17.rész

 Sziasztok!:D Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom a rengeteg késést, én hibám, de itt a részt! Jó olvasást,

Rose X

Rose szemszöge

 Valahogy rosszabbra számítottam amikor belegondoltam, hogy egyedül leszek egy ideig ebben a nagy házban. Isten igazából sosem szerettem egyedül lenni, az olyan lehangoló és én személy szerint minden kis szösszenettől szinte szívrohamot kapok. De végül nem így lett! Az iskolában eltöltött idők mennyisége megnőtt, míg az otthon töltött időkké csökkent. A test mozgást se hagytam abba, mindennap minimum egy órát intenzív mozgással töltök el, általában a futás és az úszás mellet szoktam dönteni. Az a maradék idő amit otthon töltök tanulásra fordítom és az teljesen eltereli a figyelmemet efelől a gondok felől. Bár hétvégére eddig még csak a vásárlás van felírva, mint program, de szerintem más nem fog mellé kerülni, mivel őszintén bevallva imádok vásárolni! Persze a vásárláshoz pénzt is kell, így egy állás után is keresgéltem a hét folyamán, eddig nem sok sikerrel. Valami ruha boltban szeretnék dolgozni, ahol ruhák közelében lehetek, nem véletlenül egy Iparművészeti iskolába jártam én 5 évet.
 Hogy mi van Harryvel? Nem találkoztunk azóta, de nem is csodálom, végül is miért keresne, meg ha jól láttam a twitteren, most épp a családjával tölti a szabad idejét.
 A szél ahogyan megcsípte az arcomat megzavarta a gondolat menetemet, így sietősre vettem az út hátra levő részét. A hosszú, félhomályban úszó utca rám hozta egy kicsit a frászt, de az a tény, hogy otthon csak Bonnie vár, nem nyugtatott meg.
 Hamar elértem az ismerős utcát, majd az ismerős házat, ami számomra az otthont nyújtotta. Már előre kikészített kulccsal nyitottam először a kaput, majd a bejárati ajtót és hamar bent találtam magam a meleg lakásban. Bonnie egyből oda futott hozzám ami, hihetetlenül jól esett és ezt avval mutattam ki neki, hogy fölemelve őt az ölembe, simogatni kezdtem a feje búbját. Igen, volt időnk összemelegedni, megismerni egymást.
 A kis jószágot lehelyeztem a földre és a konyhába tartva eledelt kerestem neki, meg persze magamnak valami harapni valót vacsira.

 Egy forró zuhany után - szó szerint - berohantam az ágyamba, ahova belevetettem magamat és utána a meleg takaró alá bújtam. A laptopomat kicsit nyomkodtam, majd a családtagokkal beszélgettem skype-on. Hiányoztak, de nagyon, ez a hosszas beszélgetés szerencsére javított a helyzetemen. Anya meg is említette, hogy simán haza mehettem volna, vagy akár apát is meglátogattam volna.
 - Én is gondoltam rá, de most munkát keresek, mivel rájöttem, hogy magától nem lesz fizető eszköz a zsebünkben. - magyarázkodtam.
 - És hogy haladsz a munka kereséssel? - érdeklődött irántam.
 - Sehol egy szabad hely, de keresek!
 Anya még magyarázott nekem a munkákkal kapcsolatban, majd úgy döntöttünk, hogy aludni megyünk.
 Épp lekapcsoltam az utolsó égő lámpát a szobában, amikor April hívott. Nem hiszem el, jobbkor nem is hívhatott volna. Elhúztam a zöld gombot és a fülemhez emelve köszönés félét nyögtem a telefonba.
 - Neked is szia! - köszönt ő is. - Már aludtál? - esett le neki a helyzet.
 - Hát csak épp lefeküdtem, de már nagyon fáradt vagyok, de mesélj, milyen a téli vakáció? - kapcsoltam újra föl a lámpát és felültem az ágyamban.
 April csak mesélt és mesélt és csak továbbra is mesélt arról, hogy Niall milyen tökéletes meg minden, és csak ez után mondta el, hogy miket csináltak eddig, de a hosszú-hosszú esti mese után elköszöntünk egymástól és végre az alvás következett be nálam.

