15.rész

 Háló!:D Először is: Adri nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, hogy kitöröltem a kommentedet, de a hülye telefonról néztem és véletlenül kitöröltem.:'( Ilyen téren nagyon ügyetlen vagyok, sorry!:(( De annak nagyon örülünk, hogy még így is olvasod a blogunkat<3<3<3
 Na szóval, megérkezett az új rész, de nem akarom sokáig húzni a szót szóval, jó olvasást kíván,

Rose X

Rose szemszöge

 Ahogy becsukódott az ajtó April mögött, úgy tört rám a magányosság és az unalom is. Sosem szeretem egyedül maradni a nagy lakásban, ilyenkor mindig rám tör a félelem és szinte mindentől megijedek.

 A mellettem álló kis jószág is hasonlóan érezhette magát, hiszen több időt töltött Aprillel, mint velem, de nem baj most végre megismerhetjük egymást.

 - Na gyere! - vettem föl az ölembe a kis jószágot. - Majd el leszünk mi ketten! Mit szólnál ha elmennénk futni? - beszéltem hozzá és a válaszát vártam. Teljesen úgy tűnt, mintha nem tetszene neki az ötlet, ezért hanyagoltam is a témát. - Jó, de akkor most feljössz nekem segíteni ruhát tervezni! - komoly problémáim lehetnek, hogyha már most egy kutyával beszélgetek.

 Bonnieval az ölemben mentünk föl egy szinttel feljebb és ahogy a szobámba letettem a földre, ő szinte egyből felpattant az ágyamra.

 - Héj! Mégis mit képzelsz magadról! - háborodtam föl, de ahogy bevetette a kölyökkutya szemeit nem tudtam ellenállni és hagytam, hogy kényelembe helyezze magát. - Jó, de pisi, kaki az ágyra nincs! - parancsoltam rá.

 Az asztalomhoz elsétálva kerestem meg a tervező füzetemet és hozzá rajzoló eszközt ami ez esetben egy 4B-s ceruza volt.

 Ahogy kényelembe helyeztem magamat a pihe-puha ágyon Bonnie mellet, úgy kezdtek kopogni az ajtón.

 - Gyere be! - üvöltöttem el magamat, mert Aprilékre tippeltem, hogy valamit itt hagyhattak. Az ajtó bizonytalanul nyitódott ki, én meg lassan másztam ki az ágyból, velem ellentétben Bonnie-t aki csak sprintelt lefelé a lépcsőn és ahogy leért hangot is adott annak, hangos ugatással. A lépcsőn már szedtem a lábaimat, hogy még egyszer láthassam a drága barátnőmet, de amikor az utolsó lépcsőfokról akartam lelépni erősen meg kellet kapaszkodjak a korlátba és nem azért mert majdnem leestem, hanem a vendégünk sokkolt le.

 A fiú leguggolva simogatta a kis jószágot aki már nem is ugatta a váratlan vendégünket, inkább örült a társaságának. A nagy játékban Bonnie lassan észre vett és visszafutott hozzám - aminek kicsit örültem - és mikor a lábaimhoz ért fölvettem a kisállatot. 

