10.rész

Sziasztok manók! Hát a 10. rész is elérkezett, igaz rövid lett, de nézzétek el nekem mert kicsit lebetegedtem. Azért remélem tetszeni fog, és érkezik hozzá pár komment.:)
Mint már Rose említette, a múlthéten csökkent a feliratkozóink száma. Igaz most már ismét ugyanannyian vagyunk mint az előtt, de minket eléggé szíven ütött a dolog. Ezért szeretnénk megkérni titeket, hogyha bármi észrevételetek van a bloggal kapcsolatban azt írjátok meg nekünk. Szívesen fogadjuk az építő jellegű kritikákat, hiszen a hibáiból tanul az ember.:) Ennyit szerettem volna, jó olvasást!♥ 

April xxx

April szemszöge

- Rose! - ugortam a barátnőm nyakába mikor belépett az ajtón, szorosan megöleltem amit viszonzott.- És velem mi lesz? - szólalt meg Niall is mire elmosolyodtam. Körülbelül háromnegyed órája ment el, de azért követelte az ölelést, én pedig eleget tettem a kérésének és Roset elengedve felé indultam. Arcomat a nyakába fúrtam, mámorító illatát pedig mélyen beszippantottam, keze eközben derekamra csúszott. Hosszas ölelésünket egy vakuvillanás zavarta meg. Egyből elengedtük egymást, és kérdőn Rose felé fordítottuk tekintetünket.
- Bocs, de muszáj volt. Olyan édesek vagytok együtt. - magyarázkodott én pedig a földet kezdtem bámulni, ezzel leplezve azt, hogy teljesen zavarban vagyok. - Amúgy mióta is jártok? - tette fel Rose a kérdést mire egyből felemeltem a fejem, és azon kezdtem agyalni, hogy mivel terelhetném el a témát, ugyanis mi Niallel nem járunk. Igen, megcsókolt, ekkor még én is azt hittem lehet valami köztünk, de azóta egy két kósza ölelésen kívül nem volt köztünk semmi. Talán, nincs tisztában az érzéseivel, vagy szimplán csak barátként tekint rám, a múltkori pedig csak egy kis botlás volt. Őszintén? Fogalmam sincs, mindenesetre én reménykedem, hátha. Elég sok időt töltöttünk együtt az utóbbi napokba, és minden percben közelebb kerültünk egymáshoz. Ahogy rám néz, hozzám szól, megérint egyszerűen leírhatatlan érzés, de mindemellett ott a sok kérdés ami a fejemben kavarog. Nem vagyok elég jó neki? Csak játszik velem? Szinte már megőrjít, hogy folyton ezek a dolgok járnak a fejemben ahelyett, hogy lépnék valami, mert talán erre vár. De mit tehetnék? Mindig is gyáva voltam és mint kiderült az is maradtam.
- Kér valaki sütit? - rohantam be a konyhába megtörve a kínos csendet, és kivettem egy tepsi süteményt a sütőből. Amolyan "üdv újra itthon Rose" sütinek szántam. Szemügyre vettem a gőzölgő finomságot, és miután megállapítottam, hogy teljesen megsült a tészta, színes m&m's cukorkákat szórtam a tetejére. 

Végül már csak tálalni kellett. A tepsi tartalmát egy tányérra helyeztem majd az asztal közepére raktam, ekkor a többiek is betoppantak. 
- Nyamiii! - kapott fel egyből egy sütit Niall és egy pillanat alatt eltüntette a szájában.
- El az utamból Niall! - esett le Rosenak, hogy a kedvencét készítettem és a tányért maga elé helyezve falatozni kezdett.
- Ne legyél önző! - szállt vitába Niall és begyűjtött magának vagy öt darab sütit, ami Rosenak nem nagyon tetszett.
- Nem vagyok önző, csak nem akarom, hogy fájjon tőle a gyomrod. - mentegetőzött a barátnőm.
- Óh miattam ne aggódj! - nyújt újabb adagért Niall, én pedig nem bírtam tovább visszatartani a nevetést. Már könnyeztem a két éhenkórász szóváltásán, mikor hirtelen mindketten elhallgattak, tekintetük pedig az üres tányérra szegeződött.
- Nem akarsz csinálni még? - nézett föl rám Rose mire én megráztam a fejem.
- Miért voltatok olyan mohók? - tettem fel a kérdést, ők pedig lesütötték a szemüket majd belőlük is feltört a nevetés.
- Ne haragudjatok, de nekem el kell rohannom. - nézett Niall az órájára és sietősre vettem a tempót. Egy szempillantás alatt az előszobában termett, ahol felvette a cipőjét.
- Jövök nemsokára. - mosolygott rám mikor észre vette, hogy utána jöttem. Mikor végzett a cipőkötéssel a pulcsijáért nyúlt, gyorsan felkapta és közeledni kezdett felém. Egy puszit nyomott az arcomra és már ki is lépett a házból.
Később

