14. rész

Sziasztok! Meghoztam a rész, remélem tetszeni fog! Jó olvasást és boldog Halloweent!☻

April xxx

April szemszöge

 A buli fáradalmainak kipihenése kemény három napba tellett, de ma reggel végre úgy ültünk asztalhoz, hogy nem nyomott félmosolyokat és fáradt pillantásokat vettetünk egymás felé. De a nap nem csak ettől volt különleges, hanem valami egészen mástól. Igen, köze van Niallhöz, nagyon is!
 A reggelünk eléggé átlagos volt, miután jól bekajáltunk és közös erővel elmosogattunk, a kanapéra huppanva kezdtünk magazinokat lapozgatni Roseal.
Igazából meg sem néztem milyen újságot tatok a kezemben, csak véletlenszerűen kaptam föl, de az első pár oldal után nagyon furcsának bizonyult. Tele volt One Directionnel foglakozó cikkekkel, ez idáig rendben is volt, mint ahogy az is, hogy a cikkek mellől elengedhetetlen dolog a képi illusztráció. Ez még mindig oké, de a bökkenő csak ez után következett, hiszen a képeken az öt helyett csak négy banda tag szerepelt. Ott volt Louis, Liam, Zayn és Niall, de Harry valamilyen úton módon szó szerint kivágásra került a fotókról.
Szemem először az asztalon heverő ollóra majd Rosera szegeződött.
- Mit műveltél? - nevettem föl hangosan.
- Hát..izé..olyan sexy volt, ezért úgy gondoltam, hogy a gardróbba ragasztva jobb helye lesz. - kezdett vörösödni a barátnőm.
- Beteg vagy! - mondtam a nevetéstől kicsordult könnyeimmel küszködve.

- Szép jó reggelt lányok! - jött be Niall a közös ajtón, én pedig ezzel egy időben lezuhantam a földre. Egyszerűen nem bírtam leküzdeni a röhögőgörcsöt.
- Na ki a beteg? - hallottam Rose hangját, majd a lépteit ahogy egyre följebb halad a lépcsőn.
Úgy öt perc után végre összeszedtem magam és a kanapéra fölmászva Niallel találtam szembe magam.
- Megkérdezném, hogy min nevettél annyira, de valószínűleg nem bírnád elmesélni és megint a földön fetrengenél. - villantottam meg gyönyörű mosolyát.
- Igen az lehet. - mosolyogtam vissza én is.
- Figyelj. - fogta meg a kezem miután rám szegezte tekintetét. - Igazából azért jöttem mert mondani szeretnék valamit. - folytatta.
- Valami baj van? - ijedtem meg.
- Nem, dehogy. Csak elutazom pár napra...
- Ohh. - szakítottam félbe miközben szomorúan lógatni kezdtem a fejem.
- És szeretném ha velem jönnél! - emelte fel fejemet, hogy ismét egymás szemébe tudjunk nézni. - Na mit szólsz, velem jössz? - kérdezte
- Persze. - válaszoltam széles mosollyal a számon majd egy csókkal fejeztem ki mennyire boldog vagyok. - Amúgy hova megyünk? - érdeklődtem.
- Az meglepetés. - nyomott egy puszit a homlokomra. - De pakolj be meleg ruhákat.
- Hű milyen titokzatos valaki. - simítottam meg a karját, ő pedig csak mosolygott.
Niallel még beszélgettünk egy darabig, de aztán el kellett rohannia, én pedig szinte szárnyaltam a boldogságtól.
- Rosee! - kiabáltam, miközben berontottam a barátnőm szobájába. - Képzeld Niallel elutazunk! - öleltem át.
- Mikor, és hova? - akarta tudni egyből a részleteket.
- Holnap, azt pedig nem árulja el, hogy hova. - válaszoltam.
- Holnap? - kerekedtek ki a szemei. - Akkor nyomás pakolni! Gyere már! - ragadta meg a kezem és egészen a szobámig el sem engedte ahol az első dolga az volt, hogy bebújt a gardrób szekrénybe és keresélni kezdett.
- Ez a sexy bikini már mehet is a bőröndbe. - mosolygott sunyi majd hozzám vágta az említett darabot.
- Azt mondta meleg ruhákat pakoljak be. - nevettem el magam.
- April drága! Ez egy alap kellék, mindig jól jön. - világosított fel.
- Ha te mondod, biztos úgy van. - mondtam miközben előkerestem a bőröndömet.
Rose teljesen a maga irányítása alá helyezte a pakolást és csak akkor tudtam pár értelmes holmit belehelyezni a bőröndbe mikor éppen nem figyelt. Az egésznek a vége pedig az lett, hogy nem lehetett becsukni az egyébként jókora bőröndöt.
- Én megmondtam, hogy nem kell annyi pulcsi. - kezdett rá Rose.
- Igazad van, ha magamra húzom az összes csöcskidobós falatnyi ruhát talán nem fogok fázni.
- Ne pattogj már ezen annyit, meglátod jól jönnek majd azok! Inkább ülj rá amíg becsukom. - mutogatott a teletömött bőrönd felé.
Hosszú huzavona után végül sikerült lezárni a bőröndöt, én pedig azon kezdtem gondolkodni, hogy visszafelé ezt, hogyan fogom megismételni. De ott lesz Niall, biztosan ráül majd, más választása nem nagyon lesz. Legalább jót nevetünk majd.
- Köszönöm a segítséget. - hálálkodtam Rosenak már a konyhában egy csésze forró tea mellett.
- Bármikor. - mosolygott.
- Egyébként, nagy baj lenne ha itt hagynám a kutyát? - néztem az épp besomfordáló kisállatra. - Nem hiszem, hogy élvezné ha kiszakítanám a megszokott környezetéből. - meresztettem bociszemeket.
- Dehogy lenne baj! Én majd gondját viselem, jól megleszünk. - mondta Rose.
- Ez sokat jelent. Nagyon köszönöm! - öleltem át amit viszonzott.

