindig hihetetlen boldogság tölt el és most sem volt ez másképp. Egy darabig még gyönyörködtem tengerkék szemeiben, de végül elnyomott az álom. Mosollyal az arcomon karjaiban aludtam el egy csodálatos és felejthetetlen nap után.

15.rész

 Háló!:D Először is: Adri nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, hogy kitöröltem a kommentedet, de a hülye telefonról néztem és véletlenül kitöröltem.:'( Ilyen téren nagyon ügyetlen vagyok, sorry!:(( De annak nagyon örülünk, hogy még így is olvasod a blogunkat<3<3<3
 Na szóval, megérkezett az új rész, de nem akarom sokáig húzni a szót szóval, jó olvasást kíván,

Rose X

Rose szemszöge

 Ahogy becsukódott az ajtó April mögött, úgy tört rám a magányosság és az unalom is. Sosem szeretem egyedül maradni a nagy lakásban, ilyenkor mindig rám tör a félelem és szinte mindentől megijedek.

 A mellettem álló kis jószág is hasonlóan érezhette magát, hiszen több időt töltött Aprillel, mint velem, de nem baj most végre megismerhetjük egymást.

 - Na gyere! - vettem föl az ölembe a kis jószágot. - Majd el leszünk mi ketten! Mit szólnál ha elmennénk futni? - beszéltem hozzá és a válaszát vártam. Teljesen úgy tűnt, mintha nem tetszene neki az ötlet, ezért hanyagoltam is a témát. - Jó, de akkor most feljössz nekem segíteni ruhát tervezni! - komoly problémáim lehetnek, hogyha már most egy kutyával beszélgetek.

 Bonnieval az ölemben mentünk föl egy szinttel feljebb és ahogy a szobámba letettem a földre, ő szinte egyből felpattant az ágyamra.

 - Héj! Mégis mit képzelsz magadról! - háborodtam föl, de ahogy bevetette a kölyökkutya szemeit nem tudtam ellenállni és hagytam, hogy kényelembe helyezze magát. - Jó, de pisi, kaki az ágyra nincs! - parancsoltam rá.

 Az asztalomhoz elsétálva kerestem meg a tervező füzetemet és hozzá rajzoló eszközt ami ez esetben egy 4B-s ceruza volt.

 Ahogy kényelembe helyeztem magamat a pihe-puha ágyon Bonnie mellet, úgy kezdtek kopogni az ajtón.

 - Gyere be! - üvöltöttem el magamat, mert Aprilékre tippeltem, hogy valamit itt hagyhattak. Az ajtó bizonytalanul nyitódott ki, én meg lassan másztam ki az ágyból, velem ellentétben Bonnie-t aki csak sprintelt lefelé a lépcsőn és ahogy leért hangot is adott annak, hangos ugatással. A lépcsőn már szedtem a lábaimat, hogy még egyszer láthassam a drága barátnőmet, de amikor az utolsó lépcsőfokról akartam lelépni erősen meg kellet kapaszkodjak a korlátba és nem azért mert majdnem leestem, hanem a vendégünk sokkolt le.

 A fiú leguggolva simogatta a kis jószágot aki már nem is ugatta a váratlan vendégünket, inkább örült a társaságának. A nagy játékban Bonnie lassan észre vett és visszafutott hozzám - aminek kicsit örültem - és mikor a lábaimhoz ért fölvettem a kisállatot. 

 Felegyenesedve végig tudtam mérni tetőtől-talpig a kedves vendégünket. Fekete cipője és azonos színű farmerja már kissé megviseltnek látszott, de fehér pólója már szépen kivasalt állapotában mutatkozott, haja szokásosan össze-vissza állt, de most leomlott a homlokára, nem pedig az ég felé ágaskodott. Ahogy arcát kezdtem vizsgálni észre vettem, hogy ő is hasonlóan cselekszik ahogy én és ezen kénytelen voltam mosolyogni. Észre vette reakciómat amin ő is hasonlóan reagált. Mély levegőt vett és megkezdte a beszélgetésünket.
 - Öhm Harry vagyok! Úgye Rosehoz van szerencsém? - közelített felém és kezét nyújtotta nekem.
 Szívem hevesen vert hangja hallatán és még mindig lesokkolva néztem rá ahogy közelít felém. Bonniet gyorsan felküldtem a szobámba és viszonoztam kézfogását.
 - Rosalie King, de csak Rose. - hangom szinte elhalt a mondatom végére, de egy kis köhintés után folytattam a mondókámat. - Kitől tudod, hogy itt lakom?
 - Niall-lel találkoztam az előbb és ő mondta. Nagyon siettet valahova egy lánnyal, nem tudod véletlenül, hogy hova mentek?
 - Aprillel elutaztak valahova. - mosolyogtam rá még mindig bátortalanul és a szemkontaktust is próbáltam kerülni vele, nehogy véletlenül összeesek előtte. - És miben segíthetek? - törtem meg a csendet és a lépcső fokról lelépve a konyhába invitáltam, így is kerülve pillantását.
 - Igazából Niall-lel akartam beszélni, de szívesen maradok egy ilyen lány társaságában. - most bókolt nekem?
 - Milyen lány? - kérdeztem tőle félénken, de mégis kíváncsian.
 - Hát amilyen te vagy! - nem pont erre a válaszra vártam.
 - Öhm kérsz teát? - fordítottam neki hátat és poharat kezdtem keresni számára.
 - Igen. - hallottam válaszát mögülem.
 Gyorsan öntöttem neki abból, amit még April készített nem olyan rég és egy kis rágcsálni valót keresve mellé, fordultam vissza felé. Közelebb volt mint ahogy gondoltam és ez egy kicsit megijesztet.
 - Nem szeretnéd ülve meginni? - utaltam a mögötte lévő asztalra.
 - Olyan ismerős vagy! - elgondolkodva mondta, miközben nem törődött kérdésemmel.
 Ajjaj! Lefagytam. 'Tereld a témát, tereld!' - utasítottam magamat.
 - A nappaliban is megihatjuk! - léptem ki előle és az említett helyiség felé vettem az irányt.
 - Találkoztunk mi már? - ahogy hallottam követni kezdett engem.
 - Biztos, hogy emlékeznék arra! - tettem le a tálcát a dohányzó asztalra és vele szembe fordultam. Tekintette elrabolta az enyémet és nem engedte, hogy egy pillanatra is másfele nézhessek, vagy egy szemrebbenést ejtsek. Már az összeesés határán voltam, de szerencsére a kis Bonnie megjelent. Gyorsan kiengedtem a kertbe és már mentem is vissza Harryhez. A kanapén ült és a teáját iszogatta mire visszaértem mellé, nagyon elbambult, mintha erősen koncentrált volna valamire. Óvatosan ültem le mellé, nem akartam őt megzavarni és talán még mindig egy kicsit lefagyott állapotban voltam miatta. Teámba bele-bele szürcsölgettem amíg Harry elbambulgatott. Lassan észre vett és kicsit közelebb ült hozzám, zavartan nyúltam egy sütiért a tálcáról, majd magam elé nézve majszoltam el azt.
 - Finom az illatod! - súgta a fülembe, én meg ijedten kaptam rá a tekintetemet.
 - Tessék?
 - Finom az illatod, kicsit ismerős számomra! - közel hajolt ismét a nyakamhoz és beleszippantott, majd bele motyogott. - Csak nem az 'Our Moment'? - csibészes mosollyal nézett újra a szemembe.
 - Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem! - vörösen néztem le az ölembe, arcomat az előre omló hajammal eltakarva.
 Fülem mögé tűrte a számára zavaró tincseket és az állam alá nyúlva kényszerített, hogy újra szemébe nézek. Tekintélyében lehetett látni, hogy nagyon gondolkodik valamin és az számára nagy segítség volt, hogy szemébe nézzek.
 - Ott voltál Niall buliján, nem? - elgondolkozva kérdezte.
 Bólintottam egy kicsit fejemmel, majd még hozzá tettem pár gondolatot.
 - Isten igazából az elején kívül semmire sem emlékszem.
 - Hasonló cipőben járok! - biccentet egy kicsit a fejével.
Szavai hallatán nagy kő esett le a szívemről és megkönnyebbülve dőltem hátra a kanapén, jó ízűen beleittam a kihűlt teámba, majd Harryvel megosztottuk egymás emlékeit a bulival kapcsolatosan. Sokkal több információt tőle se tudtam meg, hogy ki lehet számomra az az idegen akivel táncoltam az nap éjjel, de még arra se emlékezett, hogy bárkivel is roptam volna a táncparketten.
 A kellemes beszélgetésünket Harry telefon csörgése zavarta meg, amiben üzenték neki, hogy fontos találkozója lesz egy bizonyos helyen. Kikísértem az ajtóig, ahol Bonnie már türelmetlenül várt az ajtó nyitásra, szegénykét kint felejtettük. Miután Harry elment úgy döntöttem meglátogatom a legközelebbi uszodát egy kis testmozgatás érdekében. Bonnie-t nem vittem magammal, de csak félórát lehettem el a vízben. Jól esett a másfajta mozgás és mikor haza értem megújult erővel és új ötletekkel álltam neki a ruha tervezésnek.

Új kinézet :)

Sziasztok! Hogy tetszik az új külső? Roseal egész délután ezen dolgoztunk és ha tetszik nektek jelezzétek kommentben.☻ Igazából ennyit szerettünk volna mára, az új rész pedig nemsokára érkezik.

U.i: 

Hamarosan itt tudtok tőlünk fejléceket rendelni: http://aprilesroseblogja.blogspot.hu/
Addig is nagyon várjuk a feliratkozókat!