Miután Niall elment Rossal a kanapén ülve öntöttük ki a szívünket egymásnak, közben megpróbáltuk végigelemezni, hogy a pasiknak miért jó ha szórakoznak velünk. Hát nem jutottunk sokra.
Már kezdett sötétedni, mikor csöngettek.
- Biztos Niall az. - mosolygott rám Rose én pedig rohantam ajtót nyitni. Igen Rosnak igaza volt, tényleg Niall állt az ajtóban, csakhogy nem egyedül jött. Egy harmincas éveiben járó férfi ácsorgott mellette kantáros nadrágban és egy szerszámos ládával a kezében.
- Ömm jó estét. - néztem furcsán a férfire, mert nem tudtam elképzelni Niall miért hozta magával.
- April, ő itt Fred, a szakember aki az ajtót fogja csinálni. Jött, hogy felmérje a terepet. - mondta miközben becsukta maguk mögött az ajtót.
- Mi van? Milyen ajtót? - néztem értetlenül.
- Tudod amit megbeszéltünk.
- Mi? Nem is beszéltünk meg semmit.
- Dehogynem, tudod a bulin. - mondta én pedig kezemmel a homlokomra csaptam.
- Niall, én nagyon be voltam nyomva, nem tudtam, hogy mit beszélek. - magyarázkodtam.
- De olyan jó ötleted támadt, hogy muszáj megvalósítani! - csillogtak a szemei és Freddel a nappali felé vették az irányt, ahol Rose hasonló értetlen arckifejezést vágott mikor a "szakember" elkezdett méricskéli a falon.
- Úgy látom minden rendben van, holnap el is kezdem a bontást. - fordult felénk Fred.
- A bontást? - kérdezett vissza Rose elkerekedett szemekkel.
- Bizony. - bólintott Niall. - Végre nem kell annyit rohangálnunk ha átakarunk menni a másikhoz. - mondta, Rose pedig szúrós pillantásokat vetett felém.
Miután Niall és a szakember elhagyták a házat, kissé félve csoszogtam vissza a nappaliba.
- Megmagyaráznád? - támadott le Rose, miután befejezte a Fred által bejelölt dolgok tanulmányozását a falon.
- Mentségemre szóljon, hogy részeg voltam. - emeltem fel mind két kezemet magam elé.
- És ezért van összefirkálva a falunk?
- Valami olyasmi. De végül is nem olyan rossz a helyzet. Legalább nem kell körbe menni ha át akarunk menni Niallhöz.
- De nem gondolod, hogy ez így már kicsit olyan lesz mintha egy házban laknánk vele? Mármint gondolj bele, még csak pár hete ismerjük.
- Figyelj Rose! - tettem a vállára kezeimet. - Én bízok benne, és úgy érzem nem lesz semmi gond. Amúgy Niall nem egy bérgyilkos, mégis mi baj lehet, ha itt van egy közös ajtó?
- Jajj ez a szerelem teljesen megőrjíti az embereket. - forgatta meg a szemeit, közben pedig elnevette magát.
 Örülök, hogy meg tudtuk beszélni a dolgot Roseal, annak pedig még jobban, hogy ő is bele ment. Igen, és annak is, hogy azon a bizonyos estén nem igazán voltam magamnál, mert talán sosem jutott volna eszembe ez az egész.