Másnap

 Reggel hat órakor szinte kipattant a szemem és nem is bírtam már vissza aludni. Úgy döntöttem, ha már az alvás nem megy akkor el kezdek készülődni. Miután végeztem a fürdőben, kiválasztottam egy utazásra megfelelő ruhát végül egy nagyon alap sminket vittem föl az arcomra. Elsőként a kutyát etettem meg majd én is bekaptam pár falatot végül Niallnek is gyártottam pár szendvicset az útra, mert több mint valószínű, hogy éhes lesz. Időközben Rose is lecammogott szétaludt fejjel, és hálás pillantásokat vetett felém mikor a kezébe nyomtam egy csésze forró kávét.

Később

- Aztán vigyázz az én bolond barátnőmre, mert ha nem gondok lesznek! - mutogatta izomzatát Rose Niallnek.
- Vigyázok rá, megígérem! - nyomott egy puszit Niall az arcomra.
- Ajánlom is! - nevetett Rose.
- De te is vigyázz ám magadra! - öltem meg Roset.
- Óhh én mindig vigyázok. - viszonyozta az ölelést.
Hosszas búcsúzkodás után Niall már éppen azon volt, hogy elfordítja a kocsikulcsot és a gázra tapos, de hirtelen egy váratlan vendéget pillantottunk meg.
- Niall, tesóm! - hajolt be Harry az ablakon amit Niall időközben lehúzott, ezután lepacsiztak. - Szia Amanda! - nézett rám Harry.
- April. - Javítottam ki. - De amúgy szia. - mosolyogtam.
- Ja tényleg. - adott igazat. - Látom épp elmentek, pedig jó lett volna dumálni Niall. - tört le egy kicsit.
- Igen és eléggé sietünk, de ott van Rose ő szívesen meghallgat. - Rázta le Niall Harryt és már el is hajtott a kocsival.
- Még most sem árulod el hova megyünk? - próbáltam faggatózni.
- A repülőtérre. - mosolygott.
- De vicces ma valaki! - tettem egyik kezemet a combjára, amit az út további részén el sem mozdítottam onnan. 

A repülőtérre érkezve Niallből sehogy sem tudtam kihúzni a járat számot és mikor a csomagokat adta föl nemes egyszerűséggel magamra hagyott, nehogy véletlenül megtudjam hová is megyünk. Miután letudtuk a formaságokat (átvilágítás, útlevél/személyi ellenőrzés) kis várakozás után végre egy hosszú csövön áthaladva felszállhattunk a repülőre. - Gondolom az ablak mellé szeretnél ülni. - engedett előre Niall.
- Igen. - mosolyogtam és elfoglaltam a belső helyet Niall pedig leült mellém.
 A gép szépen lassan megtelt és felszálláshoz készülődtünk. Már a biztonsági övek is be voltak kapcsolva mikor megszólalt egy női hang:
- Üdvözöljük kedves utasainkat Norvégiába tartó járatunkon...

13.rész második fele

Sziasztok! Nem tudom hogy észre vettétek-e, de a 13.résznek fura lett a vége. Hát megnyugtatok mindenkit, hogy ott még nem volt vége csak a blogger az első felét tette ki a másikat pedig eltüntette.O_o Na de ma újra láttam a második felének amit itt olvashatok el! Amúgy kaptam egy 'Semmilyen' pipát, remélem csak ezért van az ott. Na de most már teljes lesz a kép. ismét jó olvasást kívánok a 13.részhez,

Rose X

  

 - Hogy mi? Itt volt Harry? Mikor és hol és hogyan? – törtek ki belőlem a kérdések halmaza.

 - Hát reggel bejöttem a konyhába és itt a földön volt összeesve. Aztán föl kelltettem és mondta, hogy hív egy taxit és haza megy. – April mesélt.

 - A tortánál már itt volt. – Niall is válaszolt.

 - Volt torta? – mondtuk szinte teljesen egyszerre Aprillel.