Rose&April.♥

14. rész

Sziasztok! Meghoztam a rész, remélem tetszeni fog! Jó olvasást és boldog Halloweent!☻

April xxx

April szemszöge

 A buli fáradalmainak kipihenése kemény három napba tellett, de ma reggel végre úgy ültünk asztalhoz, hogy nem nyomott félmosolyokat és fáradt pillantásokat vettetünk egymás felé. De a nap nem csak ettől volt különleges, hanem valami egészen mástól. Igen, köze van Niallhöz, nagyon is!
 A reggelünk eléggé átlagos volt, miután jól bekajáltunk és közös erővel elmosogattunk, a kanapéra huppanva kezdtünk magazinokat lapozgatni Roseal.
Igazából meg sem néztem milyen újságot tatok a kezemben, csak véletlenszerűen kaptam föl, de az első pár oldal után nagyon furcsának bizonyult. Tele volt One Directionnel foglakozó cikkekkel, ez idáig rendben is volt, mint ahogy az is, hogy a cikkek mellől elengedhetetlen dolog a képi illusztráció. Ez még mindig oké, de a bökkenő csak ez után következett, hiszen a képeken az öt helyett csak négy banda tag szerepelt. Ott volt Louis, Liam, Zayn és Niall, de Harry valamilyen úton módon szó szerint kivágásra került a fotókról.
Szemem először az asztalon heverő ollóra majd Rosera szegeződött.
- Mit műveltél? - nevettem föl hangosan.
- Hát..izé..olyan sexy volt, ezért úgy gondoltam, hogy a gardróbba ragasztva jobb helye lesz. - kezdett vörösödni a barátnőm.
- Beteg vagy! - mondtam a nevetéstől kicsordult könnyeimmel küszködve.

- Szép jó reggelt lányok! - jött be Niall a közös ajtón, én pedig ezzel egy időben lezuhantam a földre. Egyszerűen nem bírtam leküzdeni a röhögőgörcsöt.
- Na ki a beteg? - hallottam Rose hangját, majd a lépteit ahogy egyre följebb halad a lépcsőn.
Úgy öt perc után végre összeszedtem magam és a kanapéra fölmászva Niallel találtam szembe magam.
- Megkérdezném, hogy min nevettél annyira, de valószínűleg nem bírnád elmesélni és megint a földön fetrengenél. - villantottam meg gyönyörű mosolyát.
- Igen az lehet. - mosolyogtam vissza én is.
- Figyelj. - fogta meg a kezem miután rám szegezte tekintetét. - Igazából azért jöttem mert mondani szeretnék valamit. - folytatta.
- Valami baj van? - ijedtem meg.
- Nem, dehogy. Csak elutazom pár napra...
- Ohh. - szakítottam félbe miközben szomorúan lógatni kezdtem a fejem.
- És szeretném ha velem jönnél! - emelte fel fejemet, hogy ismét egymás szemébe tudjunk nézni. - Na mit szólsz, velem jössz? - kérdezte
- Persze. - válaszoltam széles mosollyal a számon majd egy csókkal fejeztem ki mennyire boldog vagyok. - Amúgy hova megyünk? - érdeklődtem.
- Az meglepetés. - nyomott egy puszit a homlokomra. - De pakolj be meleg ruhákat.
- Hű milyen titokzatos valaki. - simítottam meg a karját, ő pedig csak mosolygott.
Niallel még beszélgettünk egy darabig, de aztán el kellett rohannia, én pedig szinte szárnyaltam a boldogságtól.
- Rosee! - kiabáltam, miközben berontottam a barátnőm szobájába. - Képzeld Niallel elutazunk! - öleltem át.
- Mikor, és hova? - akarta tudni egyből a részleteket.
- Holnap, azt pedig nem árulja el, hogy hova. - válaszoltam.
- Holnap? - kerekedtek ki a szemei. - Akkor nyomás pakolni! Gyere már! - ragadta meg a kezem és egészen a szobámig el sem engedte ahol az első dolga az volt, hogy bebújt a gardrób szekrénybe és keresélni kezdett.
- Ez a sexy bikini már mehet is a bőröndbe. - mosolygott sunyi majd hozzám vágta az említett darabot.
- Azt mondta meleg ruhákat pakoljak be. - nevettem el magam.
- April drága! Ez egy alap kellék, mindig jól jön. - világosított fel.
- Ha te mondod, biztos úgy van. - mondtam miközben előkerestem a bőröndömet.
Rose teljesen a maga irányítása alá helyezte a pakolást és csak akkor tudtam pár értelmes holmit belehelyezni a bőröndbe mikor éppen nem figyelt. Az egésznek a vége pedig az lett, hogy nem lehetett becsukni az egyébként jókora bőröndöt.
- Én megmondtam, hogy nem kell annyi pulcsi. - kezdett rá Rose.
- Igazad van, ha magamra húzom az összes csöcskidobós falatnyi ruhát talán nem fogok fázni.
- Ne pattogj már ezen annyit, meglátod jól jönnek majd azok! Inkább ülj rá amíg becsukom. - mutogatott a teletömött bőrönd felé.
Hosszú huzavona után végül sikerült lezárni a bőröndöt, én pedig azon kezdtem gondolkodni, hogy visszafelé ezt, hogyan fogom megismételni. De ott lesz Niall, biztosan ráül majd, más választása nem nagyon lesz. Legalább jót nevetünk majd.
- Köszönöm a segítséget. - hálálkodtam Rosenak már a konyhában egy csésze forró tea mellett.
- Bármikor. - mosolygott.
- Egyébként, nagy baj lenne ha itt hagynám a kutyát? - néztem az épp besomfordáló kisállatra. - Nem hiszem, hogy élvezné ha kiszakítanám a megszokott környezetéből. - meresztettem bociszemeket.
- Dehogy lenne baj! Én majd gondját viselem, jól megleszünk. - mondta Rose.
- Ez sokat jelent. Nagyon köszönöm! - öleltem át amit viszonzott.

Másnap

 Reggel hat órakor szinte kipattant a szemem és nem is bírtam már vissza aludni. Úgy döntöttem, ha már az alvás nem megy akkor el kezdek készülődni. Miután végeztem a fürdőben, kiválasztottam egy utazásra megfelelő ruhát végül egy nagyon alap sminket vittem föl az arcomra. Elsőként a kutyát etettem meg majd én is bekaptam pár falatot végül Niallnek is gyártottam pár szendvicset az útra, mert több mint valószínű, hogy éhes lesz. Időközben Rose is lecammogott szétaludt fejjel, és hálás pillantásokat vetett felém mikor a kezébe nyomtam egy csésze forró kávét.

Később

- Aztán vigyázz az én bolond barátnőmre, mert ha nem gondok lesznek! - mutogatta izomzatát Rose Niallnek.
- Vigyázok rá, megígérem! - nyomott egy puszit Niall az arcomra.
- Ajánlom is! - nevetett Rose.
- De te is vigyázz ám magadra! - öltem meg Roset.
- Óhh én mindig vigyázok. - viszonyozta az ölelést.
Hosszas búcsúzkodás után Niall már éppen azon volt, hogy elfordítja a kocsikulcsot és a gázra tapos, de hirtelen egy váratlan vendéget pillantottunk meg.
- Niall, tesóm! - hajolt be Harry az ablakon amit Niall időközben lehúzott, ezután lepacsiztak. - Szia Amanda! - nézett rám Harry.
- April. - Javítottam ki. - De amúgy szia. - mosolyogtam.
- Ja tényleg. - adott igazat. - Látom épp elmentek, pedig jó lett volna dumálni Niall. - tört le egy kicsit.
- Igen és eléggé sietünk, de ott van Rose ő szívesen meghallgat. - Rázta le Niall Harryt és már el is hajtott a kocsival.
- Még most sem árulod el hova megyünk? - próbáltam faggatózni.
- A repülőtérre. - mosolygott.
- De vicces ma valaki! - tettem egyik kezemet a combjára, amit az út további részén el sem mozdítottam onnan. 

A repülőtérre érkezve Niallből sehogy sem tudtam kihúzni a járat számot és mikor a csomagokat adta föl nemes egyszerűséggel magamra hagyott, nehogy véletlenül megtudjam hová is megyünk. Miután letudtuk a formaságokat (átvilágítás, útlevél/személyi ellenőrzés) kis várakozás után végre egy hosszú csövön áthaladva felszállhattunk a repülőre. - Gondolom az ablak mellé szeretnél ülni. - engedett előre Niall.
- Igen. - mosolyogtam és elfoglaltam a belső helyet Niall pedig leült mellém.
 A gép szépen lassan megtelt és felszálláshoz készülődtünk. Már a biztonsági övek is be voltak kapcsolva mikor megszólalt egy női hang:
- Üdvözöljük kedves utasainkat Norvégiába tartó járatunkon...

13.rész második fele

Sziasztok! Nem tudom hogy észre vettétek-e, de a 13.résznek fura lett a vége. Hát megnyugtatok mindenkit, hogy ott még nem volt vége csak a blogger az első felét tette ki a másikat pedig eltüntette.O_o Na de ma újra láttam a második felének amit itt olvashatok el! Amúgy kaptam egy 'Semmilyen' pipát, remélem csak ezért van az ott. Na de most már teljes lesz a kép. ismét jó olvasást kívánok a 13.részhez,

Rose X

  

 - Hogy mi? Itt volt Harry? Mikor és hol és hogyan? – törtek ki belőlem a kérdések halmaza.

 - Hát reggel bejöttem a konyhába és itt a földön volt összeesve. Aztán föl kelltettem és mondta, hogy hív egy taxit és haza megy. – April mesélt.

 - A tortánál már itt volt. – Niall is válaszolt.

 - Volt torta? – mondtuk szinte teljesen egyszerre Aprillel.

