7.rész

Sziasztok!:D Itt a hetedik rész!:D Mivel hamarosan - sajnos - elkezdődik az iskola és Aprillel most kezdjük a közép sulit, ezért sajnos azt a hírt kell közölnünk veletek, hogy nem lesznek naponta friss részek. Mind a kettőnknek majd be kel járni Pestre az iskolába, szóval majd hétfőn fogunk írni ez ügyben, hogy mikor fognak jönni a részek. Előre sajnáljuk, de vigasztalásul itt az új rész!:)

Rose X

Rose szemszöge

 Szomorúan hagytam el a házunkat, nem akartam haza menni. Itt csak jó dolgok történtek velem és amint megemlítődik, hogy menjek vissza már is szomorú leszek. A taxis már kint várt rám a ház előtt, bepakolta a cuccaimat a csomagtartóba, én addig pedig beültem a hátsó ülésre, lediktáltam a címet és már indultunk is a reptérre. Szomorú voltam. Bulizni akartam főleg, hogy ott lesz Harry, meg azért is, hogy Aprillel lehessek, de örültem is mivel újra láthatom édesanyámat.

 A reptér előtt a taxis ott hagyott a csomagommal együtt az út szélén. Egy nagy levegőt vettem és beindultam a nagy épületben.

  ***

 A repülőn próbáltam aludni, több kevesebb sikerrel. Mindig azon járt az agyam, hogy most Apriléknek milyen jó lehet, halálra ihatják magukat és utána mikor kidőlnek, ki tudja mit csinálhatnak. Én meg itt ülök a repülőn és haza felé tartok csak azért, mert a testvérem azt mondta. Mindig az történt amit ő akart, mindig neki volt a nagyobb akarata, mert ha nem, bevágja a durcit és mindenféle megjegyzéseket tesz amitől elrontja az ember jó kedvét és arra kényszerül, hogy neki örömöt okozzon. A testvérem és szeretem, de ezt utálom benne. Nem értem a vőlegénye hogyan tudja elviselni ezt, de már volt ideje ezt megtanulnia, hiszen kis korunk óta ismerjük egymást és ők már 17 éves koruk óta egy párt alkotnak.

 Ezek a gondolatok szépen lassan el is altattak.

 A stewardess ébresztett fel, hogy kössem be magamat, mert leszállásra készülődünk. Mikor a felhők mögül megláttam a szülő földemet mosolyogni kezdtem, hisz ez azt jelenti, hogy hamarosan láthatom anyát. A gép sikeresen leszállt és a csomagjaimat mikor átvettem a testvéreméket kezdtem keresni a szememmel. Nem láttam őket, ezért kicseréltem a sim kártyámat a magyarra és hívni kezdtem őt. Azt mondta kint vannak az épület előtt. Hát én kimentem, de sehol sem láttam őket. A nagy keresgélésben valaki befogta hátulról a szememet.

 - Anne? - kérdeztem rá.

 Gyorsan elvette a kezeit és én megfordultam, hogy vele szembe lehessek. Ő volt az. Gyorsan megöleltük egymást és ölelkezés közben láttam, hogy a barátja is ott áll mögöttünk. Vele lepuszilkodtunk és indultunk is az autóhoz.
 - Még nálunk megállunk, mert anyának csinálunk egy kis sütit, de már csak ki kel sütni és mehetünk. - törte meg a csendet a nővérem út közben.
 - Oké, én addig lefürödhetek nálatok? - kérdeztem.
 - Persze. - válaszolt.
 - Köszi.
 Olyan fura volt minden. A magyar rend szám táblák, a bal oldalon lévő kormány, a sok magyarul beszélő emberke, a magyar feliratok, a meleg idő és a sok ismerős mikor megérkeztünk a tesómék házához.
 Gyorsan letusoltam és felvettem egy kényelmes nyári ruhát. Szerettem ezt, kényelmes és egyben elegáns, nem túl feltűnő darab, de mégis úgy érzem kitűnők a tömegből vele. Fura de így van.
 Anya ajándékát még becsomagoltam ami nem más volt, mint egy levendulás-mézes pálinka. Anya örökös kedvence. Az ételeket amiket kintről hoztam azokat pedig egy külön táskába tettem.
 Délre megérkeztünk anyához ahol már a vendégek is ott voltak.
 - Anya barátai is itt lesznek? - kérdeztem a testvéremtől.
 - Igen, de még Matt-k is. - pakolta ki a bőröndömet a csomagtartóból.
 - Miért?
 - Mert ráérnek. - rángatta meg a vállát.
 A kerten keresztül mentünk be a többiekhez. Anya visítani kezdett amikor meglátott és a többi vendég is meglepődött az érkezésem miatt.
 - Mi van? Hát meguntad az angolokat? - ölelt meg.
 - Nem. De van egy ünnepelt akit felszerettem volna köszönteni. Boldog szülinapot! - nyújtottam át az én ajándékomat.
 - Köszönöm, de nem kellet volna. - vette el.
 - De és itt van még kaja kintről! - adtam oda neki a táskát.
 - És meddig maradsz? - indult befelé vele.
 - Hatodikán megy a gépem vissza. - válaszoltam és közben húztam magam után a bőröndömet.
 Fölvittem a régi szobámba a bőröndöt, majd vissza mentem a társasághoz. Mindenkivel lepuszilkodtam üdvözlés képen és enni kezdtünk. Hiányzott már anya nevetése és az itthon légkör is. A szomszédokkal is nagy beszélgetésekbe kezdtem, elmeséltem nekik mindent, mint ahogy anyáéknak is. Bár anya hallotta az összeset mégis rám parancsolt, hogy mondjam el mivel az interneten teljesen más, mint személyesen.
 - Hát jó! - adtam fel magamat. - Hol is kezdjem? London valami fantasztikusan szép város, szebb mint ahogy elképzeltem. A gazdag negyedben találtunk lakás, mivel megőrült az előző tulajdonosa. Először azt hittem valami félig összedőlt fa ház lesz, de nem, egy gyönyörű kertes ház álom kerttel és szobákkal. Álmaim gardróbját kaptam meg és saját fürdőm is van. Aprilnek meg ugyan ez. A szomszédban lakik egy helyes fiú, bár Aprillel már jobban összemelegedtek, mivel April az egyik nap talált egy kutyát és azóta keresik a gazdáját, de nem találták meg, szerintem úgy is megfogjuk tartani. Amíg ők ketten el vannak addig én futni járok, hogy én is találjak magamnak pasit, de eddig sikertelenül. Igaz helyesebbnél helyesebb fiúk jönnek velem szemben az utcán, de semelyik sem az igazi. Engem fölvettek a divatipariba, míg Aprilt az orvosira. Futás közben találtam egy barátot, de ő a búcsú körét futotta akkor, mivel az nap költözött el Londonból. Fú azt hiszem körülbelül ennyi így röviden. - vettem egy nagy levegőt.
 - És találkoztatok már egy hírességgel? - kérdezte Matt nővére Lisa.
 - Hát - itt majdnem rávágtam, hogy a szomszédom az, de leállítottam magamat. -, sajnos még nem, de sok esélyünk van rá. - mosolyogtam.
 - Akkor még sem olyan jó az a hely! - szólt be Matt.
 - De! - vágtam rá. Aj istenem ez a gyerek az agyamra megy! Olyan helyes, de sosem jöttem be neki, mivel három év kor különbség van köztünk és kis koromban igen szépen rámásztam. Irtó ciki voltam. Na de térjünk vissza a jelen be. - Még eljön az ideje! Egyszerre nem kaphatunk meg mindent! - dehogynem.
 A délutáni órákban anya megkapta a nagy meglepetését a testvéreméktől. Nagyon örült neki és ő is akkor utazik amikor én. A torta után segítettem a konyhába elpakolni ahol még páran kérdezősködtek tőlem.
 - És mit tervezel erre a pár napra míg itt leszel? - kérdezte Lisa.
 - Talán barátokat fogok meglátogatni, meg April szüleihez is elmegyek és persze anyával fogom tölteni a maradék időmet. Miért kérded? - kérdeztem vissza válasz adás után.
 - Holnap este házi bulit tartunk eljöhetnél! - ajánlotta fel.
 - Biztos? - csillant fel a szemem. Ő csak bólintott. - Szívesen elmennék így is ki kelet hagynom egy bulit Londonban amit ráadásul nekem is szerveztek. - húztam el a szám szélét a gondolatra, hogy milyen nagy buli lehetett ott.
 - Hát te hülye vagy! - vágta a fejemhez.
 - Köszi, de tegnap este volt és így nem tudtam volna eljönni. - magyaráztam el.
 - Ja értem, de nálunk bepótolhatod! - mosolygott rám.
 - Köszi még egyszer, de anyának ne mondjad el! - szóltam rá.
 - Nem fogom.
 - Mit nem fogsz? - jött be Matt.
 - Valamit. - vágtam rá és közben Lisára néztem.
 - Rose is eltud jönni a bulinkba! - terelte a témát Lisa.
 - Na az jó! - erősen nézte a dekoltázsomat.
 Hogy ne nézze tovább, megfogtam az egyik edényt és elraktam az egyik szekrénybe. 'Hát ez érdekes volt!' - gondoltam magamban.
 Gyorsan felkerestem a kis táskámat amiben a mobilom volt és Aprilt hívtam fel Viberen. Elmesélt annyit a buliból amennyire emlékezett, de az csak fél percig tartott, aztán azokat a pillanatokat amiket Niall mesélt neki - na ebből már jóval több volt -, aztán én meséltem az utazásról és az eddig történtekről. Mondtam neki, hogy én is fogok bulizni nem csak ők. Mielőtt még letettük volna April mondta, hogy Niall megígérte, hogy kijön értem a reptérre ha újra visszamegyek, aminek nagyon örültem. Gyorsan elköszöntünk egymástól és én visszatértem a vendégekhez.
 A délután maradék részében csak beszélgettünk velük, majd szépen lassan mindenki haza ment. Anyával ketten maradtunk és közös programként régi képeket nézegettünk a családról, valamelyiken nagyot tudtam nevetni, de ő is nevetett egy kettőn, végül fél tízkor megkerestük a saját ágyunkat és lefeküdtünk aludni.