 - Fú nem is a ti születésnapotok volt, de többet ittatok, mint én! – gondolkozott hangosan Niall.

 - Nekem ez volt az első bulim Angliában, szóval ez érthető! April meg ilyenkor mindig leissza magát! – mondtam el az igazságot.

 - Az igaz! – egyezett bele April.

 - Erre már rájöttem! – oltotta be Aprilt.

 Ezen mind nevetni kezdtünk és miután mindannyian lenyugodtunk kínos csend lett a házban. Éreztem, hogy kettesben akarnak maradni, ezért kimentem a nappaliba takarítani. Persze ahogy eltűntem a konyhából, ott egyből hangzavar lett.

 Ahogy hajolgattam az eldobott műanyag poharakért – mert mást nem voltam hajlandó puszta kézzel fölszedni – valami nem volt rendben, de nem nagyon foglalkoztam vele. Kis idő múlva April is bejött nekem segíteni, mert Niall elment lezuhanyozni. Mikor végeztünk a nappalival fáradtan dőltem le a kanapéra – ahol reggel keltem. Ahogy zuhantam rájöttem mi nincs rendbe velem. A mellemhez kaptam és markolászni kezdtem.

 - Te meg mi a jó istent csinálsz? – akadt ki April. – Fúj g*ci, hagyd már abba!

 - April én tegnap vettem fel melltartót? – nem törődtem kijelentésével tovább folytattam.

 - Igen, ha jól emlékszem ráadásul a kedvenced-vetted fel. De most komolyan, ne markolászd már itt előttem az ikreidet! – takarta el a szemét.

 Biztonság kedvéért még a ruhám alá is benyúltam, de semmi, Ijedten néztem be a ruhám alá és akkor egy emlékkép jelent meg a fejembe.

 - Bazd meg! – csúszott ki a számon.

 - Mi van? – kérdezte April, de most már nem takarta el a szemét.

 - Nincs rajtam melltartó, és ez tudod mit jelent? – kérdeztem tőle.

 - Mit? – ráncolta össze a szemöldökét.

 - Azt hogy lefeküdtem egy pasival úgy hogy közben Harry is itt volt! Oh, istenem mekkora egy barom vagyok! Ilyet teszek Matt után?

 - Rose nem biztos, hogy lefeküdtél va…- nem hagytam befejezni.

 - De, mert van egy emlékem, ahogy valakinek oda nyújtom a kezébe. – meséltem neki.

 - És kinek?

 - Szerinted tudom?

 - Hát ezek szerint nem. – elgondolkodva válaszolt.

 - Na, miről maradtam le? – jött le Niall a lépcsőn.

 - Rose lefeküdt valakivel és odaadta neki a melltartóját. – April válaszolt neki én pedig szúrós pillantásokat vetettem az említett felé. – Ja hogy ezt nem kellet volna elmondanom. – mondta az anyanyelvünkön.

13.rész

 Helló belló!! Itt az új rész!:) Hosszú lett!;) Jó olvasást,

Rose X

Rose szemszöge

 

