Verseny

Sziasztok!
Két versenyre szeretném felhívni a figyelmeteket. Roseal közös 'design and beauty' blogunkon indítottunk egy fejléc szerkesztő, illetve egy sima blogvesenyt. Mindkét versenynél különböző kategóriákat találhattok, amikből válogatva megtalálhatjátok azt amelyikben szívesen megmérettetnétek magatokat. További információkat itt találtok. Ha valamelyik verseny felkeltette az érdeklődéseteket jelentkezzetek bátran, mindenkit várunk sok-sok szeretettel!
Végül még annyit, hogy előreláthatólag a következő részt jövőhét végén hozni fogom!

April xx

21.rész

Sziasztok!:3

Elnézést a nagy késésért, de sok minden összejött az utóbbi időben. Nem akarlak ezekkel fölöslegesen fárasztani, így inkább nem osztom meg veletek. Szóval itt is van a rész jó olvasást szeretnénk hozzá kívánni, de előtte. Tudjuk ritkábban jönnek mostanában a részek, de nem direkt csináljuk ez! Sokat dolgozunk a bloggal - még ha ez nem is látszik -, de baromi jól esne több visszajelzés, mint az elején! Kérlek pippáljatok, komizzatok, hisz így tudjuk, hogy jó az amit csinálunk és még szerintem a részek is gyorsabban érkeznének! + még egy információ! A napokban nyitottam egy blogot kérlek ide is nézettek be és, ha tetszik íratkozzatok fel, esetleg kommenteljetek, illetve a pipákat ide is várom! (KATT!)
Csak ennyi lettem volna az elejére.:)

Rose King

 Meglepődve álltam Aprilékkel szemben és mikor Harry átkarolta a vállamat, hirtelen minden eszembe jutott. Tegnap Harry átjött és a nagy esőzés miatt itt ragadt nálam, én meg már annyira fáradt voltam, hogy az sem érdekelt volna, ha a villám leégeti a házunkat.

- Sziasztok! – ő is üdvözölte az elveszett bárányokat. Hangja rekedtsége elárulta, hogy még fáradt. Aprilék arcán furcsa grimaszok jelentek meg.

  - Rose, lehet inkább nektek kellene mesélnetek! – Niall vigyorgott, mint egy tejbe tök, de mivel feleszméltem a kis sokkból, amit Harry okozott nekem, így sikerült visszavágjak neki. Bár kicsit össze kellet, szedjem magamat, ami nem épp a legtökéletesebben sikerült.

 - Hát, nem mi toppantunk be 12 órával később a házban, úgy hogy életjelet nem adtunk magunkról, szóval nektek kéne mesélnetek! – hangomban ott volt még a bizonytalanság, de legalább értelmes mondatot tudtam összehozni. Harry még jobban magához húzott, amitől nem csak az a kis önbizalmam szállt el, de a figyelmem is, mivel a fiú illata beszállt a légző járataimba, ami egészen a fejemig eljutott, és mint a drog, rabul ejtett magával.

 A következő pillanat, amit újra a valóságban töltöttem az már a konyhában volt és a vörös hajú barátnőm, meg annak az elveszett párja az szőke hajú, ír manó, a sütis dobozt támadták le. Mi is helyet foglaltunk mellettük, majd egy tea mellet elmesélték a kiruccanásuk pillanatait, persze az intim témákat hanyagolták, amiért én hálás voltam, mert nem akartam, hogy a finom süti visszajöjjön a gyomrom tartalmából. April és Niall hivatalosan is bejelentették, hogy egy párt alkotnak, ami belőle visítozást váltott ki, hiszen örültem a boldog párnak.