6.rész

Sziasztok! Hát meghoztam a hatodik részt, remélem tetszeni fog! Túl vagyunk a 200 oldalmegjelenítésen, amit nagyon köszönünk nektek! A kommentek viszont nem nagyon érkeznek, ez kicsit elszomorít minket. Kíváncsiak lennénk az észrevételeitekre, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat! Nem is húznám tovább az időt. Jó olvasást, a nyár utolsó napjaira jó szórakozást, hétfőre pedig jó iskolakezdést szeretnénk kívánni minden kedves olvasónknak!♥

April xxx

April szemszöge:

A napok szinte egy szempillantás alatt elröppentek, ma reggel pedig már azon kaptam magam, hogy szombat van. A buli napja. Niallel az elmúlt napokban nagyon sok időt töltöttünk együtt, amit Rose persze nem hagyott szó nélkül. Előszeretettel mondott olyan dolgokat Niall előtt hogy mennyire összeillünk, és a "szerelmesek" jelzőt is gyakran használta ránk. Nekem persze minden alkalommal magyarázkodnom kellett, hogy Niall ne nézzen totálisan hülyének.
- Jó reggelt! - köszöntem Rosenak a konyhába érve.
- Neked is! - mosolygott. - Hol van a kutya? - nézett a hátam mögé.
- Bonnie! - kiáltottam el magam, mire meg hallottuk apró tappancsainak lépteit és a kutya már a konyhában is volt.- Ohh már neve is van? - hajolt le Rose és megsimította a kisállat fejét.
- Niall adta neki. - pirultam el.
- Tényleg, mi van a pasiddal? - kérdezősködött sunyi mosollyal.
- Nem a pasim! Csak barátok vagyunk!
- April. - fogta meg a vállam és mélyen a szemembe nézett. - Ez sokkal több mint barátság.
Igaza volt, de nem mertem még magamnak sem bevallani. Hogy miért? A válasz egyszerű. Nem tudok megbízni a férfiakban, már nem... Annyit kellet már csalódnom, szívemet pedig annyiszor törték már darabokra, hogy egyszerűen nem megy. Niall más, ezt én is tudom, de a múltamban szerzett sebek után egyszerűen még nem állok készen erre az egészre. Nagyon jó barátok vagyunk, és ennél jelenleg én nem is szeretnék többet. Reggeli közben mindezt Rosenak is elmondtam aki megértően bólintott, és nem is hozta föl többet a témát. Végszóként csak annyit mondott, hogy ha eljön az idő biztosan jól fogok dönteni.
- Tudod már, hogy mit veszel fel este? - indult fel a lépcsőn én pedig követtem.
- Még nem. - túrtam bele a hajamba.
- Gondoltam. - forgatta meg a szemeit majd megfogta a karomat és a szobájához vezetett. A szobába lépve egyenesen a gardrób szekrény felé indult ahonnan kihozott egy próba baba szerű valamit. Nem is ez a lényeg hanem az ami rajta volt. Szó szerint tátva maradt a szám mikor megláttam. 

- Rose ezt te csináltad? - szólaltam végül meg miután kisebb sokkot kaptam. - Igen, és különleges alkalomra tartogattam. Mint például a ma este. - próbált célozgatni, de nekem nem esett le.
- Ebben akarsz haza repülni? - értetlenkedtem mire Rose az orrnyergét kezdte dörzsölgetni.
- Próbáld már fel te fogyatékos! - lökte meg nevetve a vállam.
- Köszönöm! - rohantam oda hozzá és szinte a nyakába ugrottam.

Este
- Akkor én indulok. - lépett be Rose a szobámba ahol én már javában készülődtem.
- Vigyázz magadra! - hagytam félbe a sminkelést és megöleltem a barátnőmet.
- Ezt inkább nekem kéne mondanom. - mosolyodott el sunyin. - Csak okosan azon a bulin! - adta a tanácsot amit egy ördögi kacaj követett, majd kisétált a szobából. Elmosolyodtam és megráztam a fejem, ezután újra belemerültem a sminkelésbe. 
A buli eredetileg hétkor kezdődött, de gondoltam Niallnek jól jön a segítség, ezért már negyed hétkor a kapuja előtt toporogtam és valósággal rá ültem a csengőre.
- Gyere gyorsan mielőtt megfázol. - mosolygott Niall és két puszival üdvözölt. 
- Hűha! - léptem be a házba ahol már halkan szólt a zene a félhomályban. A nappaliban minden annyira hangulatos volt. Külön helye volt a nasiknak és persze a még bontatlan alkoholos üvegeknek is.
- Gyönyörű vagy! - mért végig Niall.
- Köszönöm. - pirultam el egyből.
- Rose még készülődik? - kérdezte miközben egy üveg pezsgőt bontott ki.
- Hát az a helyzet, hogy Rose ma este nem tud itt lenni. - biggyesztettem le a számat. - Haza kellett utaznia Magyarországra, mert az anyukájának születésnapja lesz. - avattam be a részletekbe.
- Sajnálom, hogy nem lehet itt, de annak örülök, hogy te legalább itt vagy. - nyújtott egy pezsgőspoharat amit időközben már meg töltött pezsgővel. A sajátját is megfogta és szép lassan összekoccintottuk a kettőt.
- Az ideköltözésetekre. - mondta majd mind ketten egyszerre belekortyoltunk az italba. 
- Király, piaa! - lépett be Harry(!) a nappaliba, és a pezsgősüveget felkapva nemes egyszerűséggel beleivott.
- April had mutassam be az én drága és kulturált zenész társamat. - nézett az épp vedelő Harryre.
- Ő az a sexy csaj akiről beszéltél? - emelte el az üveget egy pillanatra a szájától. - Tényleg jó bőr. - tette hozzá majd távozott, Niall pedig ezzel egy időben vörös lett mint egy rák. Szegény Harry már szerintem azt sem tudja hol van és a buli még el sem kezdődött. 
 A vendégek szépen lassan szállingózni kezdtek. Niall mindenkinek bemutatott, de úgy érzem hiába, mert a társaság fele, (Harryvel az élen) nem fog emlékezni arra, hogy én ki vagyok. Mikor már az utolsó vendégek is megérkeztek Niall háza egy hangyabolyra kezdett hasonlítani. Mindenhonnan áradt a pia szag és az egész bulinak volt egy Project X-es beütése. Legalábbis szerintem. Nem akartam berúgni, de a poharam valahogy mindig teletöltődött más-más italokkal. Végül Harry példáját követve már pohárra sem volt szükségem azzal a jelszóval, hogy fiatalok vagyunk, és csak egyszer élünk. 