 Szeptember 13, péntek. Mondhatni a magyar babona Angliába is elkísért, mivel épp a Tescoból tartok haza felé a rengeteg zacskóval. Eszembe is jutott, hogy miért is én szenvedek itt.
 Reggel a szerelmes párt megszívattam azzal, hogy egy szilveszteri kis trombitával felkeltettem őket, közben azt visítva, hogy 'Boldog Szülinapot Niall!'. Aztán kiderült, hogy éjszaka mindent felzabáltak, szóval ezért szenvedek az utcán nem is tudom hány zacskóval a kezemben, mivel Niallnek is be kellet vásároljak, szuper.
 Először Niallhöz vittem be a cuccokat - ami több mint a fele volt az egész cókmóknak - és csak utána tértem haza. Gyorsan mindent a helyére pakoltam és közben a reggelimet is elfogyasztottam ami egy vaníliás kroaszan volt. Mikor ezekkel végeztem fölmentem készülődni az esti bulira. Zuhanyzás előtt magamnak is és Aprilnek is választottam ruhát, mivel előre tudtam, hogy jönni fog kunyizni. Mikor ezekkel végeztem indultam is a fürdőbe. Egy hosszabb ideig tartó zuhanyzás és hajmosás után gyorsan megszárítottam a hajamat és utána egy kicsit be is göndörítettem. Sminkelni kezdtem magamat, de evvel nem húztam nagyon az időmet, mivel tudom magamról, hogy másnap utálok vele szenvedni és ha nem vízállót teszek magamra tudom, hogy elkenem. Sminkelés végeztével pont April jelent meg a szobámban.
 - Szia Rose nem...
 - Már választottam. - szakítottam félbe és a kiválasztott ruháért mentem a gardróbba.
 - Azta p*csa! - szóval tetszik neki. - Ezt is te csináltad?
 Válaszul csak bólintottam neki és kezébe nyomtam az emlegetett tárgyat.
 - De mi van ha leöntik? - kezdett aggódni.
 - Gondoltam rá! - nyugtattam meg.
 - És?
 - Van belőle még három! - árultam el a titkot.
 - Neked aztán van időd! - bólogatott elismerően.
 - A szingliknek mindig van idejük ilyenekre. - nevettem el magamat.
 - Én is szingli vagyok! - védte magát.
 - April! - szóltam rá.
 - Mi van? - tette szét a két kezét.
 - Bolond vagy! - legyintettem a kezemmel.
 - Na jó inkább hagyjuk a Niall és köztem lévő kapcsolatot, inkább mutasd a saját ruhádat! - terelte a témát.
 - Én úgy mondanám, hogy a TI kapcsolatotokat. De nyugi már veszem is a ruhát! - menekültem a gardróbba.
 Amennyire csak gyorsan tudtam magamra húztam és April elé kisétálva még a megfelelő cipőt is felhúztam magamra.
 - Na milyen? - forgolódtam előtte.
 -Rohadt jó! Na mi van csak nem beakarsz vágódni Harrynek? - cukkolt.
 - Élvezed mi? - kérdéssel válaszoltam neki.
 - Nagyon! - gonoszan mosolygott.
 - Inkább vedd föl a ruhádat és menjünk bulizni! - parancsoltam rá.
 Aprilre segítettem föladni a ruhát, mivel először azt se tudta, hogy hogyan kell azt föl venni, de aztán megmutattam neki az oldalt lévő cipzárt és onnan már szinte simán ment. Ő egy fekete magassarkút választott a ruhájához ami szintén szegecses volt a sarkánál, egyszerűen fantasztikusan nézett ki, tökéletes volt az összhatás. Niall ajándékát még gyorsan becsomagoltuk, majd egy ajándék szatyorba betéve már Niallhöz is indultunk. Aprillel bezártuk a közös ajtót, mivel nem akartuk, hogy a buli oda is 'átcsússzon'.
 Mi voltunk az első vendégek, mert drága szerelmes barátnőm nagyon szeretett volna Niallnek segíteni, de inkább csak vele lenni, ez azért volt rossz, mert Niall folyton megakarta lesni az ajándékát és az én feladatom volt az, hogy ez ne történjen meg. Szépen lassan nőt a házban a létszám, de vele ellentétben az italok száma egyre csökkentek. Harry sehol sem volt és egy idő után már arra jutottam, hogy tuti nem jön el, így én is neki láttam a rendes alkohol fogyasztásának. Egy kis tánc után jött a torta, de ekkor már nem voltam magamnál. Mikor April Naill
kezébe nyomta a finomságot, ő megcsodálta és elfújta rajta a gyertyákat, aztán az arcába nyomta az egészet.
 - Ne már most mit eszünk meg? - szólaltam meg a tömegből, mire nevetni kezdtek rajtam. - De most komolyan, én éhes vagyok és végig ezt vártam! - kezdtem nyafogni.
 Ekkor Harry jelent meg a konyhából.
 - Itt az után pótlás! - ujjongott.