 Ez után, dél környékén Harry és Niall átmentek a „fiú házba”, míg én és April maradtunk nálunk és pakolni, illetve mosni kezdtünk minden összeszedett szennyest a lakásban. Rengeteg kupac gyűlt össze, mivel lustaságból csak a létfontosságú ruhákat mostam az elmúlt időszakban. Mikor ezekkel végeztünk spagettit ebédeltünk párolt zöldségekkel. Ezt közös erővel készítettük el és ugyan úgy el is tüntettük az egészet. Ebéd után April eltűnt a szobájában, gondolom az utazás fáradalmait pihente ki, míg én hasonló képen cselekedtem csak nem aludni, hanem dolgozni kezdtem. Szegény varrógépem az utóbbi időben többször volt bekapcsolt állapotában, mint a kikapcsoltban, de az internetes oldal és a suli mellett nem is csodálom ezt, végül is addig jó ameddig van munka, mert ha nincs, akkor van igazán nagy probléma.

 Estefelé mikor úgy gondoltam, hogy a varrógép zajához már késő van fürödni indultam, de előtte a gardróbba suhantam egy pizsama szerűségért, ami egy melltartóból és egy kényelmesebb bugyiból állt össze. Persze úgy gondoltam, majd a nagy vízfolyás után elalszok, de nem így volt, mivel rájöttem, hogy csomó anyagmintázást kell, még elkészítsek. Az egyik vázlatfüzetemmel foglaltam kényelmes helyet az ágyamon, már a forró zuhanyból kiérve. Több csík ritmus segítségével sikerült összeállítanom a megfelelő mennyiségű és minőségű házi feladatott, így keresztbe dőlve az ágyon mély álomba szenderültem. Már az órámmal sem tudtam törődni, hogy beállítsam azt és nagyon reménykedtem benne, hogy az reggel csipogni fog nekem időben.

 Cirógató érzés keltett az ágyban - amitől széles mosoly terült el az arcomon – és a kellemes érzéstől akár vissza is tudtam volna aludni, ha az érintet részek alhasamnál, jobb oldalamnál nem váltottak volna át libabőré, de nem csak ez volt az egyetlen dolog, amitől nem ment tovább a szunyókálás. Már nem akartam újra visszaaludni, mivel a szemhéjamon átszökő fény azt jelezte számomra, hogy lassan a telefon fog kiküldeni az ágyból, így vártam az ismerős dallam megszólalását, de semmi. Már egy jó ideje fekhettem az ágyban, de még mindig az a néma csend. A simogatások is egyre idegesítőbbé váltak, így a kezemmel ellöktem magamtól őket, de tulajdonosuk túl makacs volt ahhoz, hogy megértse, nem kérek belőle többet. Mikor ezt a jelenetet többször eljátszottuk, már tanakodni kezdtem azon, hogy mégis kivel aludhattam én az éjjel. April nem lehet, hiszen biztos újdonsült pasijával aludt, és ha mégis ő lenne, szerintem, ha fel akarna ébreszteni egyszerűen rám ugorna, mint az első reggel mikor itt ébredtünk. Más lehetőség pedig nem jutott eszembe, így a tegnap estén kezdtem agyalni. Este is egyedül feküdtem le, így kíváncsiságtól teljesen megtelve toltam föl magamat hirtelen. Szemeimet szűkösen nyitottam ki, de mikor megláttam mégis ki van mellettem, alsó és felső szempilláim távolsága meg hatszorosodott. Egyből kipattantam az ágyból, de nem csak végtagjaim cselekedtek, hanem a szám is mozgásra kényszeredett.

 - Harry! Te mégis mi a jó istent keresel itt? – nem törődtem, hogy mégis hány óra lehet és hogy kit kelthetek fel, így hangomat is magasra emeltem.