- Niall! - léptem oda hozzá miközben elgázoltam néhány embert, de megállás nélkül csak mosolyogtam.
- Minek örülsz ennyire? - kérdezte miközben fél kézzel a karom után nyúlt, mert kis híján hasra estem.
- Hát annak... - kezdtem bele de rám tört a röhögőgörcs. Niall türelmesen várta még egy kicsit lecsillapodok.
- Szóval. - kezdtem újból. - Támadt egy korszakalkotóan zseniális ötletem. - jelentettem ki.
- Mégpedig? - mosolygott.
- Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk a nappalidból a mi nappalinkba vezető ajtót. Csak egy kis falbontás és nem kell annyit mászkálnunk ha át akarunk menni a másikhoz. - magyaráztam a tervemet.
- Ez tényleg jó ötlet. - helyeselt.
Én már szinte meg sem hallottam a válaszát, mert észre vettem, hogy a többiek hosszú sort alkotva egymás vállába kapaszkodva vonatoznak. Gondolkozás nélkül oda rohantam és beszálltam én is. 

Másnap reggel

 Iszonyatos fejfájással ébredtem, a tegnap estéről pedig szinte minden kiesett. Pedig jó lett volna emlékezni, több okból is. Az egyik és talán legnyomósabb az hogy nem a saját szobámban hanem Niallében ébredtem. Kócos hajjal a tegnapi ruhámban botorkáltam le a lépcsőn fejemben pedig csak egyetlen kérdés kavargott, amire azonnal választ akartam kapni. Niall a nappaliban takarította a tegnap este romjait mikor én köszönés nélkül letámadtam.
- Niall ugye nem az történt amire gondolok? - kérdeztem kétségbeesve mire ő nevetni kezdett. - Örülök, hogy jól szórakozol, de válaszolhatnál végre! - keltem ki magamból.
- Nyugi nem történt semmi olyan. - szólalt végre meg, de még mindig nevetett.
- Akkor, hogy kerültem az ágyadba? - bombáztam a újabb kérdéssel.
- A lépcsőn dőltél ki, én pedig nem akartam hogy ott aludj ezért bevittelek a szobámba. Ott azért csak kényelmesebb.
- Ohh hála Istennek! - szalad ki a számon Niall pedig furcsán kezdett méregetni.
- Ennyire megkönnyebbültél, hogy nem volt köztünk semmi? - kérdezett ezúttal ő.
- Én nem úgy értettem, csak tudod nem voltam magamnál... - nem hagyta, hogy befejezzem.
- Tudom, hogy értetted. - mosolyodott el majd a konyhába indult ahonnan egy fejfájás csillapítóval és egy pohár vízzel tért vissza. Bevettem a gyógyszert, de a hatását nem nagyon éreztem. Mindenesetre segítettem Niallnek a takarításban majd fáradtan haza indultam. Tele engedtem a kádat forró vízzel. Lehámoztam magamról Rose ruháját ami bűzlött az alkohol szagtól. A mosógépbe nem mertem berakni ezért fürdés után egyből elszaladtam vele a tisztítóba, majd hazaérve szinte beestem az ágyamba és a tegnap éjszaka kimaradt alvást kezdtem bepótolni.

5.rész

 Sziasztok!:DD Itt is van az ötödik rész, remélem elnyeri a tetszéseteket. Köszönjük az első díjunkat amit megtaláltok a 'Díjak' oldalon. Köszönjük az első kommentet is, hálásak vagyunk érte. Köszönjük, hogy lassan meg van a 200 oldal megjelenítés!:DD Mindent nagyon köszönünk eddig!:DD Hogy tetszik a fejléc?:DD Liamnek pedig boldog szülinapot, bár úgy se látja ezt, de legalább felköszöntöttük! Hát szóval itt a rész remélem tetszeni fog!:))