 - Fú nem is a ti születésnapotok volt, de többet ittatok, mint én! – gondolkozott hangosan Niall.

 - Nekem ez volt az első bulim Angliában, szóval ez érthető! April meg ilyenkor mindig leissza magát! – mondtam el az igazságot.

 - Az igaz! – egyezett bele April.

 - Erre már rájöttem! – oltotta be Aprilt.

 Ezen mind nevetni kezdtünk és miután mindannyian lenyugodtunk kínos csend lett a házban. Éreztem, hogy kettesben akarnak maradni, ezért kimentem a nappaliba takarítani. Persze ahogy eltűntem a konyhából, ott egyből hangzavar lett.

 Ahogy hajolgattam az eldobott műanyag poharakért – mert mást nem voltam hajlandó puszta kézzel fölszedni – valami nem volt rendben, de nem nagyon foglalkoztam vele. Kis idő múlva April is bejött nekem segíteni, mert Niall elment lezuhanyozni. Mikor végeztünk a nappalival fáradtan dőltem le a kanapéra – ahol reggel keltem. Ahogy zuhantam rájöttem mi nincs rendbe velem. A mellemhez kaptam és markolászni kezdtem.

 - Te meg mi a jó istent csinálsz? – akadt ki April. – Fúj g*ci, hagyd már abba!

 - April én tegnap vettem fel melltartót? – nem törődtem kijelentésével tovább folytattam.

 - Igen, ha jól emlékszem ráadásul a kedvenced-vetted fel. De most komolyan, ne markolászd már itt előttem az ikreidet! – takarta el a szemét.

 Biztonság kedvéért még a ruhám alá is benyúltam, de semmi, Ijedten néztem be a ruhám alá és akkor egy emlékkép jelent meg a fejembe.

 - Bazd meg! – csúszott ki a számon.

 - Mi van? – kérdezte April, de most már nem takarta el a szemét.

 - Nincs rajtam melltartó, és ez tudod mit jelent? – kérdeztem tőle.

 - Mit? – ráncolta össze a szemöldökét.

 - Azt hogy lefeküdtem egy pasival úgy hogy közben Harry is itt volt! Oh, istenem mekkora egy barom vagyok! Ilyet teszek Matt után?

 - Rose nem biztos, hogy lefeküdtél va…- nem hagytam befejezni.

 - De, mert van egy emlékem, ahogy valakinek oda nyújtom a kezébe. – meséltem neki.

 - És kinek?

 - Szerinted tudom?

 - Hát ezek szerint nem. – elgondolkodva válaszolt.

 - Na, miről maradtam le? – jött le Niall a lépcsőn.

 - Rose lefeküdt valakivel és odaadta neki a melltartóját. – April válaszolt neki én pedig szúrós pillantásokat vetettem az említett felé. – Ja hogy ezt nem kellet volna elmondanom. – mondta az anyanyelvünkön.

13.rész

 Helló belló!! Itt az új rész!:) Hosszú lett!;) Jó olvasást,

Rose X

Rose szemszöge

 