 Másnap reggel fölkelve, gyors reggeli és összeszedelődzködés után már indultam is a boltok nagy világába. Egyszerűen a színek világa, a szabás minták és az anyagok különböző tapintása engem mindig eltudott repíteni  egy más világba, ahol csak annyi a problémád, hogy nincs elég pénzed álmaid ruhájára. Ilyenkor rendesen megvizsgálom az említett darabot és otthon fejből megcsinálom, bár még tökéletesebbre is. Igen, nem kicsi az egóm!
 Rengeteg üzletet végig jártam nemcsak az unalom űzésem miatt, hanem a munka lehetőség érdekében is. Találtam egy üzletet ahol állásinterjúra jelentkeztem, ahova majd szerdán kell visszamenjek a meghallgatásomra, remélem sikerülni fog,  mert tényleg nagyon jó ruha bolt és a hely is szimpatikus számomra.
 Kivételesen hamar kivégeztem az összes boltot, így gondoltam körbe nézek a városkában. Vonzott a
rengeteg ember akik közül volt aki dolgára sietett, de a nagy részük a várost csodálta, ahogy én is. A színek, a pörgés, a különböző korokból származó művészeti alkotásokra ránézve jutottak eszembe a művészettörténelemből megtanult anyagok, ami egy kicsit megmosolyogtatott, mivel ezek szerint jól megtanultam a középiskolai tananyagot. De annak ellenére, hogy minden szép volt és szívesen maradtam volna még a hideg idő járás haza űzött engem. Otthon egy forró zuhanyt véve melegítettem föl lefagyott végtagjaimat, aztán kijőve onnan varrni kezdtem a szabás mintákat a suliba. Anyagokat elő kerestem, plusz még amiket vettem azokat is kikészítettem. Rengeteg-rengeteg anyag és cérna között ülve az ágyamon, még ruhákat tervezni is neki álltam, mert furcsa módon még mindig nem voltam álmos. Csak varrtam és terveztem, amíg szinte el nem fogytak az anyagok körülöttem. Csodálkozva is néztem órára ami hajnali négyet mutatott, így arra a döntésre jutottam, hogy teát főzök magamnak és egy kis parkba kisétálva megnézem a nap felkeltét. Mire a tea lefőtt én is kész lettem és gyorsan kilépve az utcára siettem is a a kiválasztott helyre. Szerencsére a 'műsor' előtt oda értem, így nem maradtam le semmiről sem. Gyönyörű volt. Most volt az első alkalom, hogy itt megtudtam lesni a nap első sugarait és talán ez is szebbé tette a

pillanatot. Mikor már a nap egésze látszódott az égen a városba indultam valami harapni valóért. Kevesen voltak még ilyenkor az utcákon, hiszen hétvége volt, bár a turisták nagy része már buzgón fotózgatott. Egy starbucksba tértem be ahol kávét iszogatva majszoltam el egy frissen készül kis szendvicset. Bár még messze van az ünnepek hónapja itt már karácsonyi poharakat osztogattak a vendégek számára, én is olyat kaptam. Haza indulva úgy tűnt számomra, hogy a kávé hasztalan volt, mivel teljesen rám tört az álmosság, így a buszt választottam gyaloglás helyet.
 Hamar otthon voltam és amilyen gyorsan haza értem olyan gyorsan is aludtam el a kanapén.