 Mindenki visítani és huhogni kezdett - persze aki tudot az fütyült -, én meg ott álltam és teljesen le voltam döbbenve. Hú élőben még helyesebb! Valahogy el kelet lazuljak, ezért az italos pultra tévedt a tekintettem. Gyorsan elcsentem onnan egy Jack Daniel's-t és avval mászkálva a kezembe, egyedül fogyasztottam el. Tortából nem is volt időm enni, mivel elkezdődött az ajándék osztás és persze hogy mi voltunk az első ajándékozók.
 Niallnek átnyújtottuk az ajándékot és még egyszer boldog szülinapot kívántunk neki. Az ünnepelt mikor kibontotta és meglátta, tátva maradt a szája. Reménykedtem is benne, hogy ez lesz a reakciója. Egy "Nialldo's"-os pólót készítettem neki aminek a hátulján ott szerepel, hogy "BOSS", mint főnök. Magához is mérte és többször is megköszönte nekünk az ajándékot. Aztán jött a következő és a következő ajándékozó addig amíg el nem fogtak az ajándékok. Mikor Harry nyújtotta át az ajándékát jól végig mértem hátsó fertályát és mint nem mondjak, sokkal élvezetesebb élőben nézni, mint a képeken. Harry el is tűnt ahogy átadta az ajándékot. A buli újra beindult ismét táncolni kezdtek az emberek a szerelmesek pedig egymást falták-nyalták, köztük Aprilék is. Én egy újabb alkohollal teli üveggel táncoltam amit szépen egyedül el is fogyasztottam. Már egy jó ideje csilloghattam a 'tánc tudásomat' amikor két kéz csúszott a derekamra, majd az állát a vállamra téve kezdett velem ringatózni. Erős férfias illata volt az illetőnek, de ez nagyon tetszett, persze azért az alkoholt is lehetett rajta érezni. Szembe akartam vele fordulni, de nem engedte, szóval a szám végéig így táncoltunk. Mikor vége lett annak, végre megláttam ki is az a titkos illető. Az alsó ajkamba haraptam mikor a zöld szempárral találkoztam.
 - Ne csináld ez! - húzott magához közelebb.
 - Mit? - tettetem a hülyét. - Erre gondolsz? - haraptam ismét az ajkamba.
 - Komolyan még a végén ágyba viszlek!
 - Fogadjunk, hogy alapból ez a terved!
 - Hogy találtad ki? - kérdezte.
 - Ismerem a pasikat! - válaszoltam röviden.
 - Na akkor? - próbálkozott.
 - Először ki kel érdemelned! - játszadoztam vele.
 Épp egy pörgősebb zene szólt a hang falakból, amire ugrálni kezdtem - vagy valami olyasmit. Harry nevetve bólogatni kezdett a fejével, majd engem leállítva magához húzott és ajkait az enyémre tapasztotta. Érzéki csók volt ahhoz képest, hogy mind a ketten teljes részegek voltunk. Hisz pont Harry akarna engem. Nem, nem szerintem a benne lévő pia az ami akarhat engem! Puha ajkainak érintésétől megremegtem, de visszacsókoltam és mikor nyelve bejutásért könyörgött nem tudtam neki ellenállni. Fürtjei közé csúsztattam a az ujjaimat, míg az ő kezei a fenekemre tévedtek, tettére belenyögtem a csókunkba. Egy lassú szám indult be mire ajkaink elváltak egymástól és ringatózni kezdtünk úgy mint a többi pár. Harryvel csak annyira húzódtunk el egymástól, hogy a másik szemébe tudjunk nézni. Szemeiben csillogást véltem felfedezni amiktől az arcom a pirost szint kezdte viselni. Huncut mosollyal az arcomon húztam ki a tömegből egyenesen a közös ajtóhoz. Gondoltam biztos ami biztos jobb ha nálunk csináljuk. Szomorúan véltem fel, hogy be van zárva, de Harry nem tétovázott. Az emeleten az egyik vendég szobába tűntünk el a tömeg elől.
 Az ajtót bezárva ismét falni kezdtük egymás ajkait és szépen lassan ahogy a ruhák száma csökkent rajtunk mi is egyre közelebb kerültünk az ágyhoz. Fehérneműben dőltünk le az ágyra és mivel ő volt alattam én kezdtem el a kínzását. 
***
 Fáradtan dőlt le mellém Harry és az egyeletlen légzésünket próbáltuk egyenletesre visszaállítani. Visszagondolva az előző percekre nevetni kezdtem Harryn.
 - Min nevetsz? - kíváncsiskódott.
 - Azon, hogy nincs lyuk érzéked! - kezdtem el ismét nevetni.
 - Ez csak a te hibád! - fogta rám.
 - Miért? - lepődtem meg.
 - Mert a szépséged eltereli a figyelmemet! - villantotta meg szexi mosolyát és még kacsintott is hozzá.
 - Persze, persze! De legalább nem a piára fogtad.