 Szeptember 13, péntek. Mondhatni a magyar babona Angliába is elkísért, mivel épp a Tescoból tartok haza felé a rengeteg zacskóval. Eszembe is jutott, hogy miért is én szenvedek itt.
 Reggel a szerelmes párt megszívattam azzal, hogy egy szilveszteri kis trombitával felkeltettem őket, közben azt visítva, hogy 'Boldog Szülinapot Niall!'. Aztán kiderült, hogy éjszaka mindent felzabáltak, szóval ezért szenvedek az utcán nem is tudom hány zacskóval a kezemben, mivel Niallnek is be kellet vásároljak, szuper.
 Először Niallhöz vittem be a cuccokat - ami több mint a fele volt az egész cókmóknak - és csak utána tértem haza. Gyorsan mindent a helyére pakoltam és közben a reggelimet is elfogyasztottam ami egy vaníliás kroaszan volt. Mikor ezekkel végeztem fölmentem készülődni az esti bulira. Zuhanyzás előtt magamnak is és Aprilnek is választottam ruhát, mivel előre tudtam, hogy jönni fog kunyizni. Mikor ezekkel végeztem indultam is a fürdőbe. Egy hosszabb ideig tartó zuhanyzás és hajmosás után gyorsan megszárítottam a hajamat és utána egy kicsit be is göndörítettem. Sminkelni kezdtem magamat, de evvel nem húztam nagyon az időmet, mivel tudom magamról, hogy másnap utálok vele szenvedni és ha nem vízállót teszek magamra tudom, hogy elkenem. Sminkelés végeztével pont April jelent meg a szobámban.
 - Szia Rose nem...
 - Már választottam. - szakítottam félbe és a kiválasztott ruháért mentem a gardróbba.
 - Azta p*csa! - szóval tetszik neki. - Ezt is te csináltad?
 Válaszul csak bólintottam neki és kezébe nyomtam az emlegetett tárgyat.
 - De mi van ha leöntik? - kezdett aggódni.
 - Gondoltam rá! - nyugtattam meg.
 - És?
 - Van belőle még három! - árultam el a titkot.
 - Neked aztán van időd! - bólogatott elismerően.
 - A szingliknek mindig van idejük ilyenekre. - nevettem el magamat.
 - Én is szingli vagyok! - védte magát.
 - April! - szóltam rá.
 - Mi van? - tette szét a két kezét.
 - Bolond vagy! - legyintettem a kezemmel.
 - Na jó inkább hagyjuk a Niall és köztem lévő kapcsolatot, inkább mutasd a saját ruhádat! - terelte a témát.
 - Én úgy mondanám, hogy a TI kapcsolatotokat. De nyugi már veszem is a ruhát! - menekültem a gardróbba.
 Amennyire csak gyorsan tudtam magamra húztam és April elé kisétálva még a megfelelő cipőt is felhúztam magamra.
 - Na milyen? - forgolódtam előtte.
 -Rohadt jó! Na mi van csak nem beakarsz vágódni Harrynek? - cukkolt.
 - Élvezed mi? - kérdéssel válaszoltam neki.
 - Nagyon! - gonoszan mosolygott.
 - Inkább vedd föl a ruhádat és menjünk bulizni! - parancsoltam rá.
 Aprilre segítettem föladni a ruhát, mivel először azt se tudta, hogy hogyan kell azt föl venni, de aztán megmutattam neki az oldalt lévő cipzárt és onnan már szinte simán ment. Ő egy fekete magassarkút választott a ruhájához ami szintén szegecses volt a sarkánál, egyszerűen fantasztikusan nézett ki, tökéletes volt az összhatás. Niall ajándékát még gyorsan becsomagoltuk, majd egy ajándék szatyorba betéve már Niallhöz is indultunk. Aprillel bezártuk a közös ajtót, mivel nem akartuk, hogy a buli oda is 'átcsússzon'.
 Mi voltunk az első vendégek, mert drága szerelmes barátnőm nagyon szeretett volna Niallnek segíteni, de inkább csak vele lenni, ez azért volt rossz, mert Niall folyton megakarta lesni az ajándékát és az én feladatom volt az, hogy ez ne történjen meg. Szépen lassan nőt a házban a létszám, de vele ellentétben az italok száma egyre csökkentek. Harry sehol sem volt és egy idő után már arra jutottam, hogy tuti nem jön el, így én is neki láttam a rendes alkohol fogyasztásának. Egy kis tánc után jött a torta, de ekkor már nem voltam magamnál. Mikor April Naill
kezébe nyomta a finomságot, ő megcsodálta és elfújta rajta a gyertyákat, aztán az arcába nyomta az egészet.
 - Ne már most mit eszünk meg? - szólaltam meg a tömegből, mire nevetni kezdtek rajtam. - De most komolyan, én éhes vagyok és végig ezt vártam! - kezdtem nyafogni.
 Ekkor Harry jelent meg a konyhából.
 - Itt az után pótlás! - ujjongott.
 Mindenki visítani és huhogni kezdett - persze aki tudot az fütyült -, én meg ott álltam és teljesen le voltam döbbenve. Hú élőben még helyesebb! Valahogy el kelet lazuljak, ezért az italos pultra tévedt a tekintettem. Gyorsan elcsentem onnan egy Jack Daniel's-t és avval mászkálva a kezembe, egyedül fogyasztottam el. Tortából nem is volt időm enni, mivel elkezdődött az ajándék osztás és persze hogy mi voltunk az első ajándékozók.
 Niallnek átnyújtottuk az ajándékot és még egyszer boldog szülinapot kívántunk neki. Az ünnepelt mikor kibontotta és meglátta, tátva maradt a szája. Reménykedtem is benne, hogy ez lesz a reakciója. Egy "Nialldo's"-os pólót készítettem neki aminek a hátulján ott szerepel, hogy "BOSS", mint főnök. Magához is mérte és többször is megköszönte nekünk az ajándékot. Aztán jött a következő és a következő ajándékozó addig amíg el nem fogtak az ajándékok. Mikor Harry nyújtotta át az ajándékát jól végig mértem hátsó fertályát és mint nem mondjak, sokkal élvezetesebb élőben nézni, mint a képeken. Harry el is tűnt ahogy átadta az ajándékot. A buli újra beindult ismét táncolni kezdtek az emberek a szerelmesek pedig egymást falták-nyalták, köztük Aprilék is. Én egy újabb alkohollal teli üveggel táncoltam amit szépen egyedül el is fogyasztottam. Már egy jó ideje csilloghattam a 'tánc tudásomat' amikor két kéz csúszott a derekamra, majd az állát a vállamra téve kezdett velem ringatózni. Erős férfias illata volt az illetőnek, de ez nagyon tetszett, persze azért az alkoholt is lehetett rajta érezni. Szembe akartam vele fordulni, de nem engedte, szóval a szám végéig így táncoltunk. Mikor vége lett annak, végre megláttam ki is az a titkos illető. Az alsó ajkamba haraptam mikor a zöld szempárral találkoztam.
 - Ne csináld ez! - húzott magához közelebb.
 - Mit? - tettetem a hülyét. - Erre gondolsz? - haraptam ismét az ajkamba.
 - Komolyan még a végén ágyba viszlek!
 - Fogadjunk, hogy alapból ez a terved!
 - Hogy találtad ki? - kérdezte.
 - Ismerem a pasikat! - válaszoltam röviden.
 - Na akkor? - próbálkozott.
 - Először ki kel érdemelned! - játszadoztam vele.
 Épp egy pörgősebb zene szólt a hang falakból, amire ugrálni kezdtem - vagy valami olyasmit. Harry nevetve bólogatni kezdett a fejével, majd engem leállítva magához húzott és ajkait az enyémre tapasztotta. Érzéki csók volt ahhoz képest, hogy mind a ketten teljes részegek voltunk. Hisz pont Harry akarna engem. Nem, nem szerintem a benne lévő pia az ami akarhat engem! Puha ajkainak érintésétől megremegtem, de visszacsókoltam és mikor nyelve bejutásért könyörgött nem tudtam neki ellenállni. Fürtjei közé csúsztattam a az ujjaimat, míg az ő kezei a fenekemre tévedtek, tettére belenyögtem a csókunkba. Egy lassú szám indult be mire ajkaink elváltak egymástól és ringatózni kezdtünk úgy mint a többi pár. Harryvel csak annyira húzódtunk el egymástól, hogy a másik szemébe tudjunk nézni. Szemeiben csillogást véltem felfedezni amiktől az arcom a pirost szint kezdte viselni. Huncut mosollyal az arcomon húztam ki a tömegből egyenesen a közös ajtóhoz. Gondoltam biztos ami biztos jobb ha nálunk csináljuk. Szomorúan véltem fel, hogy be van zárva, de Harry nem tétovázott. Az emeleten az egyik vendég szobába tűntünk el a tömeg elől.
 Az ajtót bezárva ismét falni kezdtük egymás ajkait és szépen lassan ahogy a ruhák száma csökkent rajtunk mi is egyre közelebb kerültünk az ágyhoz. Fehérneműben dőltünk le az ágyra és mivel ő volt alattam én kezdtem el a kínzását. 
***
 Fáradtan dőlt le mellém Harry és az egyeletlen légzésünket próbáltuk egyenletesre visszaállítani. Visszagondolva az előző percekre nevetni kezdtem Harryn.
 - Min nevetsz? - kíváncsiskódott.
 - Azon, hogy nincs lyuk érzéked! - kezdtem el ismét nevetni.
 - Ez csak a te hibád! - fogta rám.
 - Miért? - lepődtem meg.
 - Mert a szépséged eltereli a figyelmemet! - villantotta meg szexi mosolyát és még kacsintott is hozzá.
 - Persze, persze! De legalább nem a piára fogtad.
 - Arra? Soha! - ismét fölém kerekedett és mélyen a szemembe nézet. - Én ezt komolyan gondoltam! - úgy mondta, hogy nem lehetett neki ellenállni. - Már mint amit rólad mondtam. - nevette el magát. Istenem az a mosoly!
 Kijelentésére nem tudtam máshogy reagálni tarkójánál lehúzva csókoltam meg. Csók közben Harry a hátára gurult és engem is rántott magával, tettére belemosolyodtam a csókba.
 - De tényleg komolyan gondoltam. - váltak el ajkaink.
 Kicsit elhúztam a számat, mert eszembe jutott az előző bulin történtek.
 - Rose, nem a pia beszél belőlem! - tudta mi a bajom.
 - Ezt honnan tudod? - vontam kérdőre.
 - Mert téged már az ivászat előtt kiszemeltelek. - ne ne ne az a szempár megöl!
 - Szeretlek! - súgtam már szinte a szájába.
 - Én is! - ő is megcsókolt.
 A beszélgetés után kimásztam karjai közül és a földről összeszedtem gyorsan a ruháimat, Harry is így tett. Mikor mind a ketten felöltöztünk oda mentem Harryhez.
 - Ez a tiéd! - adtam oda neki a kedvenc fekete csipkés melltartómat.
 - Nem akarod fölvenni? - kérdezte.
 Megráztam a fejemet és a kezei közé raktam.
 - Jó lesz emléknek! - mondtam és hátat fordítva neki elindultam kifelé, de visszarántott.
 - Héj! Hova mész?
 - Bulizni! - válaszoltam neki.
 - És a pasid nélkül? - szomorodott el.
 Széles mosoly terült az arcomra és egy csókot nyomtam a szájára.
 - És most mit csináljak ezzel? - kérdezte miután elváltak az ajkaink.
 - Tedd el. - tanácsoltam neki.
 - De hova?
 Megfogtam az anyagot és a pólóját kicsit feltűrve a nadrágjába csúsztattam, ezután megfogtam a kezét és kihúztam a szobából.
 Lent már gyűlt a kidőlt emberek száma és csökkent azoké akik még talpúkon álltak. Harryvel beálltunk táncolni a maradék emberhez, de hamar megszomjaztunk mind a ketten. Míg Harry elment valami üdítőért én addig a kanapéra leültem egy kicsit pihenni. Próbáltam összeszedni a gondolataimat és átgondolni az előbb történteket. Nem tudom, hogy én merültem-e el nagyon a gondolataimba, vagy Harrynek tartott sokáig italt keresni, de elaludtam a kanapén.
***
 Reggel valami hihetetlen fejfájásra keltem. A kis dohányzó asztalon egy fájdalom csillapító és egy pohár víz volt elhelyezve, gondoltam nekem tették ki, ezért egyből be is szedtem a gyógyszert. Próbáltam visszaemlékezni bármire is a buliról avval a technikával, hogy körbe nézzek a szobában, de semmi. Inkább a rendetlenségen csodálkoztam, mint hogy bármi emlék foszlány eszembe jutott volna.
 A szememet becsukva próbáltam bármire is visszaemlékezni, de csak a buli eleje maradt meg. Csalódott voltam, mert Harry nem jelent meg és ezért inni kezdtem rendesen, de utána, hogy mi történt, valószinüleg rejtély marad számomra. A korgó gyomrom beirányított a konyhába ahol egy fejfájásban szenvedő Aprillel találkoztam.
 - Jó reggelt, mi a reggeli?
 - Ott egy kis tojás rántotta. - mutatott a pultra.
 Egy kicsi tányérra szedtem magamnak, majd mellé ültem.
 - Niall hol van? - kérdeztem tőle.
 - Még fent alszik.
 - Mennyit ihatott? - kérdeztem meg, de inkább magamtól.
 - Fogalmam sincs, de ezek szerint most ő is ivott rendesen. - válaszolta és közben a fejét fogta. - Te emlékszel bármire is? - kérdezősködött.
 - A buli elején kívül semmire sem!
 - Pacsi, én se! - emelte fel a kezét.
 Egy lapos pacsi után folytattam az evést. Még mindig törtem a sajgó fejemet, hogy vajon mit művelhettem az éjjel. Pár perc kínlódás után halvány, pár másodperces emléket sikerült kiszenvednem. Valakivel épp táncoltam, de arra már nem emlékszem, hogy ki lehetett ő. Tovább törtem az agyamat, de egyszer csak Niall rontott be a konyhába. Eldörmögött valami 'jó reggelt' félét és leült egy üres helyre. April már hozta is neki a gyógyszer és a vizet ezek mellé pedig még a reggelijét is oda helyezte elé.
 - Harry már elment és azt üzeni, hogy annyira jó volt a buli, hogy mindent elfelejtett. - April adta át az üzenetet.
 Ledöbbentem. Szóval itt volt Harry? Harry Styles? Jézusom mikor érkezhetett meg? És én meg előtte táncoltam valakivel? Szép volt Rose, szép volt!
 - Hogyan ment haza? - kérdezte Niall.
 - Taxit hívott.

12.rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ennyit csúsztam a résszel, de így vasárnap estére megérkezett és kárpótlásul igyekeztem minél hosszabbra írni. Remélem tetszeni, fog és elnézitek nekem a késést. Jó olvasást!:)
u.i.: Hihetetlenül köszönjük a több mint 1000 oldalmegjelenítést, egyszerűen csodálatosak vagyok!♥

