18. rész

Sziasztok! Ne haragudjatok a sok késésért, tényleg nagyon sajnálom! Igazából nem tudom mi történt, egyszerűen nem volt ihletem a részhez, de végül csak összeállt a kép. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást kíván:

April xxx

 April szemszöge

  Másnap reggel a nap sugarainak és Niall puha kezének a simogatása ébredtem.
- Jó reggelt! - néztem a tengerkék szempárba mosolyogva.
- Neked is gyönyörűm! - nyomott egy puszit az arcomra. - Éhes vagy? - kérdezte, de szerintem tudta a választ.
- Fúú nagyon. - vágtam rá egyből, ő pedig csak mosolygott és lerakott mellém egy tálcát tele finomságokkal.
Először egy kroaszant fogyasztottam el friss gyümölcsök kíséretében majd eperturmixszal koronáztam meg a finom reggelit.

- Köszönöm. - raktam félre a tálcát és Niall fölé mászva egy csókkal fejeztem ki mennyire ízlett amit készített.
 Már erősen dél felé hajlott az idő, én pedig még mindig pizsiben voltam. Nem így terveztem, de Niall egyszerűen nem engedett el. Végül sikerült kihasználnom egy pillanatot mikor nem figyelt, így ki tudtam szökni, hogy egy kicsit összekapjam magam. A fürdőben töltött idő hosszasra sikeredett mint ahogy gondoltam, mivel hajat is mostam. Mikor végeztem törölközőből egy turbánt formáltam a fejem tetejére, ezzel megakadályozva, hogy a vizes tincsek teljesen eláztassák a pólómat. Így indultam vissza a szobába, de amint beléptem egyedül találtam magamat. Csak egy darab papír hevert az ágyon amin ez állt: "El kellett rohannom, majd jövök. N."
Szomorúan kezdtem neki a hajam szárításának, azt hittem az egész napot együtt töltjük Niallel, de így fogalmam sem volt mihez kezdjek magammal. Ahogy száradt a hajam egyre jobban szembe tűnt, hogy katasztrofálisan nézek ki, gyorsan meg is írtam Rosenak, hogy vegyen egy doboz hajfestéket. Régebben mindig anya festette a hajam, de amióta ketten vagyunk ez a feladat áthárult a barátnőmre. Szerencsére ért a dologhoz és eddig mindig jó lett a végeredmény. Mikor már rendesen kiveséztem magamban ezt a haj dolgot laptoppal a kezemben huppantam az ágyra, hogy megnézzem az e-mailjeimet. A legtöbb a rokonaimtól jött, akik arról érdeklődtek, hogy vagyok. Gyorsan válaszoltam nekik, majd izgatottan kattintottam arra a levére ami az egyetemről érkezett. Azt írták benne, hogy a tankönyveimet jövőhét szerdán vehetem át, két hét múlva pedig várnak az első előadásra. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem az iskolával kapcsolatban. Egyrészt jó lesz, mert az egyetemmel egy egészen új szakasza kezdődik el az életemnek, de ott van Niall akivel emiatt kevesebbet fogunk találkozni, ezért igyekszem kihasználni azt az időt amikor együtt lehetünk.
 Odakint már kezdett sötétedni, Niall pedig sehol nem volt, aggódtam érte, mert a telefonját sem vette föl.
Idegesen mászkáltam a konyhában, végül a felgyülemlett feszültséget a telefonomon vezettem le, amit egy egyszerű mozdulattal az asztalra vágtam. Persze utána egyből észbe kaptam, hogy ezt azért mégsem kellett volna. Szerencsére nem lett semmi baja és, hogy ezután se legyen a zsebembe csúsztattam. Ekkor vettem észre egy újabb papírdarabot az asztalon amin ismét egy üzenet állt: "8-kor várlak a hátsó kertben. Öltözz melegen, N. xx". Fogalmam sem volt mit tervelt ki, de egyből mosoly szökött az arcomra és a szobába rohanva készülődni kezdtem mert alig maradt pár percem nyolcig.
 Ügyeltem arra amit Niall írt ezért egy olyan összeállítást választottam ami jó meleg, hiszen alapjáraton is nagyon fázós típus vagyok. A sálat szinte már az udvaron tekertem a nyakam köré annyira izgatott voltam, és egyértelműen állíthatom, hogy megérte a nagy rohanás.
- Ezt mind te csináltad? - néztem körbe. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. Gyönyörűen megterített asztal, lámpásokkal feldíszített kert, az asztal mellett pedig lobogó tűz képe tárult elém.
- Különleges este, egy különleges lánynak.- húzta ki Niall a széket, amire leültem ő pedig rám terített egy már oda készített takarót. Végül ő is leült velem szemben.

- Mondanám, hogy a kínait is én csináltam ,- nézett a tányérjára - de szerintem nem hinnéd el, mert ahhoz túl finom. - mosolygott.
- A gyönyörű díszítés miatt elnézem neked. - válaszoltam neki.
- A gyönyörű mosolyomat kifelejtetted. - monda sunyin.
- Meg az egodat is. - nevettem el magam.
Olyan szívesen megállítottam volna az időt a vacsora közben, annyira tökéletes volt minden pillanat, de a java még csak ezután következett.
- Ez micsoda? - néztem furán mikor Niall lerakott elém egy kis becsomagolt valamit.
- Bontsd ki és meglátod. - mondta én pedig nekiláttam a kis kék csomag kibontásának.
- Jujj szerencsesüti. - örültem meg mikor megláttam, mert még sosem ettem, csak filmekben láttam. Tudom gáz vagyok, de ez van. Mielőtt megízleltem volna a sütit kettétörtem, hogy megtudjam mi van benne. Mikor ezt megtettem jóformán már nem is nagyon érdekel maga a süti, amit rejtett annál inkább. Először a kis papíron akad meg a szemem és mikor elolvastam szívem olyan hevesen kezdett dobogni mint még soha. Láttam, hogy a papíron kívül még van benne valami, de a sorok amiket olvastam teljesen elterelték minden gondolatom. "Nem kellett volna eddig húznom a dolgot, bolond voltam, hogy idáig nem kérdeztem meg. Te vagy számomra az egyetlen. Lennél a barátnőm?"
- Igen! - borultam könnyes szemmel a nyakába és percekig el sem engedtem őt.
- Miért sírsz? - törölte le a könnycseppeket az arcomról. Meg sem tudtam szólalni ezért válaszul csak megcsókoltam amit viszonzott.
- Nézd gyönyörűm, ez még a sütiben maradt. - nyújtott felém egy nyakláncot amin egy "N" betűs medál volt. - Feltegyem? - kérdezte, én pedig bólogattam. Hátat fordítva, hajamat a vállamra fésültem ujjaimmal Niall pedig bekapcsolta a nyakláncot. Amint visszafordultam hajam ismét a hátamra omlott, tekintetem pedig Niallével találkozott.
- Köszönöm...ezt a csodálatos estét, a nyakláncot, és az, hogy vagy nekem, szeretlek! - csókoltam meg újra.