11.rész

 Haló!:) Megérkezett az új rész!:D Köszönjük a pipát és a hozzászólást is! Aprillel még mindig várjuk a hozzászólásokat, pipákat és a feliratkozókat is!

Jó olvasást kíván, Rose X

Rose szemszöge

 Reggel dörömbölésre ébredtem. Nyöszörögve a fejemre húztam a párnámat, de a hang így sem csillapult, sőt most már fúróval kezdtek dolgozni. Egyből eszembe jutott, hogy miért ilyen a reggelem. Ma csinálják a közös ajtót, de miért ilyen korán? Nagy nehezen kikeltem az ágyamból és leindultam a nappaliba. April és Niall párosunk a fotelból nézte ahogy Fred épp a falat fúrja. Niall bal karjával átkarolta Aprilt akinek szerintem most olyan színű lett az arca mint a haja. Fred abbahagyta a fúrást és mikor megfordult elég rendesen végig mért. Igaz egy rövid nadrág volt rajtam, ami nem is látszót ki a nagyobb méretű pólóm alól. Aprilék is hátra néztek.

 - Szép jó reggelt, milyen a reggeled? - kérdezte Niall és közben széles mosoly volt az arcán.

 Nem akartam bunkó lenni, ezért csak Aprilnek magyaráztam.

 - Csodás volt erre a szarra ébredni! - mutogattam Fred felé.

 April felnevetett, de Fred és Niall csak csodálkoztak rajtam. De jó, hogy nem tudnak magyarul!

 - Ugye nekem is van kávé? - indultam a konyha felé.

 - Igen! - üvöltött vissza April, majd Fred nem sokkal utána újra fúrni kezdett.
 A bögrét majdnem kiejtettem a kezemből annyira megijedtem a hangtól. Elkáromkodtam egy sort, majd a kávémat kezdtem iszogatni. Borzalmas volt egyedül ülni a konyhába, de a nappaliba meg végképp nem akartam menni. Ott is csak szenvednék, első sorban a borzalmas hangzavar miatt, a másik ok pedig Aprilék. Kényelmetlenül érezném magamat, mert ők kettesben is tökéletesen el vannak és a szívem is sajogna egy párkapcsolat iránt. Mikor megittam a kávét a hűtőben kezdtem turkálni valami reggeli után. A döntésem egy párizsis, uborkás, reszelt sajtos szendvicsre jutott. Emlékszem még az egyik Aprilel közös osztálytársunk csinált egyszer nekem ilyet. De hiányzik az a bolond! Rengeteg hülyeséget csináltunk az utolsó padban, főleg a nyolcadik osztályban! Év vége felé például minden könyvünkbe, minden órán bele írtuk az akkori pontos időt, hogy hol ültünk és éppen milyen hülyeséget hordtunk össze. A földrajz atlaszunkat tele firkáltuk az aktuális szerelmünk nevével, mint ne mondjak nekem akkor épp csomó fiú tetszett, szóval nagyon színes volt a könyvem!
 A semmibe bambulva gondoltam vissza a régi emlékekre és egy kettőre fel is kacagtam. Úgy érzem ezt a napomat a visszaemlékezéssel fogom tölteni. Régi képek után keressek és a régi barátokkal is beszélni fogok az internet segítségével. Vajon mi lehet velük? Boldogok? Most épp mit csinálhatnak? Milyen lehet az ő életük? Lehet, hogy most ők is visszaemlékeznek arra a sok hülyeségre amit együtt csináltunk az évek alatt?
 A gondolat menetemet az üres tányérom zavarta meg. Várjunk csak! Hol a másik szendvics?
 Valakik felkuncogtak mögülem. Gyorsan hátra fordultam ahol April és Niall állt az ajtóban, de amikor Niall kezében megláttam a keresett tárgyat szinte egyből felpattantam.
 - Héj az az enyém! - mutogattam a szendvicsre, szerencsére még nem harapott bele.
 - Végre észre vetted, hogy elvettem! - lóbálta a levegőben.
 - Ha egy sajt darab is leesik róla neked véged! - fenyegettem meg. - És most szépen add vissza! - nyújtottam a kezemet felé.
 - De hogy adom! - és ahogy ezt kimondta bele is harapott. - Hm csinálhatsz még ilyet! - April természetesen csak röhögött, de én cseppet sem voltam ilyen állapotban.
 - Ha kajáról van szó akkor nincsenek szabályok! - világosítottam föl és futni kezdtem felé.
 Niall is futásnak eredt persze föl az emeletre. A lépcsőn majdnem elestem amin April még jobban nevetni kezdett. Niall April szobájába menekült ahova be is zárta magát. Idegesen dörömböltem az ajtón, hogy engedjen be, de hiába. Vesztesként ballagtam le a konyhába és készítettem magamnak egy újabb szendvicset. Szinte minden mozdulatomnál hátra fordultam, hogy Niall még véletlenül se lopja el a kajámat.
 Szerencsére ez a szendvics az én gyomromban végezte. Evés után fölmentem a fürdőmbe kicsit áztatni magamat. Fél óráig csak a vízben feküdtem és folytattam a reggelinél lévő gondolat menetemet. Épp egy kellemes gondolatnál tartottam amikor Fred kalapácsolni kezdet. Ugye most csak viccel? Kimásztam a vízből és gyorsan felöltöztem, majd egy fog mosás után a gépemet támadtam le. Bedugtam a fül hallgatómat amikor az életre kelt és zenét indítva a mappáim között kezdtem keresgélni.