16.rész

Sziasztok! Meghoztam a friss részt. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!♥

April xxx

April szemszöge

- Niall, ez gyönyörű! - ámuldoztam a csodálatos látványon ami elém tárult, miután megérkeztünk a szállásunkra. A kis ház hófödte hegyek alatt egy csodálatosan szép tó mellett foglalt helyet. Az egész táj annyira csodálatos és megnyugtató volt, hogy szinte azonnal bele szerettem. A szél az arcunkba fújta a már szinte csípős hideget, igen nálunk is hűvös van Londonban, de itt a hőmérséklet már erősen a mínuszhoz közelített míg ott a 10-15-öt is eléri. Érezhető volt a különbség, de én mindig is hideg párti voltam, úgyhogy különösebben nem zavart, sőt mi több nagyon is tetszett.

Mikor már azt hittem ez az egész nem is lehetne csodálatosabb rá kellett jönnöm, hogy tévedtem, ugyanis a ház ajtaján belépve majdhogynem sokkos állapotba kerültem. Szavakat sem találtam, egész egyszerűen csak Niall karjaiba ugrottam és egy csókkal fejeztem ki mennyire boldog vagyok. A csók után, - ami egyébként elég hosszadalmasra sikeredett - kezünket egymáséra kulcsolva indultunk el körbenézni a házban. Mondanom sem kell minden szeglete varázslatos volt. Miután az összes helységet bejártunk, egy számunkra borzasztóan nehéz feladat elé állítottuk magunkat, szobát kellett választanunk. Niall már a falat támasztottam ezzel jelezve, hogy ő feladta és rám hagyja a döntést. Pár percet még gondolkoztam, majd beléptem abba a szobába ami már az elejétől kezdve kicsit jobban tetszett mint a másik.
- Jó választás, itt nagyobb a francia ágy. - mosolygott sunyin Niall.
- Akarod mondani innen szebb a kilátás. - néztem az ablak felé mosolyogva.
- Ja tényleg. - kapott a fejéhez. - Pont ezt akartam én is mondani, csak megcsúszott a nyelvem. - jött közelebb és kezeit a derekamra helyezte én pedig a nyaka köré fontam a enyéimet. Ajkaink már majdnem összeértek, de Niall korgó hasa bele zavart a dologba és mindkettőnkből egyszerre előtört a nevetés.
- Még otthon készítettem pár szendvicset, edd meg azokat amíg összedobok valami vacsit. - néztem a szemébe.
- Ne fáradozz, elég lesz a szendvics. - mosolygott.
- Ezeket a hangokat hallva nem hiszem. - mondtam egy újabb korgás után.
- Közösen megesszük a szendvicseket, aztán szétnézünk a környéken és utána csinálunk vacsit. - ismertette az ötletét.
- Rendben. - adtam be a derekam.
 Jó melegen felöltöztünk, aztán a "szétnézünk a környéken"-ből csak annyi lett, hogy megkerestük a legközelebbi bevásárlóközpontot és jól bevásároltunk, ugyanis a hűtő kongott az ürességtől és semmi alapanyag nem volt amiből bármiféle vacsorát készíteni tudtunk volna. Visszaérve háromszor fordultunk mire az összes dolgot behordtuk a kocsiból amit vásároltunk, igazából egy hadseregnek elég lett volna, de magunkat ismerve meg fogunk birkózni velük. Ha más nem Niall eltüntet mindent, nehogy kárba vesszen. Időközben azt is eldöntöttük, hogy pizzát fogunk sütni, de amint nekiálltam a tészta bekeverésének Niallnek nyoma veszett. Mikor már a tésztával minden rendben volt, kicsit félre raktam had álljon és a fürdő felé indultam mivel égett ott a villany, gondoltam Niallt is ott találom.
- Szépen magamra hagytál! - mondtam már a fürdő ajtóban, de mikor beléptem szinte egyből el is felejtettem, hogy igazából azért jöttem, hogy lecsesszem szegényt.
Az egész fürdőszobát vörös rózsaszirmok borították, a kád szélén pedig gyertyák sorakoztak, Niall kezében pedig két pezsgőspohár és egy üveg pezsgő foglalt helyet, amiket egyből le is rakott miután meglátott.