April♥

April szemszöge

 Az elmúlt napokban teljesen úgy éreztem, mintha megállt volna az idő, vagy legalábbis olyan volt, mintha csigalassúságra kapcsolt volna. Niall elutazott, hiánya pedig szinte elviselhetetlen volt. De a hosszú várakozás után ma végre hazajön és újra láthatom.
- Egész nap az ablaknál fogsz ácsorogni? - ijesztett halálra Rose a hátam mögül.
- Lehet, hogy nemsokára itt lesz. - léptem el kicsit az ablaktól.
- Több mint valószínű, hogy este fog megérkezni. - világosított föl. - Gyere már te kis szerelmes, mert kihűl a meleg szendvics. - húzott be karomnál fogva a konyhába.
Hát igen, Rose melegszendvicsének egyszerűen nem tudok ellen állni, ezért nem kellett kétszer mondani, azonnal nekiestem a finomságnak. Miután mindent elpusztítottam a tányéromról a széken hátradőlve kezemet teli hasamra helyeztem.
- Megnyerted a mosogatást! - pattant fel Rose majd kirohant a konyhából és egyenesen az emeletet célozta meg, ahova sprintelve futott fel.
Végig néztem a koszos edényeken, majd egy nagy sóhaj kíséretében feltápászkodtam és forró vizet engedtem a mosogatóba.
Viszonylag hamar végeztem a rám bízott feladattal, és Rosehoz hasonlóan és is egy szinttel feljebb mentem. Lehajtott fejjel bandukoltam a szobámhoz vezető folyosón és a macis zoknimat csodáltam. Nagyon elbambulhattam, mert azt is alig vettem észre, hogy szegény Roset szinte elsodortam.
- Mit pucsítasz itt nem látod, hogy jövök? - tettem fel a kérdést bocsánatkérés helyett.
- Nem pucsítok, hanem nyújtok. - világosított fel és most hátra fele kezdett hajlongani.
- Futni mész? - érdeklődtem.
- Igen. - válaszolta és helyben kezdett kocogni.
- Én is veled megyek. - jelentettem ki spontán mire Rose hangosan felnevetett.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? - törölgette könnyes szemét. - Ki fogsz purcanni!
- Ohh dehogy is! - vágtam rá büszkén. - Tök jó formában vagyok, bírni fogom!
- Ezt a gumimacik mondták amiket mostanában tucatjával fogyasztasz?
- Ne légy humoros Rose! - mosolyogtam egy halványat és a szobámba lépve gyorsan kerestem egy sportolásra alkalmas ruha összeállítást, ami egy fekete cicanadrágból, szürke toppból és Brit zászlós tornacipőből állt.
- Ha már Londonban vagyunk adjuk meg a módját. - mondtam Rosenak aki a cipőmet nézegette miután kiléptem a szobámból.
- Ja, nem az csak nem biztos, hogy ez a legjobb cipő a futáshoz. - nevetett ki ismét.
- Ne kritizálj már folyton! Inkább gyere, nézd meg milyen lomha vagy. - kezdtem a lépcső felé szaladni, amin majdnem le is estem. Szerencsére még időben sikerült megfognom a korlátot.
- Te már tudsz valamit. - karolt belém Rose és egészen a lépcső aljáig el sem engedett, ezzel elkerülve még egy majdnem esést.
 Az ajtón kilépve kellemes, langyos szellő csapott meg és a nap is hét ágra sütött. Tapasztalatból tudom, hogy itt ki kell használni a jó időt, ezért arcomat az ég felé fordítottam, és engedtem, hogy a nap sugarai átjárják a pólusaimat ezzel elraktározva a D vitamint. Arcom szinte már lángolt mire elindultunk, ugyanis Rose sokáig szenvedett a kulcsokkal.
A kapun kilépve Rose már nagyon neki akart kezdeni a mozgásnak, de látta, hogy én megtorpantam.
- Na mi az, meg gondoltad magad Vöröske? - nézett rám miközben kezével próbálta takarni a szemébe sütő napot.
- Nem dehogy, csak most indián szökdelni támadt kedvem. - mondtam,és ugrándozva indultam el a hosszú utcán miközben kezeimet lóbáltam fel alá.
Körülbelül öt perc után ráuntam a nagy ugrabugrálásra ezért futásra váltottam.
Már egy jó ideje tartott az edzésünk, mikor éreztem, hogy szúrni kezd az oldalam.
- Rose! Várj már! - próbáltam utol érni, ugyanis durván lemaradtam.
- April drága, ez szinte még csak a bemelegítés volt. - állt meg, hogy bevárjon.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem miközben vállára támaszkodva lihegtem ki magam.
- Oda még föl futunk, aztán vissza. - mutatott egy nagyobb dombos terület felé.
- Biztos, hogy nem! - vágtam rá reflexből.
- Ó dehogy nem! Na gyerünk! - indult neki a futásnak ismét én pedig a számat húzva utána.
Életem leghosszabb fél órája volt, de végül is sikerült felérni a domb tetejére. Igaz az utolsó pár perc már nagyon nyögve nyelősen ment, de a kilátás és a tudat, hogy megcsináltam ezt az először 'lehetetlennek' tűnő feladatot kárpótolt mindenért. Alig fértem a bőrömbe és talán éppen ezért döntöttem úgy, hogy kezemet a magasba emelve kiálltok egy nagyot. Rose ezen csak mosolyogni tudott. 

Kicsit gyönyörködtünk még a kilátásban aztán elindultunk, hogy még világosban hazaérjünk és ne a vak sötétben kelljen futkároznunk.
 Haza érve mindketten letámadtuk a fürdőszobáinkat és következőnek már a konyhában találkoztunk.
Nagy sportemberek lévén egy egészséges vacsorát dobtunk össze, ami nem más volt, mint zöldségsaláta pirítós kockákkal. Kivételesen a nappalian fogyasztottuk el az ételt, a kanapén elterülve és a tv-t bámulva. A vacsoránk felénél járhattunk, mikor kocsi zúgásra lettem figyelmes. Nem kellett több azonnal az ablakhoz rohantam azt kiabálva közben, hogy "Itt van Niall". De sajnos a hirtelen jött öröm után hamar lelombozódtam, mert nem ő volt az csak valaki éppen erre járt. Csalódottan kullogtam vissza a kanapéhoz orromat lebiggyesztve.
- Elég késő van már lehet, hogy holnap jön. - mondta Rose.
- Nem hiszem, akkor üzent volna. Biztos nem sokára itt lesz. - mosolyodtam el. - Ezért megvárom itt a nappaliban.
- Inkább gubbasztasz a nappaliban Niallre várva, minthogy a szobádban aludj kényelmesen? - tettem fel a költői kérdést. - Hűű akkor tényleg sokat jelenthet számodra. - húzta széles mosolyra a száját.
- Mindennél fontosabb nekem. - pirultam kicsit el már csak attól, hogy Niallre gondoltam.
- Szép dolog a szerelem. - indult a konyha felé ahova én is követtem.
Elmosogattam a koszos edényeket Rose pedig eltörölgette őket, ezután úgy döntöttünk el tesszük magunkat holnapra. Legalábbis Rose, én virrasztok a nappaliban és várom Niallt.
Levittem az emeletről egy párnát és egy takarót amivel körbebugyoláltam magam és a távirányítót kezdem nyomkodni, szemeim pedig egyre inkább le akartak csukódni. Egy darabig még küzdöttem, de végül elnyomott az álom.

Pár órával később

 Mély álmomból csörömpölés és zörgés ébresztett fel. A zajok a konyhából szűrődtek ki halvány fény kíséretében. Két dolog is megfordult a fejemben a zajok hallatán. Az első, hogy a drága barátnőm egy kis éjszakai nassoló túrára indult, a második pedig, hogy éppen kirabolnak minket. Mivel nem bírtam lenyugodni, és minden áron tudni akartam ki lármázik a konyhában, felkaptam egy vázát (önvédelem céljából) és az említett hely felé indultam.
Nindzsákat megszégyenítő módon osontam szinte a falra tapadva néma csöndben, nehogy le leplezzem magam. Mikor a konyhához értem, már vak sötét volt ugyanis a minimális fény megszűnt mire odaértem, ezért a vázát fejjel lefelé fordítva magam elé emeltem, szabad kezemmel pedig végigsimítottam falat majd mikor sikeresen megtaláltam a villanykapcsolót felkapcsoltam. Szemeim pár másodperc alatt hozzászoktak a hirtelen jött fényhez és olyas valakivel találtam szemben magam akire egyáltalán nem számítottam.
- Niall?! - néztem furcsán az előttem álló épp szendvicset majszolgató fiúra.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. - tette le a kezéből az egyébként nagyon guszta szendvicset és egyre közelebb jött hozzám.
- Azt hittem betörtek, és kirabolnak minket. Mondjuk részben igazam volt. - néztem végig az asztalon, ahova körülbelül az egész hűtőnk tartalma ki volt pakolva.
- Éhes volta, nálam meg nem volt semmi kaja. - magyarázkodott boci szemekkel kezeit pedig derekamra helyezte.
- Ez nem mentség, felébresztettél... - játszottam vele egy kicsit.
- Mivel tudnálak kárpótolni?
- Hát, talán ha adsz egy harit abból a szendvicsből elfelejtem a dolgot. - böktem a szendvics felé.
- Lehet róla szó, de csak egy harapás nem több. - kapta föl a szendvicset majd a számhoz tartotta amiből aztán egy óriásit haraptam.
- Hééj! - eszmélt föl, mikor eltűnt a szendvicsnek több mint a fele.
- Mi az? Csak egy hari volt.
- Na de ekkora? - kérdezte csalódottan.
- Az üzlet az üzlet. - vágtam rá sunyin mosolyogva.
- Jogos, de most csalódott vagyok. - lógatta a fejét.
- Ha kapsz egy puszit nem leszel az?
Nem válaszolt csak oda tartotta az arcát, én pedig egyre közelebb hajoltam, hogy megkapja a puszit a szendvics miatt. Ajkam már majdnem az arcához ért, mikor hirtelen elfordította fejét és a puszi helyett egy csókot kapott. Őszintén bevallva egyáltalán nem volt ellenemre a dolog.
- Hiányoztál! - mondtam miután ajkaink szét váltak és szorosan átöleltem őt, amit viszonzott.
- Te is nekem! - simította kezét végig a hajamon. - De egyvalamit nem értek..
- Mit? - bújtam ki kicsit az ölelésből, hogy szemébe tudjak nézni.
- Minek kellett az a váza? - nézett a kék váza felé amit idő közben a pultra helyeztem.
- Azzal akartalak le ütni, mikor még nem tudtam, hogy te matatsz itt a konyhában. - magyaráztam meg a dolgot.
- Jobb lesz ha vigyázok veled. - mondta halál komolyan, de végül mind ketten el nevettük magunkat.
 Rég nem láttuk egymást, ezért érthető volt, hogy az összes kimaradt percet be akarjuk pótolni, de sajnos a fáradság közbe szólt és a kanapén egymás karjaiba dőlve aludtunk el.