 Rose X

Rose szemszöge

 Fáradtan keltem ki az ágyból, pedig tegnap szinte nem is csináltam semmit, bár Aprilre sokat kellet várnom, egészen éjfélig. Jaj remélem hamar összejönnek, hiszen annyira összeillenek. Emlékszem amikor Niall átjött és April is megjelent onnantól kezdve, szinte én ott sem voltam, csak egy jelentéktelen harmadik személy. Izzott körülöttük a levegő és ezt olyan jó volt látni.
 Aprillel sosem olyan lányok voltunk akik minden pasira rámásznak, inkább ahhoz a csoporthoz tartoztunk akik esténként azon álmodoztak, hogy milyen jó lenne ha...
 Lent a konyhában egy müzlis tányérért nyújtózkodtam, amit sikeresen levertem, de nem törött össze, viszont Aprilt fölkeltettem vele.
 Álmos feje mindent elárult. Tuti, hogy egész éjszaka Niall-ön járt az esze. Jaj, a szerelem szép dolog! A foltos kutyája is követte őt aki a lábamnál kezdett kunyerálni. Felemeltem és dögönyözni kezdtem.
 - Miért nem kaját adsz neki? - kérdezte April.
 - Vettetek? - néztem rá.
 - Igen! - vágta rá.
 - És hol van? - tettem le a kis állatot.
 - Hát a...lehet Niall kocsijába maradt! - gondolkozott hangosan.
 - Akkor menj át érte! - ettem tovább a müzlimet.
 - Miért én? - lepődött meg.
 - Mert a te pasid lesz! - mosolyogtam rá. - És a kutyát is te találtad! - néztem a kis jószágra.
 - De... - nem tudta befejezni, mert csöngetni kezdtek.
 - Lehet, hogy a lovagod az! - néztem ki az ablakon. - Igen ő az!
 Ahogy ezt kimondtam April már rohant is kaput, majd ajtót nyitni.
 - Szia ezt tegnap ott hagytad! - hallottam meg Niall hangját.
 - Szia, köszi épp ezt kerestük. - April válaszolt. - Nem jössz be? - jaj a kis szerelmes.
 - De szívesen! - a másik szerelmes. - Szia Rose! - jelent meg Niall a konyhában.
 - Szia! - köszöntem vissza neki. - Én megyek föl készülődni! - tettem be a mosogatóba a tálat és a kanalat.
 - Hova mész? - nézett rám April.
 - Futni. - mosolyogtam rá. - Nekem is kell pasi! - szóltam vissza a lépcsőről.
 - Van barátod? - hallottam meg Niallt.
 - Nincs, fogalmam sincs miről beszél. - April mentegetőzött.
 Úgy érzem amikor újra kettesben leszünk April ki fog nyírni. Gyorsan bementem a gardrób szobámba a futós ruhámért, majd át a fürdőmbe. Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam és már futó ruhámba szaladtam le a lépcsőn. A konyhába még bementem egy kulacsért, amibe egy speciális port kevertem össze vízzel. A szerelmes páros még mindig ott ültek az asztalnál, mind a kettőnek kicsi pír volt az arcán, annyira édesek voltak. Aj, nekem is kell egy pasi!
 - Futni mentem, majd jövök! - indultam kifelé.
 - Várj Rose! - szólt utánam Niall.
 - Igen? - fordultam vissza meglepődve és az 'i' betűt is megnyújtottam.
 - Szombaton bulit szervezek nektek! - jelentette ki.
 - Minek? - ráncoltam össze a homlokomat.
 - Amolyan üdv itt Londonban buli. - magyarázkodott.
 - Oké, szerintem jó nekünk. - néztem Aprilre.
 - Aha.  - bólogatott az én szerelmes barátnőm.
 - Na én nem is zavarok tovább! - vettem egy nagy lépést az ajtóhoz. - Sziasztok! - és becsaptam.
 A kerten átkocogtam és a kapu becsukása után a tegnapi útvonalamat követtem. Összeismerkedtem egy lánnyal, mint kiderült modellkedik, ezért jár futni, de sajnos tegnap költöztek el Londonból, szóval ma már nem fogok vele találkozni. Gyorsan megtettem a tegnapi kört, majd az egyik padnál nyújtani kezdtem. Jó páran megbámultak, de nem érdekelt. Haza felé már sétáltam és közben a lábamat ráztam le. A kertben még egy pici nyújtás következett, majd gyorsan bementem a házba. A kulacsomat elvettem a konyha pultról és föl szaladtam a fürdőmbe egy kis lazításra. A kádba forró vizet eresztettem amíg levettem az izzadt ruhákat és a szennyes ládámba helyeztem, majd választottam magamnak a nap hátra levő részébe egy kényelmeset. Elzártam a csapot és beleereszkedtem a forró kádba. Az áztatás addig tartott amíg meg nem ittam a kulacsom tartalmát, majd zene hallgatás közben megszárítkoztam és felöltöztem. Lementem a konyhába ahol egy kis cetlit találtam.
 "A kutya gazdáját keressük majd jövök! April xxx"
 Csináltam magamnak gyorsan egy gyümölcs salátát és a TV előtt elfogyasztva vártam meg Aprilt amíg haza nem jön. A TV-t tíz perc múlva kikapcsoltam, mivel semmi jó nem ment benne. Felmentem a szobámba és a gépemet bekapcsolva elterültem az ágyamon. Gyorsan fölmentem Skype-ra ahol szerencsésen a testvérem fent volt. Beszélgetni kezdtük és én a géppel a kezemben körbe jártam a lakást, hogy megmutassam a nővéremnek és a vőlegényének. Csak ájuldoztak a lakásunk láttán, nem is csodálom, még én is azt teszem. Aztán mikor visszaértem a saját szobámba beszélgetni kezdtünk.
 - Rose haza tudsz jönni vasárnapra? - kérdezte a testvérem.
 - Miért? - lepődtem meg a kérdésén.
 - Te elfelejtetted?
 - Ja akkor lesz anya szülinapja. Milyen meglepetést szerveztél idén neki? - kérdeztem tőle, mert az ilyen dolgokban nagyon ügyes.
 - Hát jó lenne ha haza jönnél, a másik pedig egy wellnes hétvégét a Balatonra.
 - Hú az jó, de én szombaton hivatalos vagyok egy bulin. - húzogattam a szám szélét.
 - De Rose! - szólt rám.
 - Oké haza megyek, de akkor most foglalok jegyet. Tényleg hány napig kell haza menjek? - kérdeztem tőle.
 - A névnapját is várd meg! - magyarázkodott.
 - Oké akkor szombatra kell Magyarországra ami elseje és kell egy vissza útra hatodikára ami csütörtök lesz. - írtam föl magamnak. - Akkor majd hamarosan találkozunk.
 - Szia! - köszöntek el kórusban.
 - Sziasztok, de aztán vigyázatok nehogy gyerek legyen belőle! - poénkodtam velük.
 - Haha vicces vagy! - szólt vissza testvérem és letette.
 Ránéztem az órára, egy bő órát beszélgettem velük. Mindegy legalább Skype-on. Lefoglaltam a jegyeket, majd kikapcsoltam a gépemet, mivel anya nem volt fent. Lementem a konyhába készítettem egy kis vacsorát magunknak ami egy sima sajtos tészta volt. Mire kész lettem Aprilék is haza értek, persze Niall maradt vacsorára. Vacsi után Niall elbúcsúzott tőlünk, majd haza ment.
 - April szombaton vissza megyek Magyarországra anya szülinapjára. - mondtam el a nagy hírt.
 - De Niall bulija akkor lesz! - emlékeztetett.
 - Tudom, de anya születésnapja és a testvérem szólt rám! - magyarázkodtam.
 - De Niall megígérte, hogy Harry is ott lesz! - próbált győzködni.
 - Mi? - esett le az állam. - De már lefoglaltam a jegyeket. A francba. - temetem el az arcomat.
 - És miért nem Niall előtt mondtad? - kérdezte meg.
 - Mert nem akartam őt megbántani!
 - Hát te hülye vagy!
 - Tudom, de csak a bulin szólj neki! - kértem meg.
 - Oké. - jött oda egy ölelésért. - Amúgy miért kellet reggel azt csinálnod? - bújt ki az ölelésből. - Azt hitte pasim van!
 - Hát nem is tudom, mert olyan édesek vagytok és amúgy azt hallottam. - nevettem el magamat.
 - Ezt még vissza kapod! - fenyegetőzött.
 - Ó és hogyan? - vágtam vissza.
 - Hát majd a bulin ahol te nem leszel ott, de Harry igen...
 - Ne ne ne! - vágtam közbe.
 - Nem is fejeztem be! - sértődött meg.
 - És, már rosszul kezdődik!
 - Mindegy úgy se leszel ott, nem tudhatod, hogy mik fognak történni. - de egy sunyi nő személy ez.
 - Én kérek elnézést! - emeltem magam elé a kezeimet. - Ja ha már ilyen gonosz vagy tiéd a konyha! - szaladtam fel a lépcsőn egészen a szobámig.
 Gyorsan fogat mostam, majd a pizsamámba átöltözve lefeküdtem aludni.

4.rész

Sziasztok! Most az éjjeli baglyoknak fogok kedvezni, hiszen úgy gondoltam nem várok holnapig és még ma kiteszem a friss részt. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Még mindig nagyon várjuk a feliratkozókat, kommenteket és pipákat, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat!;D Jó olvasást!

April xxx

April szemszöge:

 Mondanám, hogy ez a nap is átlagosan indult, de akkor hazudom kéne. Londonban nincs olyan, hogy átlagos nap. Az itt élő emberek ezt a fogalmat csak messziről ismerik, hiszen ez London! Ebben a rohanó városban mindig történik valami, és egy percig sincs megállás. Többek közt ezért is szerettem bele ebbe a helybe annyira. 
 Reggel egy már rutinnak számító nyújtózkodás után kipihenten pattantam ki az ágyból. Ennek talán az az oka, hogy inkább már dél felé hajlott az idő. Mind egy, ez nekem még bőven reggelnek számított.
Az első utam az ablakhoz vezetett. A függönyt elhúzva engedtem, hogy a borús felhők mögül világító nap kósza sugarai utat törjenek maguknak a szobám falai között. Ezután a kilincset elforgatva teljesen kitártam az ablakot beengedve a friss levegőt. 
A fürdőszobai teendőkkel viszonylag hamar megvoltam, és korgó hassal indultam a földszint felé. A lépcsőről leérve habozás nélkül a konyha felé vettem az irányt.
- Jó reggelt! - köszöntem Rosenak aki a kenyérpirítóval bajlódott. 
- Neked is! - válaszolta egy mosoly kíséretében. - Kérsz pirítóst? 
- Hát ha tudsz olyat csinálni ami nem egy széndarabra hasonlít, akkor igen. - céloztam a pulton lévő két odakozmált kenyérre.
- Túl magas hőfokra volt állítva a pirító, de már ura vagyok a helyzetnek! - jelentette ki büszkén.
- Akkor kettőt kérek. - mosolyogtam 
Pár perc múlva egy tányért helyezett le elém rajta a két pirítóssal. A székemről felállva a konyhaszekrényben kezdtem keresgélni nutella után, de csak egy üres üveget találtam.
- Elfogyott a nutella. - néztem Rosra csalódott tekintettel, akár egy kisgyerek.
- De most voltunk vásárolni. - furcsállta a dolgot.
- Annak már legalább egy hete. - világosítottam fel. - De ma úgyis el akartam menni a postára, visszafelé beugrok a boltba is. - mondtam, majd a hűtőből kivett tea vajjal megelégedve sétáltam vissza az asztalhoz.
Reggeli után még felszaladtam a táskámért és az asztalomon lévő borítékért amit fel akarok adni a postán. A boríték egyébként egy képeslapot rejt, gondoltam meglepem vele az otthoniakat. Gyorsan ellenőriztem a kinézetem a tükörben és a kulcscsomómat megragadva el is indultam.
- Szia Rose, majd jövök! - kiáltottam már a nyitott ajtóból vissza.
- Oké, szia! - hangzott a választ.
Becsuktam magam után az ajtót és a kerten végigvezető kis járdán a kapu felé indultam, ahol egy nem várt vendéggel találkoztam. Fekete alapon barna foltos kiskutya lógatta orrát a kapu előtt és keservesen nyüszített. Egyből kiment hozzá és leguggolva két kezemmel érte nyúltam és felemeltem őt. 
- Hát neked meg hol van a gazdit? - mosolyogtam a kutyára, és körülnéztem, de nem láttam sehol senkit. 