- Remélem nem haragszol. - húzott magához és apró csókokat lehelt a nyakamra.
- Már azt is el felejtettem miért kéne haragudnom. - kezdtem falni az ajkait.
A ruhák szépen lassan lekerültek rólunk, de a hab felváltotta őket. Hála Niall jó ízlésének nagyon finom pezsgőt választott, ezt bizonyítja az is, hogy az egészet elfogyasztottuk. Nekem kicsit a fejembe szállt, de Niallnek meg sem kottyant.
- Nem fázol? - kérdezte mikor már eléggé hűlésnek indult a víz.
- De egy kicsit. - válaszoltam mire előkapott egy már kikészített törülközőt és oda nyújtotta nekem. Míg én bebugyoláltam magam a törülközőbe ő elfújta a gyertyákat majd hasonlóképpen tett mint én, ezután együtt indultunk a hálószobába valami alvásra alkalmas ruhát keresni. Niall viszonylag hamar talált magának alvóruhát ami egy boxerből és a szülinapjára kapott pólóból állt, de én sehogy sem jutottam egyről a kettőre. Végül egy spagettipántos fekete, csipkés felső és egy hozzá való alsó rész mellett döntöttem. Szinte semmit nem takart az összeállításom a hideg elől pedig pláne nem védett.
- Írtó sexy ez a cucc, de nem hagyhatom, hogy megfagy! - terítette a hátamra az egyik pulcsiját Niall.
- Ezért ne engedd soha, hogy Rose "segítsen" neked a pakolásban. - formáltam idéző jelet az ujjaimmal.
- Rendben ezt majd észben tartom. - mosolyodott el.
 Fürdés után egyből a konyhát támadtuk le és mikor már minden alapanyag a pizzára került a sütőbe helyeztük és sülni hagytuk. Niall az utóbbinak nem igazán örült, mert szíve szerint azonnal neki látott volna a falatozásnak. Mint a kisgyerekek a karácsonyi ajándék kibontását úgy várta, hogy végre megsüljön a pizza.
- Na végre! - pattant föl széles mosollyal az arcán mikor a sütő csipogni kezdett ezzel jelezve, hogy elkészült a finomság. Nem habozott egyből felszeletelte, én pedig megterítettem és már neki is láthattunk a gőzölgő pizza elfogyasztásának. A konyha rendberakása után Niall a frászt hozta rám, mikor karjaiba kapott és bevitt a szobába, de igazából nem volt ellenemre, hogy így jutottam el a hálóig.
 Niall mellett mindig hihetetlen boldogság tölt el és most sem volt ez másképp. Egy darabig még gyönyörködtem tengerkék szemeiben, de végül elnyomott az álom. Mosollyal az arcomon karjaiban aludtam el egy csodálatos és felejthetetlen nap után.

15.rész

 Háló!:D Először is: Adri nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, hogy kitöröltem a kommentedet, de a hülye telefonról néztem és véletlenül kitöröltem.:'( Ilyen téren nagyon ügyetlen vagyok, sorry!:(( De annak nagyon örülünk, hogy még így is olvasod a blogunkat<3<3<3
 Na szóval, megérkezett az új rész, de nem akarom sokáig húzni a szót szóval, jó olvasást kíván,

Rose X

Rose szemszöge

 Ahogy becsukódott az ajtó April mögött, úgy tört rám a magányosság és az unalom is. Sosem szeretem egyedül maradni a nagy lakásban, ilyenkor mindig rám tör a félelem és szinte mindentől megijedek.

 A mellettem álló kis jószág is hasonlóan érezhette magát, hiszen több időt töltött Aprillel, mint velem, de nem baj most végre megismerhetjük egymást.

 - Na gyere! - vettem föl az ölembe a kis jószágot. - Majd el leszünk mi ketten! Mit szólnál ha elmennénk futni? - beszéltem hozzá és a válaszát vártam. Teljesen úgy tűnt, mintha nem tetszene neki az ötlet, ezért hanyagoltam is a témát. - Jó, de akkor most feljössz nekem segíteni ruhát tervezni! - komoly problémáim lehetnek, hogyha már most egy kutyával beszélgetek.