11.rész

 Haló!:) Megérkezett az új rész!:D Köszönjük a pipát és a hozzászólást is! Aprillel még mindig várjuk a hozzászólásokat, pipákat és a feliratkozókat is!

Jó olvasást kíván, Rose X

Rose szemszöge

 Reggel dörömbölésre ébredtem. Nyöszörögve a fejemre húztam a párnámat, de a hang így sem csillapult, sőt most már fúróval kezdtek dolgozni. Egyből eszembe jutott, hogy miért ilyen a reggelem. Ma csinálják a közös ajtót, de miért ilyen korán? Nagy nehezen kikeltem az ágyamból és leindultam a nappaliba. April és Niall párosunk a fotelból nézte ahogy Fred épp a falat fúrja. Niall bal karjával átkarolta Aprilt akinek szerintem most olyan színű lett az arca mint a haja. Fred abbahagyta a fúrást és mikor megfordult elég rendesen végig mért. Igaz egy rövid nadrág volt rajtam, ami nem is látszót ki a nagyobb méretű pólóm alól. Aprilék is hátra néztek.

 - Szép jó reggelt, milyen a reggeled? - kérdezte Niall és közben széles mosoly volt az arcán.

 Nem akartam bunkó lenni, ezért csak Aprilnek magyaráztam.

 - Csodás volt erre a szarra ébredni! - mutogattam Fred felé.

 April felnevetett, de Fred és Niall csak csodálkoztak rajtam. De jó, hogy nem tudnak magyarul!

 - Ugye nekem is van kávé? - indultam a konyha felé.

 - Igen! - üvöltött vissza April, majd Fred nem sokkal utána újra fúrni kezdett.
 A bögrét majdnem kiejtettem a kezemből annyira megijedtem a hangtól. Elkáromkodtam egy sort, majd a kávémat kezdtem iszogatni. Borzalmas volt egyedül ülni a konyhába, de a nappaliba meg végképp nem akartam menni. Ott is csak szenvednék, első sorban a borzalmas hangzavar miatt, a másik ok pedig Aprilék. Kényelmetlenül érezném magamat, mert ők kettesben is tökéletesen el vannak és a szívem is sajogna egy párkapcsolat iránt. Mikor megittam a kávét a hűtőben kezdtem turkálni valami reggeli után. A döntésem egy párizsis, uborkás, reszelt sajtos szendvicsre jutott. Emlékszem még az egyik Aprilel közös osztálytársunk csinált egyszer nekem ilyet. De hiányzik az a bolond! Rengeteg hülyeséget csináltunk az utolsó padban, főleg a nyolcadik osztályban! Év vége felé például minden könyvünkbe, minden órán bele írtuk az akkori pontos időt, hogy hol ültünk és éppen milyen hülyeséget hordtunk össze. A földrajz atlaszunkat tele firkáltuk az aktuális szerelmünk nevével, mint ne mondjak nekem akkor épp csomó fiú tetszett, szóval nagyon színes volt a könyvem!
 A semmibe bambulva gondoltam vissza a régi emlékekre és egy kettőre fel is kacagtam. Úgy érzem ezt a napomat a visszaemlékezéssel fogom tölteni. Régi képek után keressek és a régi barátokkal is beszélni fogok az internet segítségével. Vajon mi lehet velük? Boldogok? Most épp mit csinálhatnak? Milyen lehet az ő életük? Lehet, hogy most ők is visszaemlékeznek arra a sok hülyeségre amit együtt csináltunk az évek alatt?
 A gondolat menetemet az üres tányérom zavarta meg. Várjunk csak! Hol a másik szendvics?
 Valakik felkuncogtak mögülem. Gyorsan hátra fordultam ahol April és Niall állt az ajtóban, de amikor Niall kezében megláttam a keresett tárgyat szinte egyből felpattantam.
 - Héj az az enyém! - mutogattam a szendvicsre, szerencsére még nem harapott bele.
 - Végre észre vetted, hogy elvettem! - lóbálta a levegőben.
 - Ha egy sajt darab is leesik róla neked véged! - fenyegettem meg. - És most szépen add vissza! - nyújtottam a kezemet felé.
 - De hogy adom! - és ahogy ezt kimondta bele is harapott. - Hm csinálhatsz még ilyet! - April természetesen csak röhögött, de én cseppet sem voltam ilyen állapotban.
 - Ha kajáról van szó akkor nincsenek szabályok! - világosítottam föl és futni kezdtem felé.
 Niall is futásnak eredt persze föl az emeletre. A lépcsőn majdnem elestem amin April még jobban nevetni kezdett. Niall April szobájába menekült ahova be is zárta magát. Idegesen dörömböltem az ajtón, hogy engedjen be, de hiába. Vesztesként ballagtam le a konyhába és készítettem magamnak egy újabb szendvicset. Szinte minden mozdulatomnál hátra fordultam, hogy Niall még véletlenül se lopja el a kajámat.
 Szerencsére ez a szendvics az én gyomromban végezte. Evés után fölmentem a fürdőmbe kicsit áztatni magamat. Fél óráig csak a vízben feküdtem és folytattam a reggelinél lévő gondolat menetemet. Épp egy kellemes gondolatnál tartottam amikor Fred kalapácsolni kezdet. Ugye most csak viccel? Kimásztam a vízből és gyorsan felöltöztem, majd egy fog mosás után a gépemet támadtam le. Bedugtam a fül hallgatómat amikor az életre kelt és zenét indítva a mappáim között kezdtem keresgélni.

 Először a negyedikes osztály kirándulásos képeket néztem át, majd az évek alapján szépen sorba haladva néztem a többit is. Rengeteg-rengeteg kép közül a legtöbben sírtam. Vagy azért, mert olyan régen történ, vagy azért, mert olyan vicces volt. Aprilről is volt bőven kép sorozat. Miután elfogyott az összes kép a gépemről a bőröndömhöz indultam. Előkerestem a régi ballagós nyakkendőmet és a gardróbomba egy különleges helyre helyeztem. A többi emléket is elrendeztem a szobámba és amikor csodálni kezdtem azokat őrjöngést hallottam a földszintről.
 Gyorsan lerohantam és amikor megláttam, hogy kész az ajtó én is örülni kezdtem. Végre csend lesz. Fred hamarosan elment és Aprilék az ajtóval kezdtek szórakozni. Komolyan mint az óvodások! Nem, pontosítok! Mint a szerelmesek! Gyorsan megörökítettem ezt a két bolondot, mert egyszer ez is egy emlék lesz, egy régi szép emlék.
 Visszamentem a szobámba a gépemhez ahol az egyik régi osztály társammal kezdtem elbeszélgetni skype-on. Sokat nevettünk, mint akkoriban. Ő is mesélt, én is meséltem az elmúlt évekről és amikor a lakhelyemet említettem szemei kipattantak.
 - Igen?
 - Aha! És képzeld nem is egyedül jöttem ki.
 - Juj ki az? Csak nem a pasiddal? Hogy hívják? Helyes? Most épp hol van? - árasztott el kérdéseivel.
 - April! És nem a pasim! - ezen nevetni kezdtünk. - Amúgy épp a földszinten pasizik!
 - Juj kivel?
 - A szomszéddal. Képzeld April részegen kitalálta mi lenne, ha csinálnánk egy közös ajtót a nappalinkba. Erre a srác tegnap este megjelenik a szakemberrel és mára már ott áll az ajtó a nappalinkban! - tömören elmeséltem neki az egészet.
 Ezen csak röhögött, de annyira, hogy a könnyei is folyni kezdtek. Perceken keresztül csak a kamerába röhögtünk, sajnos ennek az vettet véget, hogy neki mennie kellet, így gyors köszönés után mind a ketten mentünk a saját dolgunkra.
 A lépcsőn próbáltam minél több zajt adni, hogy a tudtukra agyam a lentiekre, hogy érkezem és nem akarok semmit megzavarni. Ahogy megérkeztem a konyhába úgy láttam nem volt fölösleges a hangoskodásom. April és Niall arca mint a paradicsom, úgy piroslottak.
 - Sziasztok! Mi jót csináltatok? - céloztam az előbb történtekre.
 - Szia. Niall-lel épp vacsit készítünk. - April magyarázkodott.
 - Aha. - mosolyogtam sejtelmesen. - És mi lesz a vacsi?
 - April elégette, szóval pizzát rendeltem. - Niall válaszolt és a végén elnevette magát.
 - Nem is igaz! A te hibád volt, mert... - nézett rám. - mert elterelted a figyelmemet! - védte magát.
 Niall ezen csak még jobban nevetni kezdett, ahogy én is.
 - És te mit csináltál fent? - terelte a témát April.
 - Hm pakolgattam, képeket nézegettem és ezek után Adrival beszéltem skype-on.
 - Juj és mi van vele? - April kérdezősködött.
 - Semmi, jól el van, éli az életét, mint mindenki más. - vontam vállat.
 - Az jó. - bólintott.
 - Mikor rendeltétek a pizzát? - mosolyogtam rájuk.
 - 20 perce talán? - vakarta meg a tarkóját Niall és Aprilre nézett.
 - Ja kb. - erősítette meg Niall szavát.
 - És mikorra várható? - újabb kérdés tőlem.
 - Lassan érkeznie kell. - nézte meg Niall a telefonján az időt.
 - Hála istennek! - ültem le drámaian a székre.
 Niallnek igaza volt. A vacsoránk hamarosan megérkezett és mi neki állhatunk az evésnek. Szerencsére az XXL-es pizza 3-nak pont elég volt, így nem kellet vitatkozni, hogy kié legyen az utolsó szelet.
 A szerelmesektől elköszönve, teli hassal letámadtam a fürdő szobámat és utána pedig az ágyamat.