 Harry csak kényelmesen feküdt az ágyon, teste a takarómmal betakarva. Arcán széles mosoly virított, de mikor csillogó szemébe néztem, észrevettem, hogy ő valami mást csodál, az arcomnál egy kicsit lejjebb. Magamra néztem és mikor láttam magamon a nagy semmit, kezeimmel védelmezően próbáltam takarni magamat, de mikor rájöttem, hogy evvel nem értem el semmit, Harryről húztam le a takarót. Én sikeresen eltakartam magamat, de Harry felső teste tárulkozott fel előttem. Barna hasától és a különböző tetkóitól nekem is csillogni kezdtek a szemeim, de magamhoz térve visszadobtam rá a takarót, úgy hogy a fejét is betakarhassam vele addig amíg én a gardróbba rohantam valami ruháért.

 - Harry! Pontosan mennyi is az idő? – válogattam a ruhák között és hangomat megemeltem arra számítva, hogy még mindig az ágyamon fekszik. Választ nem kaptam, de ennél hangosabban nem mertem már megszólalni, hiszen fogalmam sincs, hogy a szemben lévő szobában mit csinálhat a fiatal pár.

 Tovább kutattam a ruhák rengetege között és mikor épp egy elejtett ruhát vettem fel a földről, valaki hátulról a derekam köré fonta karjait. Ijedtemben minden ruhát eldobtam, ami épp kezem ügyében volt, testem megremegett, de nem csak ijedtemben, hanem az érintéstől. Karjait lefejtettem magamról, majd egy lépést előre lépve fordultam vele szembe. Harry, már megint.

 - Harry mit csinálsz itt? – tettem magam elé valami ruhát, amit a földön találtam, de mielőtt még szóhoz is hagytam volna szólni, újabb kérdést tettem föl neki. – És mégis miért nem tudsz válaszolni arra a kérdésre, hogy mennyi az idő?

 - 8 óra. – mosolygott rám. Kezeimből kiejtettem a takaró textil és vele együtt az állam is leesett majdnem a földig. Fél óra múlva az iskolába elkezdődik az első órám és nekem pontosan ennyi idő kell a reggeli elkészüléshez, plusz fél óra utazás tömegközlekedéssel.

 - Mennyi? – gyorsan magamhoz szorítottam minden ruhát a földről és futva indultam a fürdőm felé. Az egyenes utamat meghosszabbítottam a telefonom miatt, de mikor az is kezem ügyébe került, magamra zártam a fürdő ajtaját. A fél órát felére csökkentettem, bár elgombolt csíkos ingem, laza kontyom – aminek a fejem

tetején kellet volna ékeskednie – és sminkmentes arcom nem arról árulkodott, hogy kész lennék, de kénytelen voltam így festeni, ha nem akartam elkésni még jobban. A szobámban – Harryvel nem törődve - gyorsan összepakoltam a suliba szükséges holmikat és rohantam lefelé a lépcsőfokokon. A konyhában April csücsült Niall ölében és épp reggelizhettek. Mikor beérkeztem az említett helyre mindketten rám kapták tekintettüket.

 - Rose! – szólt rám April, gondolom meglepte, hogy még itt vagyok. – Ugye tudod, hogy el fogsz késni?

 Számban egy szelet kenyérrel válaszoltam neki egy „tudom”-ot, miközben a csapból öntöttem magamnak folyadékot. Általában valami finomabbat szoktam vinni, de most nem volt időm teát készíteni, így emelet maradtam. Vállamról leesett a behúzatlan táska - miközben az üvegem tetejét becsavartam -, amiből így kipotyogtak a cuccaim.

- Bazdd meg! – hajoltam le a cuccaimért és ismét a táskába pakoltam őket.

 - Mit mondott? – kérdezte Niall Apriltől.

 - Majd magadtól rájösz, hisz sokszor fogod ezt még hallani tőlünk! – legyintett egyet April.

Egy plusz kéz segített a pakolásban, akinek tulajdonosa nem más volt, mint Harry. Rámosolyogtam, majd gyorsan felálltam és az előszobába siettem, a most már behúzott táskámmal. Harry is jött mögöttem, amivel már eléggé idegesített.

- Elvigyelek? – tette fel kérdését, miközben a lábamra próbáltam húzni a cipőmet.