 Bonnieval az ölemben mentünk föl egy szinttel feljebb és ahogy a szobámba letettem a földre, ő szinte egyből felpattant az ágyamra.

 - Héj! Mégis mit képzelsz magadról! - háborodtam föl, de ahogy bevetette a kölyökkutya szemeit nem tudtam ellenállni és hagytam, hogy kényelembe helyezze magát. - Jó, de pisi, kaki az ágyra nincs! - parancsoltam rá.

 Az asztalomhoz elsétálva kerestem meg a tervező füzetemet és hozzá rajzoló eszközt ami ez esetben egy 4B-s ceruza volt.

 Ahogy kényelembe helyeztem magamat a pihe-puha ágyon Bonnie mellet, úgy kezdtek kopogni az ajtón.

 - Gyere be! - üvöltöttem el magamat, mert Aprilékre tippeltem, hogy valamit itt hagyhattak. Az ajtó bizonytalanul nyitódott ki, én meg lassan másztam ki az ágyból, velem ellentétben Bonnie-t aki csak sprintelt lefelé a lépcsőn és ahogy leért hangot is adott annak, hangos ugatással. A lépcsőn már szedtem a lábaimat, hogy még egyszer láthassam a drága barátnőmet, de amikor az utolsó lépcsőfokról akartam lelépni erősen meg kellet kapaszkodjak a korlátba és nem azért mert majdnem leestem, hanem a vendégünk sokkolt le.

 A fiú leguggolva simogatta a kis jószágot aki már nem is ugatta a váratlan vendégünket, inkább örült a társaságának. A nagy játékban Bonnie lassan észre vett és visszafutott hozzám - aminek kicsit örültem - és mikor a lábaimhoz ért fölvettem a kisállatot. 