Megfordult a fejemben, hogy talán Niallé a kutya, ezért úgy döntöttem megkérdezem tőle. Ezeel egy időben egy ordításra és káromkodásra lettem figyelmes.- A rohadt életbe! - halottam meg az ismerős hangot a hátam mögül, mire egyből megfordultam. Niall volt az, az emlegetett szamár aki a kertjében tevékenykedett valami elszáradt bokor körül, gondolom ki akarta vágni, de a bokor nem nagyon hagyta magát. Ennek következtében Niall keze húzta a rövidebbet. Tenyerén egy hatalmas seb keletkezett amiből ömlött a vér. Gondolkozás nélkül berohantam hozzá.
- Ezt fertőtleníteni kell! - néztem a csúnya sebre.
- Áhh annyira nem vészes. - kezdett magyarázkodni.
- Elfertőződhet. - vettem komolyra a szót. 
Niall végül belemet, hogy ellássam a sebét és beinvitált a házba, közben a kiskutya vígan szaladgált a kertben. Első dolgom az volt, hogy megkérdeztem merre van a fürdő. Niall megmutatta én pedig alaposan megmostam a kezem a kutya után. Visszaérve a nappaliba a táskámban kezdtem kutakodni. Elővettem belőle egy nesesert amiben az elsősegély nyújtó dolgokat tároltam. Aki az orvosira megy legyen mindig felkészült.
Lefertőtlenítettem a sebet, Niall pedig néha felszisszent. Gézlapot helyeztem a sebre, amit egy nagyobb méretű ragtapasszal rögzítettem. Végül egy fáslit tekertem a kezére, hogy a seb még védettebb legyen.
- Köszönöm. - nézett rám hálás tekintettel miután végeztem.
- Nincs mit. - mosolyogtam rá.
- Egyébként aranyos a kutyád. - nézett ki az ablakon az épp farkát kergető kis jószágra.
- Nem az enyém. - vágtam rá egyből.
- Akkor Roseé?
- Nem, az övé sem. - nevettem el végül magam. - Találtam, és azt gondoltam a tiéd.- Nincs kutyám. - fordult felém.
- Ohh értem. Hát akkor én nem is zavarok tovább, igazából csak ennyit szerettem volna. Megyek és keresem tovább a gazdiját. - indultam meg az ajtó felé.
- Várj! - ragadta meg a kezem. - Segítek keresni. Körbekérdezünk a környéken. - villantotta meg gyönyörű szép mosolyát.
Rendes gesztus volt tőle, hogy eljött velem, de sajnos nem jártunk sikerrel. Már sötétedni kezdett, mi pedig csalódottan indultunk hazafelé. Az egész utcát végigkérdeztük, sőt még a szomszédos utcákban is jártunk, de kutya gazdájának se híre se hamva nem volt. Egy pozitívum azért mégis volt a sikertelen keresgélésben. Az, hogy Niallel lehettem. Nagyon szimpatikus fiú, sokat beszélgettünk és nevettünk. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de talán majdnem annyira bolond mint én.
- Sajnálom kis haver, de a gazdádat elnyelte a föld. - vakargatta meg a kutya fejét Niall majd felnézett rám. - Holnap csinálok pár "Elveszett kutya keresi a gazdáját" plakátot.-  mutatott idézőjelet a levegőbe ujjaival. - De kellene hozzá a telefonszámod. - mosolyodott el sunyin.
Elnevettem magam és megadtam neki a számomat. Még beszélgettünk pár percet, aztán elköszöntünk egymástól. Alig léptem be a kertünkbe hirtelen megtorpantam.
- B*ssza meg! - szaladt ki a számon, Niall pedig még pont meghallotta.
- Mi a baj? - jött közelebb a közös kerítéshez.
- Mennyi esélyt látsz arra, hogy találok még ma egy nyitva lévő postát és élelmiszerboltot? - kérdeztem kissé csalódottan.
- A postára semennyit, de gyere elviszlek vásárolni, a boltok még nyitva vannak. - vette elő zsebéből slussz kulcsát. Egyből mosoly szökött az arcomra és Niall után mentem. A kocsijához érve megszokásból a jobb oldali ajtóhoz álltam, de Niall furcsa pillantásokat vetett rám.
- Nem tudtam, hogy te fogsz vezeti. - nevetett.
Nekem pedig csak akkor esett le, hogy itt a másik oldalon van a kormány. Én is felnevettem a bénázásomra és gyorsan oldalt váltottam majd megmagyaráztam Niallnek, hogy nálunk ez pont fordítva van.
Később

 Éjfél körül járt az idő mikor végeztünk a vásárlással. Niall egy egész hadseregnek elegendő gumicukrot vásárolt magának azzal érvelve, hogy ő még igenis növésben van és ez kell a szervezetének. Jót nevettem rajta, majd egy olyan dolgot tettem amire még én sem nagyon számítottam.
- Köszönök mindent. - hajoltam közel hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. Nem gondoltam át a dolgot előre ezért arcom egyből elvörösödött. Niall reakcióját nem vártam meg, a kutyát felkapva valósággal elrohantam a bejárati ajtóig. Mikor már végre a házban voltam, a csukott ajtónak dőlve sóhajtottam egy nagyot, közben végig mosolyogtam.
- Jó messze lehetett az a bolt. - hozta rám a frászt Rose a nappaliban. 
- Basszus, ne ijesztgess már! - kaptam a mellkasomhoz a kezem, majd lehuppantam a kanapéra Rose mellé. Elmeséltem neki mindent a kutyáról, arról, hogy Niall milyen rendes volt, és arról, hogy az imént mit műveltem a kapuban. A kutyával szinte egyből lepacsizott, de leszögezte, hogy csak ideiglenesen maradhat nálunk. A többire pedig nemes egyszerűséggel csak annyi volt a válasza, hogy drukkol nekünk. Nem értettem, hogy miért mondta ezt, hiszen mi csak barátok vagyunk Niallel, azt hiszem... 

3.rész

 Hát sziasztok!:DD Elérkezett a harmadik rész is, remélem vártátok már. Mi a feliratkozókat, hozzászólásokat és a pipákat várjuk!;) Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást!:)

Rose X

Rose szemszöge:

Egy héttel később

 Ez a hely varázslatos! Már több álmunkat valóra váltotta. Aprillel már kezdjük megszokni az új életünket, a felnőtté válást. Anyáékkal minden nap beszéltünk eddig skype-on és meséltünk nekik az új életünkről. Mosolyogva hallgatták végig ahogyan áradozunk a sok újdonságról.

 A konyhába készítettem az ebédet magunknak amikor láttam, hogy a postás megérkezett. Megvártam amíg megtölti a posta ládánkat és csak utána támadtam le azt. Átrohantam a kerten egészen a ládáig, majd kutatni kezdtem benne.

 Közben átnéztem a szomszéd posta ládájára, ami most kivételesen üres volt. Talán most a tulajdonosa visszatért ide. Igen, a szomszédban Aprillel úgy vettük észre, hogy senki sem lakik, a kert sincs gondozva és a posta láda is tele szokott lenni levelekkel. De ez most nem nagyon kötött le, valami más sokkal fontosabb
volt.

 Megérkeztek a levelek! Teljes izgatottsággal téptem föl a borítékot, gyorsan kihajtogattam a papírt és olvasni kezdtem a sorok közt.

 Tisztel Rosalie King,

Örömmel értesítjük, hogy iskolánkba felvételt nyert...