10.rész

Sziasztok manók! Hát a 10. rész is elérkezett, igaz rövid lett, de nézzétek el nekem mert kicsit lebetegedtem. Azért remélem tetszeni fog, és érkezik hozzá pár komment.:)
Mint már Rose említette, a múlthéten csökkent a feliratkozóink száma. Igaz most már ismét ugyanannyian vagyunk mint az előtt, de minket eléggé szíven ütött a dolog. Ezért szeretnénk megkérni titeket, hogyha bármi észrevételetek van a bloggal kapcsolatban azt írjátok meg nekünk. Szívesen fogadjuk az építő jellegű kritikákat, hiszen a hibáiból tanul az ember.:) Ennyit szerettem volna, jó olvasást!♥ 

April xxx

April szemszöge

- Rose! - ugortam a barátnőm nyakába mikor belépett az ajtón, szorosan megöleltem amit viszonzott.- És velem mi lesz? - szólalt meg Niall is mire elmosolyodtam. Körülbelül háromnegyed órája ment el, de azért követelte az ölelést, én pedig eleget tettem a kérésének és Roset elengedve felé indultam. Arcomat a nyakába fúrtam, mámorító illatát pedig mélyen beszippantottam, keze eközben derekamra csúszott. Hosszas ölelésünket egy vakuvillanás zavarta meg. Egyből elengedtük egymást, és kérdőn Rose felé fordítottuk tekintetünket.
- Bocs, de muszáj volt. Olyan édesek vagytok együtt. - magyarázkodott én pedig a földet kezdtem bámulni, ezzel leplezve azt, hogy teljesen zavarban vagyok. - Amúgy mióta is jártok? - tette fel Rose a kérdést mire egyből felemeltem a fejem, és azon kezdtem agyalni, hogy mivel terelhetném el a témát, ugyanis mi Niallel nem járunk. Igen, megcsókolt, ekkor még én is azt hittem lehet valami köztünk, de azóta egy két kósza ölelésen kívül nem volt köztünk semmi. Talán, nincs tisztában az érzéseivel, vagy szimplán csak barátként tekint rám, a múltkori pedig csak egy kis botlás volt. Őszintén? Fogalmam sincs, mindenesetre én reménykedem, hátha. Elég sok időt töltöttünk együtt az utóbbi napokba, és minden percben közelebb kerültünk egymáshoz. Ahogy rám néz, hozzám szól, megérint egyszerűen leírhatatlan érzés, de mindemellett ott a sok kérdés ami a fejemben kavarog. Nem vagyok elég jó neki? Csak játszik velem? Szinte már megőrjít, hogy folyton ezek a dolgok járnak a fejemben ahelyett, hogy lépnék valami, mert talán erre vár. De mit tehetnék? Mindig is gyáva voltam és mint kiderült az is maradtam.
- Kér valaki sütit? - rohantam be a konyhába megtörve a kínos csendet, és kivettem egy tepsi süteményt a sütőből. Amolyan "üdv újra itthon Rose" sütinek szántam. Szemügyre vettem a gőzölgő finomságot, és miután megállapítottam, hogy teljesen megsült a tészta, színes m&m's cukorkákat szórtam a tetejére. 

Végül már csak tálalni kellett. A tepsi tartalmát egy tányérra helyeztem majd az asztal közepére raktam, ekkor a többiek is betoppantak. 
- Nyamiii! - kapott fel egyből egy sütit Niall és egy pillanat alatt eltüntette a szájában.
- El az utamból Niall! - esett le Rosenak, hogy a kedvencét készítettem és a tányért maga elé helyezve falatozni kezdett.
- Ne legyél önző! - szállt vitába Niall és begyűjtött magának vagy öt darab sütit, ami Rosenak nem nagyon tetszett.
- Nem vagyok önző, csak nem akarom, hogy fájjon tőle a gyomrod. - mentegetőzött a barátnőm.
- Óh miattam ne aggódj! - nyújt újabb adagért Niall, én pedig nem bírtam tovább visszatartani a nevetést. Már könnyeztem a két éhenkórász szóváltásán, mikor hirtelen mindketten elhallgattak, tekintetük pedig az üres tányérra szegeződött.
- Nem akarsz csinálni még? - nézett föl rám Rose mire én megráztam a fejem.
- Miért voltatok olyan mohók? - tettem fel a kérdést, ők pedig lesütötték a szemüket majd belőlük is feltört a nevetés.
- Ne haragudjatok, de nekem el kell rohannom. - nézett Niall az órájára és sietősre vettem a tempót. Egy szempillantás alatt az előszobában termett, ahol felvette a cipőjét.
- Jövök nemsokára. - mosolygott rám mikor észre vette, hogy utána jöttem. Mikor végzett a cipőkötéssel a pulcsijáért nyúlt, gyorsan felkapta és közeledni kezdett felém. Egy puszit nyomott az arcomra és már ki is lépett a házból.
Később

Miután Niall elment Rossal a kanapén ülve öntöttük ki a szívünket egymásnak, közben megpróbáltuk végigelemezni, hogy a pasiknak miért jó ha szórakoznak velünk. Hát nem jutottunk sokra.
Már kezdett sötétedni, mikor csöngettek.
- Biztos Niall az. - mosolygott rám Rose én pedig rohantam ajtót nyitni. Igen Rosnak igaza volt, tényleg Niall állt az ajtóban, csakhogy nem egyedül jött. Egy harmincas éveiben járó férfi ácsorgott mellette kantáros nadrágban és egy szerszámos ládával a kezében.
- Ömm jó estét. - néztem furcsán a férfire, mert nem tudtam elképzelni Niall miért hozta magával.
- April, ő itt Fred, a szakember aki az ajtót fogja csinálni. Jött, hogy felmérje a terepet. - mondta miközben becsukta maguk mögött az ajtót.
- Mi van? Milyen ajtót? - néztem értetlenül.
- Tudod amit megbeszéltünk.
- Mi? Nem is beszéltünk meg semmit.
- Dehogynem, tudod a bulin. - mondta én pedig kezemmel a homlokomra csaptam.
- Niall, én nagyon be voltam nyomva, nem tudtam, hogy mit beszélek. - magyarázkodtam.
- De olyan jó ötleted támadt, hogy muszáj megvalósítani! - csillogtak a szemei és Freddel a nappali felé vették az irányt, ahol Rose hasonló értetlen arckifejezést vágott mikor a "szakember" elkezdett méricskéli a falon.
- Úgy látom minden rendben van, holnap el is kezdem a bontást. - fordult felénk Fred.
- A bontást? - kérdezett vissza Rose elkerekedett szemekkel.
- Bizony. - bólintott Niall. - Végre nem kell annyit rohangálnunk ha átakarunk menni a másikhoz. - mondta, Rose pedig szúrós pillantásokat vetett felém.
Miután Niall és a szakember elhagyták a házat, kissé félve csoszogtam vissza a nappaliba.
- Megmagyaráznád? - támadott le Rose, miután befejezte a Fred által bejelölt dolgok tanulmányozását a falon.
- Mentségemre szóljon, hogy részeg voltam. - emeltem fel mind két kezemet magam elé.
- És ezért van összefirkálva a falunk?
- Valami olyasmi. De végül is nem olyan rossz a helyzet. Legalább nem kell körbe menni ha át akarunk menni Niallhöz.
- De nem gondolod, hogy ez így már kicsit olyan lesz mintha egy házban laknánk vele? Mármint gondolj bele, még csak pár hete ismerjük.
- Figyelj Rose! - tettem a vállára kezeimet. - Én bízok benne, és úgy érzem nem lesz semmi gond. Amúgy Niall nem egy bérgyilkos, mégis mi baj lehet, ha itt van egy közös ajtó?
- Jajj ez a szerelem teljesen megőrjíti az embereket. - forgatta meg a szemeit, közben pedig elnevette magát.
 Örülök, hogy meg tudtuk beszélni a dolgot Roseal, annak pedig még jobban, hogy ő is bele ment. Igen, és annak is, hogy azon a bizonyos estén nem igazán voltam magamnál, mert talán sosem jutott volna eszembe ez az egész. 

9.rész

 Halihóó!:D Na milyen a suli?:D Uhh nekem tetszik az új sulim eltekintve, hogy egy héten három darab 8 órám is van, de nem ez a lényeg. Szóval Aprillel, majd hétvégente tudunk új részt hozni amiért remélem nem vagytok csalódottak, de nekem például 1 óra kell ahhoz, hogy haza érjek, vagy épp bent legyek a suliban. Tényleg sajnáljuk, de fontos számunkra a tanulás és szerintem ti is jobban ráértek új részeket olvasni hétvégén, mint hétköznap. Mivel későn hoztam az új részt ezért kicsit hosszabb lett ami remélem nem gond!;) Még egy valami amit szeretnénk mondani Aprillel: nem tudjuk miért, de most már csak 5 darab rendszeres olvasónk van. Ezt nagyon sajnáljuk és fogalmunk sincs, hogy miért döntött úgy az illető, hogy leiratkozik. Kérlek írjátok le komiban, hogy min változtassunk! Várjuk a pipákat, hozzászólásokat és az újabb feliratkozókat is!:))