 Először a negyedikes osztály kirándulásos képeket néztem át, majd az évek alapján szépen sorba haladva néztem a többit is. Rengeteg-rengeteg kép közül a legtöbben sírtam. Vagy azért, mert olyan régen történ, vagy azért, mert olyan vicces volt. Aprilről is volt bőven kép sorozat. Miután elfogyott az összes kép a gépemről a bőröndömhöz indultam. Előkerestem a régi ballagós nyakkendőmet és a gardróbomba egy különleges helyre helyeztem. A többi emléket is elrendeztem a szobámba és amikor csodálni kezdtem azokat őrjöngést hallottam a földszintről.
 Gyorsan lerohantam és amikor megláttam, hogy kész az ajtó én is örülni kezdtem. Végre csend lesz. Fred hamarosan elment és Aprilék az ajtóval kezdtek szórakozni. Komolyan mint az óvodások! Nem, pontosítok! Mint a szerelmesek! Gyorsan megörökítettem ezt a két bolondot, mert egyszer ez is egy emlék lesz, egy régi szép emlék.
 Visszamentem a szobámba a gépemhez ahol az egyik régi osztály társammal kezdtem elbeszélgetni skype-on. Sokat nevettünk, mint akkoriban. Ő is mesélt, én is meséltem az elmúlt évekről és amikor a lakhelyemet említettem szemei kipattantak.
 - Igen?
 - Aha! És képzeld nem is egyedül jöttem ki.
 - Juj ki az? Csak nem a pasiddal? Hogy hívják? Helyes? Most épp hol van? - árasztott el kérdéseivel.
 - April! És nem a pasim! - ezen nevetni kezdtünk. - Amúgy épp a földszinten pasizik!
 - Juj kivel?
 - A szomszéddal. Képzeld April részegen kitalálta mi lenne, ha csinálnánk egy közös ajtót a nappalinkba. Erre a srác tegnap este megjelenik a szakemberrel és mára már ott áll az ajtó a nappalinkban! - tömören elmeséltem neki az egészet.
 Ezen csak röhögött, de annyira, hogy a könnyei is folyni kezdtek. Perceken keresztül csak a kamerába röhögtünk, sajnos ennek az vettet véget, hogy neki mennie kellet, így gyors köszönés után mind a ketten mentünk a saját dolgunkra.
 A lépcsőn próbáltam minél több zajt adni, hogy a tudtukra agyam a lentiekre, hogy érkezem és nem akarok semmit megzavarni. Ahogy megérkeztem a konyhába úgy láttam nem volt fölösleges a hangoskodásom. April és Niall arca mint a paradicsom, úgy piroslottak.
 - Sziasztok! Mi jót csináltatok? - céloztam az előbb történtekre.
 - Szia. Niall-lel épp vacsit készítünk. - April magyarázkodott.
 - Aha. - mosolyogtam sejtelmesen. - És mi lesz a vacsi?
 - April elégette, szóval pizzát rendeltem. - Niall válaszolt és a végén elnevette magát.
 - Nem is igaz! A te hibád volt, mert... - nézett rám. - mert elterelted a figyelmemet! - védte magát.
 Niall ezen csak még jobban nevetni kezdett, ahogy én is.
 - És te mit csináltál fent? - terelte a témát April.
 - Hm pakolgattam, képeket nézegettem és ezek után Adrival beszéltem skype-on.
 - Juj és mi van vele? - April kérdezősködött.
 - Semmi, jól el van, éli az életét, mint mindenki más. - vontam vállat.
 - Az jó. - bólintott.
 - Mikor rendeltétek a pizzát? - mosolyogtam rájuk.
 - 20 perce talán? - vakarta meg a tarkóját Niall és Aprilre nézett.
 - Ja kb. - erősítette meg Niall szavát.
 - És mikorra várható? - újabb kérdés tőlem.
 - Lassan érkeznie kell. - nézte meg Niall a telefonján az időt.
 - Hála istennek! - ültem le drámaian a székre.
 Niallnek igaza volt. A vacsoránk hamarosan megérkezett és mi neki állhatunk az evésnek. Szerencsére az XXL-es pizza 3-nak pont elég volt, így nem kellet vitatkozni, hogy kié legyen az utolsó szelet.
 A szerelmesektől elköszönve, teli hassal letámadtam a fürdő szobámat és utána pedig az ágyamat.