Nem kellet többet olvasnom, sikítozva, ugrálva, táncoltam be a házunkba. April már ijedten várt az ajtóban, de amikor a kezébe nyomtam a levelét egy másodpercig nyugodt lett a tekintette, majd izgalmat véltem benne felfedezni és egy kis félelmet is. Ő is felnyitotta a sajátját, majd egy sikítást kiengedett a száján és utána szorosan ölelkezni kezdtünk egymással. Egy öröm könny folyt végig az arcomon és amikor szét váltunk láttam, hogy ő is könnyezni kezdett az örömtől.

 - Úristen! - szólaltam meg végül. - Ennyire mázlisták nem lehetünk.

 - De mégis azok vagyunk! - bólogatott.

 - Már nagyon várhatott minket London! - kezdtem nevetni.

 - Hát igen, de kíváncsi vagyok milyen meglepetések várnak még ránk.

 - Hát arra én is, de most készítsük el az ebédet és ünnepeljük meg a sikerünket! - mutogattam a konyha felé.

 - Oké. - indultunk befelé, persze egyszerre léptünk be ahogy szoktuk.

 Gyorsan befejeztük az ebédet, szépen megterítettünk, majd egy üveg bort kinyitva leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk. Teli hassal vonultunk be a nappaliba és ültünk le a kanapéra. A TV-t bekapcsoltuk egy kis időre, majd egy zene csatornára kapcsolva táncolni kezdtünk örömünkben. A kis magán bulink két szám erejéig tartott, mert utána valami sorozat következett a csatornán. Gyorsan kikapcsoltuk, majd egy pörgős számot betettük a zene lejátszóba és ugrálni kezdtünk a zenére. A bor mellé egy-egy doboz sört is elfogyasztottunk, mi így ünnepeltük meg, hogy felvettek minket. Fáradtan dőltünk le a kanapéra este. A Tv-t ismét bekapcsoltuk a hírek és az időjárás miatt, majd mikor ezeknek vége lett April bejelentette, hogy ő lefekszik, mert teljesen elfáradt ettől a kis 'bulitól'.

 - Oké én akkor elmosogatok. - indultam a konyha felé.

 Először a sörös üvegeket dobtam ki, majd amikor elkezdtem a mosogatást csöngettek.

 Gyorsan megtöröltem a kezemet és már nyitottam is a kaput. Az ablakon keresztül nem láttam, hogy ki az, ezért engedtem be a kertbe, de így utólag visszagondolva hülyeség volt.

 Az ajtón mikor kopogni kezdtek kicsit megremegtem, de mégis kinyitottam az ajtót teljes félelemmel. Mikor megláttam ki az erősen kellet kapaszkodjak az ajtó kilincsébe. A szám tátva maradt amikor a szőke fiú felpillantott rám és mosolyogni kezdett. Kezében egy tálca ami le volt takarva fóliával, de tekintettem inkább a fiú arcán ragadt le. Pislogni kezdtem, hogy jól látok-e, de amikor megszólalt, majdnem összeestem.

 - Szia Niall Horan vagyok! - mosolygott és az az akcentus. - Én lakom a szomszédban. - itt majdnem sikítani kezdtem, de Niall rám szólt. - Kérlek ne sikíts!

 Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak ráadásul angolul. Pár másodpercig még bemutatkozni sem tudtam volna. Még egy kicsit pislogtam, majd végre összeszedtem magamat.

 - Öhm fáradj beljebb a barátnőmnek mindjárt szólok, hogy vendégünk van. Ööö addig menj be a konyhába és ülj le amíg szólok neki. - kicsit idegesen mutogattam az utat a konyha felé. - April gyere le vendégünk van! - álltam fel az első lépcső fokra és üvölteni kezdtem neki magyarul, remélem meghallotta. - Bocsi - mentem be a konyhába. -, csak ilyenkor nem számítottunk vendégekre, általában itt rend szokott lenni. - mutogattam a konyha pultra. - Amúgy Rosalie King, de csak Rose. - nyújtottam neki kezet.
 - Niall Horan. - fogadta el a kéz fogásomat, majd mikor elengedtük egymás kezét ő kezdett beszélni. - Jaj én kérek elnézést csak a rajongók miatt jöttem ilyen későn.
 - Ne kérj bocsánatot, biztos nehéz lehet így élni. - a hangulat még mindig kicsit feszült volt számomra, de kezdtem lazulni ahogy beszélgettünk. - És hogy-hogy meglátogattál minket? - kérdeztem tőle.
 - Hát csak üdvözölni akartam az új szomszédaimat! - kicsit nevetni kezdett. - Sütit is hoztam. - tolta az asztal közepére a tálcát.
 - Köszönjük! - fedtem fel a finomságokat. Gyorsan egybe beleharaptam ami valami isteni finom volt. - Kérsz esetleg valamit üdítőt, vagy esetleg valami kaját? - álltam föl és a konyhába kezdtem körül nézni.
 - Egy pohár víz megfelel.
 - Bubis, vagy mentes? - néztem rá a pohárral a kezemben.
 - Bubis jó lesz.
 Gyorsan töltöttem neki, majd lehelyeztem elé a poharat. Ivott belőle pár kortyot, majd kérdezgetni kezdett.
 - Honnan jöttetek?
 - Magyarország mond valamit? - vettem el még egy sütit.
 - Persze, bár még nem voltam ott, de nagyon szívesen elmennék, állítólag ott sokat főznek. - nevetni kezdett.
 - Hát igen! - én is nevettem.
 - És hogy-hogy London volt az úti cél? - tett fel egy újabb kérdést.
 - A tovább tanulás miatt! Engem ma vettek föl a divatiparira, Aprilt pedig az orvosira. - válaszoltam.
 - Azért volt az a nagy sikítás délután? - szélesen mosolygott már a kérdés végén.
 - Öhm igen. - pirultam el.
 Lépteket hallottam a lépcsőről, ezért felálltam az asztaltól és az ajtóba álltam, ha sikítani akarna. April megjelent már az álmos tekintetével, de szemei egyből kipattantak amikor meglátta a vendégünket.
 - Azt a k*rva életbe, ő meg mit keres itt a mi konyhánkba basszus! Te jó isten! Most csak álmodok, vagy ez tényleg a valóság baszki? - April káromkodta ki magát, de legalább nem sikított a kedvence láttán.
 Niall csak kérdőn nézett rá.
 - Csak kikáromkodta magát az anya nyelvünkön. - magyaráztam neki.
 - Ja azt én is szoktam. - mosolygott Aprilre.
 Pár másodperc néma csend ült le a szobába amit én törtem meg.
 - Öhm Niall ő itt April Hyland, April te meg tudod ki ő.
 - Örvendek a találkozásnak April! - nyújtott kezet neki Niall.
 - Ööö...izé - April is elfelejtett angolul a sokktól, de összeszedte magát. - Én is örülök.
 A kéz fogás után leültünk az asztalhoz és April is megkóstolta a sütit amíg Niall beszélni kezdett.
 - Hát üdvözöllek Londonban benneteket! - tárta szét a kezeit. - Mióta is laktok itt?
 - Egy hete. - April válaszolt.
 - Én akkor még turnén voltam. - mosolygott és ivott egy kortyot a pohárból. - Isten igazából azért jöttem át - tette le a poharát. -, mert már előre sajnálom ha a rajongók zavarni fognak benneteket bármivel is. Az előző tulajdonos, ezért például megőrült.
 - Most már minden világos miért szereztük meg ilyen olcsón a házat! - néztem Aprilre.
 - Azóta árulja amióta összeálltunk a srácokkal egy bandaként! - mesélte.
 - Tényleg? - lepődött meg April.
 - Igen. - mosolygott rá. - Megkérhetlek valamire benneteket? - kérdezte.
 - Persze, bármire. - vágtuk rá egyszerre, amin nevetni kezdtünk.
 - Kérlek ne híreszteljétek, hogy szomszédok vagyunk.
 - Hülye lennék. - dőltem hátra a székben.
 - Oké csak nem tudom, hogy menyire vagytok rajongók. - magyarázkodott.
 - Hát imádunk benneteket. - April világosította fel.
 - Az jó. - nevetve mondta.
 Innentől kezdve mesélni kezdtünk magunkról Aprillel, Niall is mesélt magáról meg a bandáról amiken jókat nevettünk. Én például az összes cikis történetemet megosztottam vele, amiktől majdnem a földön kötött ki Niall.
 - April emlékszel amikor kihúztam alólad a széket nyolcadikban? - kérdeztem mikor már lenyugodtunk egy kicsit az előző történeten.
 - Mikor? Ja tényleg. - nevetni kezdett rajta, aztán Niallnek is elmeséltük az egészet.
 Niall végül 11:30-kor haza ment. Mi Aprilnek még elmondtam, hogy miket beszélgettünk Niall-lel addig amíg ő a fürdőben összeszedte magát, végül mi is lefeküdtünk aludni.
 Az ágyamba még azon gondolkodtam elalvás előtt, hogy már hamarabb ide kellet volna jönnünk Londonba, hisz eddig csak jók történtek velünk. A ház, az iskola, a szomszéd és még ki tudja mi vár még ránk. Ezek a gondolatok altattak el.