 - Arra? Soha! - ismét fölém kerekedett és mélyen a szemembe nézet. - Én ezt komolyan gondoltam! - úgy mondta, hogy nem lehetett neki ellenállni. - Már mint amit rólad mondtam. - nevette el magát. Istenem az a mosoly!
 Kijelentésére nem tudtam máshogy reagálni tarkójánál lehúzva csókoltam meg. Csók közben Harry a hátára gurult és engem is rántott magával, tettére belemosolyodtam a csókba.
 - De tényleg komolyan gondoltam. - váltak el ajkaink.
 Kicsit elhúztam a számat, mert eszembe jutott az előző bulin történtek.
 - Rose, nem a pia beszél belőlem! - tudta mi a bajom.
 - Ezt honnan tudod? - vontam kérdőre.
 - Mert téged már az ivászat előtt kiszemeltelek. - ne ne ne az a szempár megöl!
 - Szeretlek! - súgtam már szinte a szájába.
 - Én is! - ő is megcsókolt.
 A beszélgetés után kimásztam karjai közül és a földről összeszedtem gyorsan a ruháimat, Harry is így tett. Mikor mind a ketten felöltöztünk oda mentem Harryhez.
 - Ez a tiéd! - adtam oda neki a kedvenc fekete csipkés melltartómat.
 - Nem akarod fölvenni? - kérdezte.
 Megráztam a fejemet és a kezei közé raktam.
 - Jó lesz emléknek! - mondtam és hátat fordítva neki elindultam kifelé, de visszarántott.
 - Héj! Hova mész?
 - Bulizni! - válaszoltam neki.
 - És a pasid nélkül? - szomorodott el.
 Széles mosoly terült az arcomra és egy csókot nyomtam a szájára.
 - És most mit csináljak ezzel? - kérdezte miután elváltak az ajkaink.
 - Tedd el. - tanácsoltam neki.
 - De hova?
 Megfogtam az anyagot és a pólóját kicsit feltűrve a nadrágjába csúsztattam, ezután megfogtam a kezét és kihúztam a szobából.
 Lent már gyűlt a kidőlt emberek száma és csökkent azoké akik még talpúkon álltak. Harryvel beálltunk táncolni a maradék emberhez, de hamar megszomjaztunk mind a ketten. Míg Harry elment valami üdítőért én addig a kanapéra leültem egy kicsit pihenni. Próbáltam összeszedni a gondolataimat és átgondolni az előbb történteket. Nem tudom, hogy én merültem-e el nagyon a gondolataimba, vagy Harrynek tartott sokáig italt keresni, de elaludtam a kanapén.
***
 Reggel valami hihetetlen fejfájásra keltem. A kis dohányzó asztalon egy fájdalom csillapító és egy pohár víz volt elhelyezve, gondoltam nekem tették ki, ezért egyből be is szedtem a gyógyszert. Próbáltam visszaemlékezni bármire is a buliról avval a technikával, hogy körbe nézzek a szobában, de semmi. Inkább a rendetlenségen csodálkoztam, mint hogy bármi emlék foszlány eszembe jutott volna.
 A szememet becsukva próbáltam bármire is visszaemlékezni, de csak a buli eleje maradt meg. Csalódott voltam, mert Harry nem jelent meg és ezért inni kezdtem rendesen, de utána, hogy mi történt, valószinüleg rejtély marad számomra. A korgó gyomrom beirányított a konyhába ahol egy fejfájásban szenvedő Aprillel találkoztam.
 - Jó reggelt, mi a reggeli?
 - Ott egy kis tojás rántotta. - mutatott a pultra.
 Egy kicsi tányérra szedtem magamnak, majd mellé ültem.
 - Niall hol van? - kérdeztem tőle.
 - Még fent alszik.
 - Mennyit ihatott? - kérdeztem meg, de inkább magamtól.
 - Fogalmam sincs, de ezek szerint most ő is ivott rendesen. - válaszolta és közben a fejét fogta. - Te emlékszel bármire is? - kérdezősködött.
 - A buli elején kívül semmire sem!
 - Pacsi, én se! - emelte fel a kezét.
 Egy lapos pacsi után folytattam az evést. Még mindig törtem a sajgó fejemet, hogy vajon mit művelhettem az éjjel. Pár perc kínlódás után halvány, pár másodperces emléket sikerült kiszenvednem. Valakivel épp táncoltam, de arra már nem emlékszem, hogy ki lehetett ő. Tovább törtem az agyamat, de egyszer csak Niall rontott be a konyhába. Eldörmögött valami 'jó reggelt' félét és leült egy üres helyre. April már hozta is neki a gyógyszer és a vizet ezek mellé pedig még a reggelijét is oda helyezte elé.
 - Harry már elment és azt üzeni, hogy annyira jó volt a buli, hogy mindent elfelejtett. - April adta át az üzenetet.
 Ledöbbentem. Szóval itt volt Harry? Harry Styles? Jézusom mikor érkezhetett meg? És én meg előtte táncoltam valakivel? Szép volt Rose, szép volt!
 - Hogyan ment haza? - kérdezte Niall.
 - Taxit hívott.