 - Mi? – dobbantottam egyet a lábammal, amikor a cipő ráhúzódott arra. – Nem, nem kell! – zavarodottan nyúltam a másik cipőmért és egyensúlyozva a bal lábamon, kezdtem vele szerencsétlenkedni.

 - Pedig Rose épp beérnél Harryvel! – jött a szerelmes pár a társaságunkba, amiből Niall biztatott arra, hogy igent mondjak a felkérésre. Átgondoltam mondatát, vacilláltam az igen és a nem között, de végül elfogadtam a felkérést.

 - De akkor siess, mert ha kések nem tudom, mit csinálok veled! – fenyegettem meg, miközben a kabátom ujját töltöttem meg a balkezemmel. Niall oda adta Harrynek a kocsi kulcsokat, majd kiindultunk a fekete négykerekűhöz. Először majdnem rossz oldalra szálltam, de mielőtt megindultam volna a jobb oldalához, Harry igazított útba. Beültünk a kocsiba és már el is hagytuk a házunkat. Út közben még rendesen begomboltam az ingemet, persze úgy, hogy Harry semmit ne lásson belőlem, amit szerintem sikeresen is elvégeztem, hiszen végig az utat figyelte. A hajamat is rendesen felkötöttem a fejem tetejére a lehajtható tükör segítségével, majd Harry felé fordultam.

 - Tényleg, reggel hogy is kerültél te az ágyamba? – ismételtem kérdésemet más szavakkal.

 Harry felém fordult, majd nevető mosolyra húzva a száját, miközben végig mért, visszafordult az út felé és nagy levegőt véve elmesélte nekem az egészet.

- Este Niall elment aludni a barátnőjéhez, tényleg hogy is hívják? – fordult ismét felém egy piros lámpánál.

 - April. – fújtam ki a levegőt, miközben a szememet forgattam.

 - Szóval Aprilhez ment aludni én meg egyedül maradtam volna a nagy lakásban, így gondoltam nem lesz nagy probléma, ha megint nálad alszok. – indította el újra alattunk a kocsit egy magabiztos mosollyal, mikor látta rajtam, hogy meglepődtem a laza stílusán.

 - Ó! – ennyit tudtam válaszul kimondani, de inkább nyögni, majd nem törődve vele, kifordultam az ablak felé.

 Egyre ismerősebb és ismerősebbé vált a hely, ami számomra azt jelentette, hogy lassan az iskola elé érünk. Az óra kezdéséig már csak pár perc marad, így idegesen doboltam az ujjaimmal iskolatáskámon. Mikor megláttam az ismerős kaput, a kilincsre helyeztem a kezemet, de mielőtt kiszállhattam volna Harry kihasználta a gyerek zárat. Idegesen kaptam rá a tekintetemet, mivel ő is pontosan tudta, hogy már csak hatvan másodpercem van addig, amíg a tanár el nem kezdi az órát tartani.

- Harry! – szóltam rá idegesen. – Azonnal nyisd ki az ajtót!

 - Nem is akarsz tőlem elköszönni? – nézett rám könyörgően. Nagy levegőt vettem, majd az illedelmes szavakat előkeresve tettem kérésének.

 - Köszönöm szépen, hogy elhoztál az iskolába, adósod vagyok és elköszönnék, ha kiengednél végre, tudod sietnem kell! – néztem az órára, ami már a késésemet számolta, nem pedig azt, hogy mennyi van még beérjek.

 - Egy randi megfelel kárpótlásul. – húzta széles mosolyra szája két sarkát, mire én csak lesokkoltam. Harry kinyitotta a gyerekzárat, majd várt, hogy kilépjek az autóból. – Nem azt mondtad, hogy el késsel? – próbálta visszatartani előtörő nevetését.

 - De, pe-persze, indulok is. – nyitottam ki az ajtót, majd a bejárat felé próbáltam siettni.