2.rész

Sziasztok! Meghoztam a második rész, remélem tetszeni fog!:) Nagyon várjuk a hozzászólásokat, pipákat és a feliratkozókat! Nem is húznám tovább az időt, jó olvasást!

April xxx 

April szemszöge:

Tegnap este mosolyogva feküdtem le, ma reggel pedig mosolyogva keltem. Alig fértem a bőrömbe a tudattól, hogy az álmunk amit még öt évvel ezelőtt elérhetetlennek gondoltunk valóra vált. 
Rose még aludt, de én egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne fújjak neki ébresztőt. Halkan a szobája elé osontam és óvatosan lenyomtam a kilincset. A helységbe lépve viszont úgy éreztem elég a tapintatosságból és csendességből.
- Ágyúgolyó! - üvöltöttem el magam és nekifutásból az ágyra ugrottam. 
Rose rémült arckifejezése mindenféleképpen megért volna egy fényképet, de sajnos nem volt nálam telefon így nem tudtam megörökíteni a pillanatot. De legalább jót nevettem rajta.
- Megőrültél Garfield? - próbált komoly maradni, de ő is elnevette magát. 
Tudta, hogy a Garfield egyik jelenetét parodizáltam ki az előbb. Miért is ne tudná?! Hiszen mind ketten szeretjük az ilyen filmeket. Éljenek az érett 19 éves "felnőttek" akik imádják az animációs filmeket. 
- Mindig is őrült voltam!  - válaszoltam neki
- Igen, ez az évek során leesett. 
- Na, de gyerünk! Készülődj, mert ma megyünk a Westfieldbee! - nyújtottam el a szó végét az izgatottságtól.
- Felejtsd el! Hulla vagyok, majd délután. - takarta le a fejét egy párnával. 
- Délutánra az összes jó cuccot el fogják vinni. Meg amúgy is, már régóta el akarsz menni egy Forever 21 üzletbe, most itt az alkalom. - mondtam ki a végszót amire Rose csillogó szemekkel bújt elő a párna alól.
- Mire várunk még?! - pattant ki az ágyból.
Elnevettem rajta magam és én is feltápászkodtam, hogy készülődni indulhassak. 
Nem telt bele fél óra Rose már az ajtóban toporgott. Mikor én is oda értem megkaptam, hogy "Mindig rád kell várni!" meg, hogy "Miért nem tudsz igyekezni?". 
- Nem tudom, ki nem akart felkelni... - vágtam neki vissza. Válasz helyett csak szúrós pillantásokat kaptam.
- Mivel megyünk? - torpant meg egy pillanatra a kapuban.
- Hát busszal. - vágtam rá a logikus választ, majd az étteremből elhozott térkép után kezdtem kutakodni a táskámban. 
Mikor megtaláltam, magunk elé tartottam és fölé hajolva tanulmányozni kezdtük. GPS-t meg szégyenítő módon  terveztük meg az utunkat egy egyszerű térképpel. Ez után már csak annyi volt a dolgunk, hogy megkeressük a 237-es számú buszt. Öt percünkbe sem telt mire meglett a keresett busz. Intettünk neki, ennek következtében automatikusan megállt. Már most imádom a londoni tömegközlekedést. Végre nem kell a buszmegállóban szobrozni.
A buszra fellépve mindketten elővettük az oyster kártyánkat. Ez egy elektronikus kártya amit a tömegközlekedés megkönnyítésére vezettek be. Csak el kellett húzni az olvasó felett és már meg is volt a "jegyünk" az utazásra. Nem beszéltünk össze, mégis mindketten a buszon lévő lépcső felé indultunk. Valósággal felrohantunk az egyébként elég meredek lépcsőn, és helyet foglaltunk az ablak mögött lévő két ülésen.
- Hűű! - nyögte ki végül Rose mikor elindult a busz. Igen talán ez volt a legmegfelelőbb kifejezés amit az utazásunkra használhattunk.
- Ha zuhanok rántalak magammal! - indultam ezúttal lefelé a még mozgó busz lépcsőjén.
- Te jársz rosszabbul, mert akkor rád esek! - halottam Roset a hátam mögül. 

Szerencsére mindketten épségben leértünk, a busz pedig pont abban a pillanatba állt meg. Leszállva egyből elénk tárult a hatalmas bevásárlóközpont, mi pedig csak ámulni tudtunk a látványtól. Pár perces szobrozás és tátott szájjal nézelődés után erőt vettünk magunkon és elindultunk befelé. Mikor beértünk szinte leesett az állunk. Hatalmas volt az egész. Bármerre néztünk mindenhoz üzletek sokaságát láttuk, mindezt három emeleten.- Azt hiszem megvan az egész napos programunk. - szólaltam végül meg és Rosra néztem aki csak bólogatott.

 Pár órával később

Este nyolckor fáradtan estünk haza. Mindketten a kanapéra helyeztük a szatyrokat amik a mai napi szerzeményeinket rejtették. Mivel a hűtő kongott az ürességtől az élelmiszerboltot is kis híján kifosztottuk. Korgó gyomorral indultunk a konyhába, hogy összeüssünk valami vacsorát.
- Remélem minél előbb küldik a levelet a divatipari egyetemről. - mondta Rose közben egy hamburger zsemlét vágott ketté
- Mi van ha engem nem vettek fel? Mi van ha nem vagyok elég jó az orvosira? - tettem fel a kérdést kicsit félve.
-  Ez még csak meg se forduljon a fejedben! Nagyszerű orvos lesz belőled! - biztatott.- Tényleg így gondolod? - pislogtam rá
- Igen! - jött oda hozzám és megölelt.Nála jobb barátot keresve sem találnék magamnak. Nem csak akkor van ott ha boldog vagyok, hanem akkor is ha szomorú. Ha kell a földről is összekapar és addig nem nyugszik még újra nem lát mosolyogni. 
- Köszönöm. - mondtam az ölelés után. Rose csak mosolygott. 
Pár perc múlva jóízűen nekiláttunk a vacsorának, és meg sem álltunk kettő és fél hamburgerig.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem fogunk bele férni az új ruhákba. - fogta Rose a hasát. Egymásra néztünk és szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. 
 Igaz még alig csöppentünk bele új életünkbe, máris éreztük a változás szelét. Olyan volt mint a meleg nyári napokon a szellő, ami lágyan bele kap a hajunkba és jólesően simogat a kánikulában. Egyszóval már nagyon jól éreztünk magunkat, pedig csak most kezdődött az egész, és nem is sejtettük, hogy még miket rejt számunkra London.

1.rész

 Sziasztok!:D Elérkezett az első rész remélem mindenkinek tetszeni fog! Várjuk a hozzászólásokat és a feliratkozókat is!;)

Rose X

Rose szemszöge:

 Egy újabb nap, újabb reményekkel teli reggel, hogy valami ma teljesen más lesz mind eddig. Az ébredés a szokásos volt, mint mindig és a reggelivel sem volt másképp, a fürdő szobai teendőmet is elintéztem és utána a számítógépem elé ültem le.