 Felegyenesedve végig tudtam mérni tetőtől-talpig a kedves vendégünket. Fekete cipője és azonos színű farmerja már kissé megviseltnek látszott, de fehér pólója már szépen kivasalt állapotában mutatkozott, haja szokásosan össze-vissza állt, de most leomlott a homlokára, nem pedig az ég felé ágaskodott. Ahogy arcát kezdtem vizsgálni észre vettem, hogy ő is hasonlóan cselekszik ahogy én és ezen kénytelen voltam mosolyogni. Észre vette reakciómat amin ő is hasonlóan reagált. Mély levegőt vett és megkezdte a beszélgetésünket.
 - Öhm Harry vagyok! Úgye Rosehoz van szerencsém? - közelített felém és kezét nyújtotta nekem.
 Szívem hevesen vert hangja hallatán és még mindig lesokkolva néztem rá ahogy közelít felém. Bonniet gyorsan felküldtem a szobámba és viszonoztam kézfogását.
 - Rosalie King, de csak Rose. - hangom szinte elhalt a mondatom végére, de egy kis köhintés után folytattam a mondókámat. - Kitől tudod, hogy itt lakom?
 - Niall-lel találkoztam az előbb és ő mondta. Nagyon siettet valahova egy lánnyal, nem tudod véletlenül, hogy hova mentek?
 - Aprillel elutaztak valahova. - mosolyogtam rá még mindig bátortalanul és a szemkontaktust is próbáltam kerülni vele, nehogy véletlenül összeesek előtte. - És miben segíthetek? - törtem meg a csendet és a lépcső fokról lelépve a konyhába invitáltam, így is kerülve pillantását.
 - Igazából Niall-lel akartam beszélni, de szívesen maradok egy ilyen lány társaságában. - most bókolt nekem?
 - Milyen lány? - kérdeztem tőle félénken, de mégis kíváncsian.
 - Hát amilyen te vagy! - nem pont erre a válaszra vártam.
 - Öhm kérsz teát? - fordítottam neki hátat és poharat kezdtem keresni számára.
 - Igen. - hallottam válaszát mögülem.
 Gyorsan öntöttem neki abból, amit még April készített nem olyan rég és egy kis rágcsálni valót keresve mellé, fordultam vissza felé. Közelebb volt mint ahogy gondoltam és ez egy kicsit megijesztet.
 - Nem szeretnéd ülve meginni? - utaltam a mögötte lévő asztalra.
 - Olyan ismerős vagy! - elgondolkodva mondta, miközben nem törődött kérdésemmel.
 Ajjaj! Lefagytam. 'Tereld a témát, tereld!' - utasítottam magamat.
 - A nappaliban is megihatjuk! - léptem ki előle és az említett helyiség felé vettem az irányt.
 - Találkoztunk mi már? - ahogy hallottam követni kezdett engem.
 - Biztos, hogy emlékeznék arra! - tettem le a tálcát a dohányzó asztalra és vele szembe fordultam. Tekintette elrabolta az enyémet és nem engedte, hogy egy pillanatra is másfele nézhessek, vagy egy szemrebbenést ejtsek. Már az összeesés határán voltam, de szerencsére a kis Bonnie megjelent. Gyorsan kiengedtem a kertbe és már mentem is vissza Harryhez. A kanapén ült és a teáját iszogatta mire visszaértem mellé, nagyon elbambult, mintha erősen koncentrált volna valamire. Óvatosan ültem le mellé, nem akartam őt megzavarni és talán még mindig egy kicsit lefagyott állapotban voltam miatta. Teámba bele-bele szürcsölgettem amíg Harry elbambulgatott. Lassan észre vett és kicsit közelebb ült hozzám, zavartan nyúltam egy sütiért a tálcáról, majd magam elé nézve majszoltam el azt.
 - Finom az illatod! - súgta a fülembe, én meg ijedten kaptam rá a tekintetemet.
 - Tessék?
 - Finom az illatod, kicsit ismerős számomra! - közel hajolt ismét a nyakamhoz és beleszippantott, majd bele motyogott. - Csak nem az 'Our Moment'? - csibészes mosollyal nézett újra a szemembe.
 - Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem! - vörösen néztem le az ölembe, arcomat az előre omló hajammal eltakarva.
 Fülem mögé tűrte a számára zavaró tincseket és az állam alá nyúlva kényszerített, hogy újra szemébe nézek. Tekintélyében lehetett látni, hogy nagyon gondolkodik valamin és az számára nagy segítség volt, hogy szemébe nézzek.
 - Ott voltál Niall buliján, nem? - elgondolkozva kérdezte.
 Bólintottam egy kicsit fejemmel, majd még hozzá tettem pár gondolatot.
 - Isten igazából az elején kívül semmire sem emlékszem.
 - Hasonló cipőben járok! - biccentet egy kicsit a fejével.
Szavai hallatán nagy kő esett le a szívemről és megkönnyebbülve dőltem hátra a kanapén, jó ízűen beleittam a kihűlt teámba, majd Harryvel megosztottuk egymás emlékeit a bulival kapcsolatosan. Sokkal több információt tőle se tudtam meg, hogy ki lehet számomra az az idegen akivel táncoltam az nap éjjel, de még arra se emlékezett, hogy bárkivel is roptam volna a táncparketten.
 A kellemes beszélgetésünket Harry telefon csörgése zavarta meg, amiben üzenték neki, hogy fontos találkozója lesz egy bizonyos helyen. Kikísértem az ajtóig, ahol Bonnie már türelmetlenül várt az ajtó nyitásra, szegénykét kint felejtettük. Miután Harry elment úgy döntöttem meglátogatom a legközelebbi uszodát egy kis testmozgatás érdekében. Bonnie-t nem vittem magammal, de csak félórát lehettem el a vízben. Jól esett a másfajta mozgás és mikor haza értem megújult erővel és új ötletekkel álltam neki a ruha tervezésnek.