Rose X

Rose szemszöge

 Eljött a buli napja. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek föl, de végül nagy nehezen kiválasztottam egy ruhát. Sima fekete színű és comb középig ér, ehhez még társult a fekete teli talpú cipőm. Lisa még az előző nap megkért, hogy menjek át segíteni a buli előtt, ha jó nekem, én meg szívesen mondtam igent a kérésére.
 Fél hétre már ott voltam és a kaja kipakolásnál segítettem Mattnek, Lisa még fönt készülődött. A piákat is kipakoltuk mire Lisa leért.
 Szépen lassan a vendégek is megérkeztek és a buli is hamar beindult. Sok ismeretlen volt, de voltak köztük ismerősök is, inkább velük voltam.
 Számomra nagyon gáz volt, én voltam a legkisebb, de ahogy láttam ez másokat nem zavart, főleg Mattet, folyton rajtam lógott és ha elhagytam a társaságot, vagy velem, vagy pár perc múlva újra ott termet mellettem. Idegesített!
 - Bocsi, mindjárt jövök! - kértem bocsánatot az egyik lánytól, mivel Matt felénk tartott.
 - Semmi. - legyintett egyet a kezével.
 A konyhába mentem. Elő kerestem a poharamat és közben Mattet kerestem a szemem sarkából, hogy merre induljak, majd. Az egyik sráccal beszélgetett valamit nagyon magyarázott neki, a srác - aki néger volt - csak bólogatott és egy két megjegyzése volt az adott témához. Mikor sikeresen megtaláltam a poharamat a csaphoz mentem tölteni magamnak. Tudom buliban vagyok, de emlékezni akarok mindenre, nem akarok úgy járni, mint April. A csapot megnyitva a poharamat a folyó víz alá helyeztem.
 - Mit iszol? - csúszott a derekamra két kéz.
 - Vizet. - zártam el és megfordultam a karjai között. A poharat letéve kezeit lesöpörtem magamról és a pult másik részéhez dőltem.
 - Miért? Ugye tudod, hogy buliban vagy! - jött ismét a személyes szférámba.
 - Igen, de én hosszabb beszámolót akarok tartani, mint a barátnőm. - magyarázkodtam és bele ittam a vízbe.
 Matt megvillantotta a mosolyát és a kezeit a derekam mellé támasztotta, így közelített egyre jobban. Éreztem rajta, hogy már ivott, de nem kicsit, én mégis hagytam magamat, hisz már régóta várok a csókja ízére. Már majdnem megízlelhettem ajkait amikor egy bizonyos személy zavart meg minket.
 - Matt? - hallottam Lola hangját.
 Loláról csak annyit kel tudni, hogy Matt-tel úgy ötször jöttek össze még jó régen és azóta is ráhajt.
 - Oh hát itt vagy! Gyere táncolni! - húzta el előlem.
 - Bocsi. - Matt tátogott nekem.
 Lehajtottam a fejemet és egy 'basszust' kiejtve Lolára nem éppen szép kifejezéseket gyűjtöttem össze a gondolataimban.
 - Rose?! - Matt haverja hozta rám a frászt.
 - Ahj Istenem! Ezt muszáj volt? - kaptam fel a fejemet és a kezemet a mellkasomhoz.
 - Bocs, nem jössz táncolni? - nyújtotta felém a kezét.
 - Nem kösz. - ráztam a fejemet jobbra-balra.
 - Pedig kénytelen vagy! - fogta meg a kezemet és a tömeg felé húzott.
 - Mi-miért? - próbáltam kiszabadulni a szorításából.
 - Mert most mindenki táncol. - magyarázkodott.
 És igen, ahogy egyre közelebb értünk láttam, hogy egy kör alakult ki és a közepén pedig két ember táncolt, pontosabban Matt és Lola. Lola úgy rázta magát Mattnek, hogy még Miley Cyrus is megirigyelhette volna a VMA előadása után, szinte hányni lett volna kedvem, borzalmas volt nézni! A számnak hamarosan vége lett  és egy újabb páros jelent meg a kör közepén. Szerencsére én nem kerültem sorra jó sokáig, de egyszer Matt haverja behúzott a kör közepére.
 -Mit csinálsz? Én tuti nem fogok táncolni! - ráztam a fejemet.
 - De hogy nem! - értünk a kör közepére.
 A srác - akinek amúgy fogalmam sincs mi a neve - táncolni kezdett és a kör szélén lévő emberek pedig biztatni kezdtek.
 - Nem én nem táncolok! - mentem vissza a helyemre, de nem engedtek vissza.
 Egy nagy sóhajtás kíséretében megfordultam és a röhögés közben valami tánc féleséget kezdtem el. Mindenki huhogni, vagy éppen fütyülni kezdtek, ezen csak még jobban nevettem és a táncot abbahagyva, a hasamat kezdtem fogni a röhögéstől. A 'párom' oda táncikált hozzám és biztatni kezdett, hogy táncoljak, végül nagyjából összeszedtem magamat és valamit produkáltunk a tánc téren.
 Amikor a számnak vége lett visszaindultam a helyemre, de valaki visszarántott.
 - Héj, én már táncoltam és ennyi bőven elég volt! - fordított magával szembe.
 - De velem még nem táncoltál! - magyarázkodott.
 - Az nem baj. - vontam meg a vállamat.
 - De baj! - húzott ismét a kör közepére.
 Végül Mattel is táncoltam, de nem úgy mint Lolával, mi inkább elvicceltük az egészet és táncra nem hasonlító mozdulatokat csináltunk. Mindenki nevetni kezdett rajtunk persze mi is magunkon, de legalább valamit csináltunk. Lola féltékeny pillantásait élvezet volt látni. Hamarosan a többiek is utánozni kezdtek minket és így mindenki a tánc parkett közepén volt. Matt egy idő után eltűnt mellőlem. Keresni kezdtem mindenhol és amikor láttam, hogy Lolával smárolnak a teraszon, akkor minden kedvem elment a bulitól. Tudtam, hogy nem kellet volna vissza jönnöm és reménykedni abban, hogy valami lehessen közöttünk. Mielőtt könnyek gyűltek volna a szemeimbe a kijárat felé vettem az irány.
 - Rose. - rántott vissza Matt haverja.
 - Bocs, de mennem kell. - fordítottam neki hátat.
 - Biztos, hogy nem Matt csókolta meg! - kiabált utánam.
 Nem törődtem vele, kimentem a házból és elhagytam a buli helyszínét.
***
 Másnap mikor fel keltem irtóra fájni kezdett a fejem. Lementem fájdalom csillapítóért és egy pohár vízért is. Sajnos a tegnapi buliból mindenre emlékszem. Miután tegnap elmentem onnan, még a sarki kocsmát is letámadtam a felejtés reményében, de semmi haszna nem volt. Szinte beleégett az emlékezetembe az a pillanat. Nagyon fájt, hisz előtte még velem akart smárolni, biztos az a sok ital, azért akarhatott tőlem bármit is.
 Nem baj, holnap már úgy is Londonban leszek ahol elfelejthettem Mattet egy örök életre, bár lehet hogy eleinte fájdalmas lesz Aprilt és Niallt látni ahogy boldogan el vannak, de valahogy átvészelem majd azt az időszakot.
 A mai napon mindenkit meglátogattam, a mamáékat, régi barátaimat, minden féle rokonokat a közelben és persze a nap végét anyával töltöttem. Mind a ketten pakolni kezdtünk az éjszakai  utazásra. Igaz én nem pakoltam ki csak pár emlék tárgyat raktam el a táskámba és a kajákat pakoltam amiket kiviszek az új otthonomba. A tesómék megérkeztek a házunk elé és először engem vittek ki a reptérre ahol egy hosszú búcsúzkodás után elváltunk és én felszálltam a repülőre.

 Reggel mikor megérkeztem a reptérre, már jött is egy SMS, hogy 'itt várlak a parkoló végében Niall x'. A csomagomat átvéve már indultam is a parkolóba. A fekete kocsit egyből megtaláltam a tekintettemmel és felé indultam. Mikor már közel voltam a kocsihoz Niall kiszállt és az ölelkezés után elvette tőlem a bőröndömet, amit a csomagtartóba helyezett. Gyorsan beszálltunk a kocsiba és már indultunk is a házunkhoz.
 - És milyen volt Magyarországon? - kérdezte meg tőlem.
 - Hát eleinte jó volt látni anyát meg a családot, de utána jó szar lett. Tökre örülök, hogy újra itt vagyok! - válaszoltam tömören.
 - Miért? Mégis mi történt? - egy pillanatra rám nézett.
 - April mondta, hogy buliba megyek? - néztem rá és ő csak bólogatott, de közben az utat figyelte. - Hát a buliban az egyik helyes sráccal majdnem csókolóztam, de egy lány megzavart minket, szóval nem jött össze, végül a srácnak sikerült csak nem velem. - húztam el a szám szélét az emlékre.
 - Ennyire fontos lenne számodra az a fiú? - egy perc néma csend után kérdezett újra.
 - Már nagyon régóta tetszik és végre volt egy esélyem amit tönkre tettek, pedig majdnem sikerült. De nektek milyen volt a buli? - tereltem a témát.
 - Fú nagyon jó volt! - nevetett fel.
 - De jó nektek! - csúszott ki a számból.
 - Nyugi! Hamarosan itt lesz a szülinapom akkor majd részt vehetsz egy igazi bulin! - mosolygott rám.
 - Uh tényleg! Jaj már tudom mit adok neked! - örültem meg.
 - Na és mit? - kíváncsiskódott.
 - Az titok! - vágtam rá.
 Az út hátra levő részében szinte csak az ő szája járt. Mesélt a napokról, hogy miket csináltak Aprillel és persze még a buliról is mesélt amin én csak szinte nevetni tudtam.
 - Nem fájt a vállad másnap? - kérdeztem tőle mikor a partiról mesélt.
 - Nem miért? - furcsán nézett rám.
 - Akkor úgy kérdezem, hogy April mennyiszer ment neked?
 Ezen nevetni kezdett mikor leesett neki.
 Pár perc múlva már a ház előtt is voltunk. Újra boldog voltam és csak most éreztem igazán, hogy otthon vagyok.