12.rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ennyit csúsztam a résszel, de így vasárnap estére megérkezett és kárpótlásul igyekeztem minél hosszabbra írni. Remélem tetszeni, fog és elnézitek nekem a késést. Jó olvasást!:)
u.i.: Hihetetlenül köszönjük a több mint 1000 oldalmegjelenítést, egyszerűen csodálatosak vagyok!♥

April♥

April szemszöge

 Az elmúlt napokban teljesen úgy éreztem, mintha megállt volna az idő, vagy legalábbis olyan volt, mintha csigalassúságra kapcsolt volna. Niall elutazott, hiánya pedig szinte elviselhetetlen volt. De a hosszú várakozás után ma végre hazajön és újra láthatom.
- Egész nap az ablaknál fogsz ácsorogni? - ijesztett halálra Rose a hátam mögül.
- Lehet, hogy nemsokára itt lesz. - léptem el kicsit az ablaktól.
- Több mint valószínű, hogy este fog megérkezni. - világosított föl. - Gyere már te kis szerelmes, mert kihűl a meleg szendvics. - húzott be karomnál fogva a konyhába.
Hát igen, Rose melegszendvicsének egyszerűen nem tudok ellen állni, ezért nem kellett kétszer mondani, azonnal nekiestem a finomságnak. Miután mindent elpusztítottam a tányéromról a széken hátradőlve kezemet teli hasamra helyeztem.
- Megnyerted a mosogatást! - pattant fel Rose majd kirohant a konyhából és egyenesen az emeletet célozta meg, ahova sprintelve futott fel.
Végig néztem a koszos edényeken, majd egy nagy sóhaj kíséretében feltápászkodtam és forró vizet engedtem a mosogatóba.
Viszonylag hamar végeztem a rám bízott feladattal, és Rosehoz hasonlóan és is egy szinttel feljebb mentem. Lehajtott fejjel bandukoltam a szobámhoz vezető folyosón és a macis zoknimat csodáltam. Nagyon elbambulhattam, mert azt is alig vettem észre, hogy szegény Roset szinte elsodortam.
- Mit pucsítasz itt nem látod, hogy jövök? - tettem fel a kérdést bocsánatkérés helyett.
- Nem pucsítok, hanem nyújtok. - világosított fel és most hátra fele kezdett hajlongani.
- Futni mész? - érdeklődtem.
- Igen. - válaszolta és helyben kezdett kocogni.
- Én is veled megyek. - jelentettem ki spontán mire Rose hangosan felnevetett.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? - törölgette könnyes szemét. - Ki fogsz purcanni!
- Ohh dehogy is! - vágtam rá büszkén. - Tök jó formában vagyok, bírni fogom!
- Ezt a gumimacik mondták amiket mostanában tucatjával fogyasztasz?
- Ne légy humoros Rose! - mosolyogtam egy halványat és a szobámba lépve gyorsan kerestem egy sportolásra alkalmas ruha összeállítást, ami egy fekete cicanadrágból, szürke toppból és Brit zászlós tornacipőből állt.
- Ha már Londonban vagyunk adjuk meg a módját. - mondtam Rosenak aki a cipőmet nézegette miután kiléptem a szobámból.
- Ja, nem az csak nem biztos, hogy ez a legjobb cipő a futáshoz. - nevetett ki ismét.
- Ne kritizálj már folyton! Inkább gyere, nézd meg milyen lomha vagy. - kezdtem a lépcső felé szaladni, amin majdnem le is estem. Szerencsére még időben sikerült megfognom a korlátot.
- Te már tudsz valamit. - karolt belém Rose és egészen a lépcső aljáig el sem engedett, ezzel elkerülve még egy majdnem esést.
 Az ajtón kilépve kellemes, langyos szellő csapott meg és a nap is hét ágra sütött. Tapasztalatból tudom, hogy itt ki kell használni a jó időt, ezért arcomat az ég felé fordítottam, és engedtem, hogy a nap sugarai átjárják a pólusaimat ezzel elraktározva a D vitamint. Arcom szinte már lángolt mire elindultunk, ugyanis Rose sokáig szenvedett a kulcsokkal.
A kapun kilépve Rose már nagyon neki akart kezdeni a mozgásnak, de látta, hogy én megtorpantam.
- Na mi az, meg gondoltad magad Vöröske? - nézett rám miközben kezével próbálta takarni a szemébe sütő napot.
- Nem dehogy, csak most indián szökdelni támadt kedvem. - mondtam,és ugrándozva indultam el a hosszú utcán miközben kezeimet lóbáltam fel alá.
Körülbelül öt perc után ráuntam a nagy ugrabugrálásra ezért futásra váltottam.
Már egy jó ideje tartott az edzésünk, mikor éreztem, hogy szúrni kezd az oldalam.
- Rose! Várj már! - próbáltam utol érni, ugyanis durván lemaradtam.
- April drága, ez szinte még csak a bemelegítés volt. - állt meg, hogy bevárjon.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem miközben vállára támaszkodva lihegtem ki magam.
- Oda még föl futunk, aztán vissza. - mutatott egy nagyobb dombos terület felé.
- Biztos, hogy nem! - vágtam rá reflexből.
- Ó dehogy nem! Na gyerünk! - indult neki a futásnak ismét én pedig a számat húzva utána.
Életem leghosszabb fél órája volt, de végül is sikerült felérni a domb tetejére. Igaz az utolsó pár perc már nagyon nyögve nyelősen ment, de a kilátás és a tudat, hogy megcsináltam ezt az először 'lehetetlennek' tűnő feladatot kárpótolt mindenért. Alig fértem a bőrömbe és talán éppen ezért döntöttem úgy, hogy kezemet a magasba emelve kiálltok egy nagyot. Rose ezen csak mosolyogni tudott. 