 Házat kerestem, egy új házat, egy új helyen, pontosabban Londonban. Öt évvel ez előtt a legjobb barátnőmmel elhatároztuk magunkat, hogy a középiskola után elköltözünk együtt egy új helyre ahova mindenki vágyik! Szinte minden nap megemlítettük a témát még úgy is, hogy külön iskolába jártunk. Általános iskolában ismertük meg egymást, ott osztálytársak voltunk. Év elejétől kezdve kutatunk az új ház után, de eddig semmi. Már a város körüli kis falvakban is keressünk házakat hát ha ott megtaláljuk a megfelelőt.

 Ha az ár volt jó, akkor a ház volt kicsi, ha a ház pont megfelelt, az ára volt túl drága. Nem vagyunk gazdagok, hogy akármit megvehetünk bármikor, keményen dolgozunk mind a ketten, hogy az álmunkat valóra váltsuk.

 Már a második oldalnál jártam amikor csörögni kezdet a telefonom, April hívott a legjobb barátnőm.

 - Szia! - köszöntem neki.

 - Szia! - szinte üvöltött bele a telefonba. - Basszus - igen April nagyon szeret káromkodni - megtaláltam álmaink házát amit már meg is vettem!

 - Tényleg ugye most csak viccelsz? - lepődtem meg. - És mégis hol, ugye Londonban?

 - Igen! - üvöltött bele ismét a telefonba, azt hiszem megfogok süketülni a következő ilyennél. - Gyere át, hogy megmutassam! - utasított.

 - Rendben, indulok! - és már le is tettem a telefont.

 Gyorsan lementem a szobámból és a cipőt felhúzva, már mentem is a barátnőm felé. 20 perc alatt átgyalogoltam hozzájuk és ott egy öleléssel  le is rendeztük a köszönést. Bementünk a házukba és egyből a gép elé ültünk.

 Leesett az állam, egy gyönyörűség tárult elém a képernyőn, de hirtelen visszatértem a valóságba.

 - Most csak viccelsz velem! - mutattam a képernyőre és közben a barátnőmre néztem.

 - Nem, fél órával ez előtt ezt a házat vettem meg magunknak! - mutatott ő is a képernyőre.

 - April itt valami nem stimmel, tuti hogy át vertek téged! Ennyi pénzért még a háznak a kertjét sem tudnád megvenni nem, hogy a házzal együtt! - magyaráztam meg.

 - De sürgősen eladó volt! - magyarázkodot.

 - És? April nézz rá! Itt tuti nem stimmel valami!

 - Rose, figyelj! Ha még sem így nézne ki a ház akkor is még maradt pénzünk a felújításra és akkor olyan házunk lesz amilyet mindig is szeretünk volna. Oké? - nézett a szemembe.

 - Oké, de te fogod végezni a több munkát nem én! - tartottam föl a mutató ujjamat.

 A repülő útra már együtt foglaltuk le a jegyeket, ami egy hét múlva lesz.

Egy héttel később

 Valóra vált az álmunk! Itt állunk álmaik háza előtt ami pontosan úgy nézett ki, mint a képen. Még mindig volt bennem valami olyan érzés, mintha itt valami nem stimmelne. April csak mutogatott a házra, hogy neki volt igaza és nem nekem.

 A sofőr kipakolta a cuccainkat és elhajtott a ház elől. Egy öreg ember tartott ki a házból, kezében a kulccsal és egy kis táskával amibe gondolom a maradék cuccait helyezte be. Arca megviselt volt, de mosoly helyezkedet el rajta.

 - Köszönöm lányok! - jött oda hozzánk és mind a kettőnket megölelte. - Nem tudjátok elképzelni mennyire boldog vagyok, hogy végre elköltözhetek innen. - ujjongott.

 - Mi köszönjük, hogy eladta ilyen olcsón ezt a gyönyörűséget. - April lellkendezett.

 - Á semmiség volt! - legyintett egyet a kezével. - Tessék itt a ház kulcsa, remélem minden megfelel! Háhá! - nevetett fel a végén gúnyosan, majd a költöztető autóba beszállva elhajtott.

 Szúrósan néztem Aprilre, de ő csak boldogan nyitotta ki a ház ajtaját.

 - Azt a p*csa, de gyönyörű! - ment be a konyhába.

 Nekem is leesett az állam, de én a nappalit támadtam le. Egyszerűen mese szép volt az egész! Az emeletre versenyeztünk, hogy kiér fel hamarabb, de végül döntetlen lett.

 - Enyém a jobb oldali szoba! - tettem föl a kezemet és már rohantam is be a szobába.
 Egy hatalmas francia ágy foglalt helyet a szoba közepén és a baloldalán egy hatalmas ablak volt ami az utcára nézett. A szoba két oldalán volt egy-egy ajtó. Nem tudtam eldönteni melyikbe is nyissak be, de végül a baloldalit  választottam. Egy álom fürdő szobába léptem be. Szembe az ajtóval egy hatalmas tükör és előtte egy csap, balra egy zuhanyzó és egy fürdő kád, jobbra pedig a WC volt elhelyezve. April felsikított a másik szobában, de nem érdekelt, hogy miért. Gyorsan mindent leellenőriztem, de minden működött. Csipkedni kezdtem a combomat, de nem ébredtem föl az álomból. Nem akartam elhagyni a szobát, de a kíváncsiság áthúzott a szoba túl oldalára ahol a másik titkos ajtó várt. Mikor beléptem a szobába sötétség fogadott. A villany kapcsoló után kezdtem kutatni amit nem találtam, így kénytelen voltam végig tapizni a falat. Mikor végre felkapcsolódott a villany gyorsan megfordultam és végre nekem is egy sikítás szalad ki a számon. A saját gardrób szobámba voltam! Ez a hely már a második álmomat váltja valóra! A szoba nagyobb volt mint a fürdő szoba és ahogy az üres sorok között mentem végig, már elképzeltem, hogy hamarosan kicsi lesz számomra ez a helyiség. Nincs sok ruhám, de mivel a divat ipari iskolában végeztem, minden szabad időmet amit lehet csak ruhákkal fogom tölteni, azt hiszem. A szobát körbe járva vissza mentem az ágyhoz. Lassan ültem rá, de ahogy érintettem az anyagot egyből bele vettettem magamat a puha párnák közé. Az ágy pont jó volt, bár a párnákat át fogom cipelni Aprilhez, nekem ennyi nem kell!
 - Látom tetszik az új házunk! - lépet be a szobámba April.
 - Ez tökély! Őrült volt ez a pasas, hogy ennyiért eladta! - ültem fel az ágyon.
 - Hát az biztos, de nekünk ez csak jó! - ugrott be mellém.
 - Oké én éhes vagyok szóval kerítsünk magunknak valami kaját! - álltam föl az ágyból.
 - Menjünk Nando's-ba! - ajánlotta az ötletet hisz mind a ketten elakarunk oda jutni.
 - Oké, de inkább holnap fedezzük fel a környéket, most keressük meg az első éttermet!
 - Oké és utána meg rendezkedjünk be.
 - Rendben.

Felhúztuk a cipőinket és kiléptünk London utcájára. Varázslatos volt a város ahogyan a fények bevilágították az utcát. A helyiek siettek haza, míg a turisták csodálták a várost. Az egyik forgalmasabb utcán találtunk egy pizzazot ahol megvacsoráztunk. Az étteremből egy térképet is elhoztunk, majd szépen lassan haza felé vettük az irányt.
 Otthon elkezdtünk berendezkedni, de én amikor megtaláltam a pizsamámat és a neszesszeremet a fürdőmet letámadtam, majd utána az ágyamba estem.

Prológus

 Mindenkinek az életében eljön az az idő, mikor világot szeretne látni. Más kultúrákkal, emberekkel szeretne ismerkedni. Nálunk sem volt ez másképp.  Szabadulni akartunk az unalmas hétköznapokból ezért Londont tűztük ki úti célul. Akkor még fogalmunk sem volt, hogy egy teljesen új élet vár ránk. Visszagondolva, talán életünk egyik legjobb döntése volt, hogy eljöttünk. Barátságunk végérvényesen és örökre összefonódott, emellett pedig mindketten örök szerelemre találtunk.

Rose&April