Kicsit gyönyörködtünk még a kilátásban aztán elindultunk, hogy még világosban hazaérjünk és ne a vak sötétben kelljen futkároznunk.
 Haza érve mindketten letámadtuk a fürdőszobáinkat és következőnek már a konyhában találkoztunk.
Nagy sportemberek lévén egy egészséges vacsorát dobtunk össze, ami nem más volt, mint zöldségsaláta pirítós kockákkal. Kivételesen a nappalian fogyasztottuk el az ételt, a kanapén elterülve és a tv-t bámulva. A vacsoránk felénél járhattunk, mikor kocsi zúgásra lettem figyelmes. Nem kellett több azonnal az ablakhoz rohantam azt kiabálva közben, hogy "Itt van Niall". De sajnos a hirtelen jött öröm után hamar lelombozódtam, mert nem ő volt az csak valaki éppen erre járt. Csalódottan kullogtam vissza a kanapéhoz orromat lebiggyesztve.
- Elég késő van már lehet, hogy holnap jön. - mondta Rose.
- Nem hiszem, akkor üzent volna. Biztos nem sokára itt lesz. - mosolyodtam el. - Ezért megvárom itt a nappaliban.
- Inkább gubbasztasz a nappaliban Niallre várva, minthogy a szobádban aludj kényelmesen? - tettem fel a költői kérdést. - Hűű akkor tényleg sokat jelenthet számodra. - húzta széles mosolyra a száját.
- Mindennél fontosabb nekem. - pirultam kicsit el már csak attól, hogy Niallre gondoltam.
- Szép dolog a szerelem. - indult a konyha felé ahova én is követtem.
Elmosogattam a koszos edényeket Rose pedig eltörölgette őket, ezután úgy döntöttünk el tesszük magunkat holnapra. Legalábbis Rose, én virrasztok a nappaliban és várom Niallt.
Levittem az emeletről egy párnát és egy takarót amivel körbebugyoláltam magam és a távirányítót kezdem nyomkodni, szemeim pedig egyre inkább le akartak csukódni. Egy darabig még küzdöttem, de végül elnyomott az álom.

Pár órával később

 Mély álmomból csörömpölés és zörgés ébresztett fel. A zajok a konyhából szűrődtek ki halvány fény kíséretében. Két dolog is megfordult a fejemben a zajok hallatán. Az első, hogy a drága barátnőm egy kis éjszakai nassoló túrára indult, a második pedig, hogy éppen kirabolnak minket. Mivel nem bírtam lenyugodni, és minden áron tudni akartam ki lármázik a konyhában, felkaptam egy vázát (önvédelem céljából) és az említett hely felé indultam.
Nindzsákat megszégyenítő módon osontam szinte a falra tapadva néma csöndben, nehogy le leplezzem magam. Mikor a konyhához értem, már vak sötét volt ugyanis a minimális fény megszűnt mire odaértem, ezért a vázát fejjel lefelé fordítva magam elé emeltem, szabad kezemmel pedig végigsimítottam falat majd mikor sikeresen megtaláltam a villanykapcsolót felkapcsoltam. Szemeim pár másodperc alatt hozzászoktak a hirtelen jött fényhez és olyas valakivel találtam szemben magam akire egyáltalán nem számítottam.
- Niall?! - néztem furcsán az előttem álló épp szendvicset majszolgató fiúra.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. - tette le a kezéből az egyébként nagyon guszta szendvicset és egyre közelebb jött hozzám.
- Azt hittem betörtek, és kirabolnak minket. Mondjuk részben igazam volt. - néztem végig az asztalon, ahova körülbelül az egész hűtőnk tartalma ki volt pakolva.
- Éhes volta, nálam meg nem volt semmi kaja. - magyarázkodott boci szemekkel kezeit pedig derekamra helyezte.
- Ez nem mentség, felébresztettél... - játszottam vele egy kicsit.
- Mivel tudnálak kárpótolni?
- Hát, talán ha adsz egy harit abból a szendvicsből elfelejtem a dolgot. - böktem a szendvics felé.
- Lehet róla szó, de csak egy harapás nem több. - kapta föl a szendvicset majd a számhoz tartotta amiből aztán egy óriásit haraptam.
- Hééj! - eszmélt föl, mikor eltűnt a szendvicsnek több mint a fele.
- Mi az? Csak egy hari volt.
- Na de ekkora? - kérdezte csalódottan.
- Az üzlet az üzlet. - vágtam rá sunyin mosolyogva.
- Jogos, de most csalódott vagyok. - lógatta a fejét.
- Ha kapsz egy puszit nem leszel az?
Nem válaszolt csak oda tartotta az arcát, én pedig egyre közelebb hajoltam, hogy megkapja a puszit a szendvics miatt. Ajkam már majdnem az arcához ért, mikor hirtelen elfordította fejét és a puszi helyett egy csókot kapott. Őszintén bevallva egyáltalán nem volt ellenemre a dolog.
- Hiányoztál! - mondtam miután ajkaink szét váltak és szorosan átöleltem őt, amit viszonzott.
- Te is nekem! - simította kezét végig a hajamon. - De egyvalamit nem értek..
- Mit? - bújtam ki kicsit az ölelésből, hogy szemébe tudjak nézni.
- Minek kellett az a váza? - nézett a kék váza felé amit idő közben a pultra helyeztem.
- Azzal akartalak le ütni, mikor még nem tudtam, hogy te matatsz itt a konyhában. - magyaráztam meg a dolgot.
- Jobb lesz ha vigyázok veled. - mondta halál komolyan, de végül mind ketten el nevettük magunkat.
 Rég nem láttuk egymást, ezért érthető volt, hogy az összes kimaradt percet be akarjuk pótolni, de sajnos a fáradság közbe szólt és a kanapén egymás karjaiba dőlve aludtunk el.