 Felegyenesedve végig tudtam mérni tetőtől-talpig a kedves vendégünket. Fekete cipője és azonos színű farmerja már kissé megviseltnek látszott, de fehér pólója már szépen kivasalt állapotában mutatkozott, haja szokásosan össze-vissza állt, de most leomlott a homlokára, nem pedig az ég felé ágaskodott. Ahogy arcát kezdtem vizsgálni észre vettem, hogy ő is hasonlóan cselekszik ahogy én és ezen kénytelen voltam mosolyogni. Észre vette reakciómat amin ő is hasonlóan reagált. Mély levegőt vett és megkezdte a beszélgetésünket.
 - Öhm Harry vagyok! Úgye Rosehoz van szerencsém? - közelített felém és kezét nyújtotta nekem.
 Szívem hevesen vert hangja hallatán és még mindig lesokkolva néztem rá ahogy közelít felém. Bonniet gyorsan felküldtem a szobámba és viszonoztam kézfogását.
 - Rosalie King, de csak Rose. - hangom szinte elhalt a mondatom végére, de egy kis köhintés után folytattam a mondókámat. - Kitől tudod, hogy itt lakom?
 - Niall-lel találkoztam az előbb és ő mondta. Nagyon siettet valahova egy lánnyal, nem tudod véletlenül, hogy hova mentek?
 - Aprillel elutaztak valahova. - mosolyogtam rá még mindig bátortalanul és a szemkontaktust is próbáltam kerülni vele, nehogy véletlenül összeesek előtte. - És miben segíthetek? - törtem meg a csendet és a lépcső fokról lelépve a konyhába invitáltam, így is kerülve pillantását.
 - Igazából Niall-lel akartam beszélni, de szívesen maradok egy ilyen lány társaságában. - most bókolt nekem?
 - Milyen lány? - kérdeztem tőle félénken, de mégis kíváncsian.
 - Hát amilyen te vagy! - nem pont erre a válaszra vártam.
 - Öhm kérsz teát? - fordítottam neki hátat és poharat kezdtem keresni számára.
 - Igen. - hallottam válaszát mögülem.
 Gyorsan öntöttem neki abból, amit még April készített nem olyan rég és egy kis rágcsálni valót keresve mellé, fordultam vissza felé. Közelebb volt mint ahogy gondoltam és ez egy kicsit megijesztet.
 - Nem szeretnéd ülve meginni? - utaltam a mögötte lévő asztalra.
 - Olyan ismerős vagy! - elgondolkodva mondta, miközben nem törődött kérdésemmel.
 Ajjaj! Lefagytam. 'Tereld a témát, tereld!' - utasítottam magamat.
 - A nappaliban is megihatjuk! - léptem ki előle és az említett helyiség felé vettem az irányt.
 - Találkoztunk mi már? - ahogy hallottam követni kezdett engem.
 - Biztos, hogy emlékeznék arra! - tettem le a tálcát a dohányzó asztalra és vele szembe fordultam. Tekintette elrabolta az enyémet és nem engedte, hogy egy pillanatra is másfele nézhessek, vagy egy szemrebbenést ejtsek. Már az összeesés határán voltam, de szerencsére a kis Bonnie megjelent. Gyorsan kiengedtem a kertbe és már mentem is vissza Harryhez. A kanapén ült és a teáját iszogatta mire visszaértem mellé, nagyon elbambult, mintha erősen koncentrált volna valamire. Óvatosan ültem le mellé, nem akartam őt megzavarni és talán még mindig egy kicsit lefagyott állapotban voltam miatta. Teámba bele-bele szürcsölgettem amíg Harry elbambulgatott. Lassan észre vett és kicsit közelebb ült hozzám, zavartan nyúltam egy sütiért a tálcáról, majd magam elé nézve majszoltam el azt.
 - Finom az illatod! - súgta a fülembe, én meg ijedten kaptam rá a tekintetemet.
 - Tessék?
 - Finom az illatod, kicsit ismerős számomra! - közel hajolt ismét a nyakamhoz és beleszippantott, majd bele motyogott. - Csak nem az 'Our Moment'? - csibészes mosollyal nézett újra a szemembe.
 - Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem! - vörösen néztem le az ölembe, arcomat az előre omló hajammal eltakarva.
 Fülem mögé tűrte a számára zavaró tincseket és az állam alá nyúlva kényszerített, hogy újra szemébe nézek. Tekintélyében lehetett látni, hogy nagyon gondolkodik valamin és az számára nagy segítség volt, hogy szemébe nézzek.
 - Ott voltál Niall buliján, nem? - elgondolkozva kérdezte.
 Bólintottam egy kicsit fejemmel, majd még hozzá tettem pár gondolatot.
 - Isten igazából az elején kívül semmire sem emlékszem.
 - Hasonló cipőben járok! - biccentet egy kicsit a fejével.
Szavai hallatán nagy kő esett le a szívemről és megkönnyebbülve dőltem hátra a kanapén, jó ízűen beleittam a kihűlt teámba, majd Harryvel megosztottuk egymás emlékeit a bulival kapcsolatosan. Sokkal több információt tőle se tudtam meg, hogy ki lehet számomra az az idegen akivel táncoltam az nap éjjel, de még arra se emlékezett, hogy bárkivel is roptam volna a táncparketten.
 A kellemes beszélgetésünket Harry telefon csörgése zavarta meg, amiben üzenték neki, hogy fontos találkozója lesz egy bizonyos helyen. Kikísértem az ajtóig, ahol Bonnie már türelmetlenül várt az ajtó nyitásra, szegénykét kint felejtettük. Miután Harry elment úgy döntöttem meglátogatom a legközelebbi uszodát egy kis testmozgatás érdekében. Bonnie-t nem vittem magammal, de csak félórát lehettem el a vízben. Jól esett a másfajta mozgás és mikor haza értem megújult erővel és új ötletekkel álltam neki a ruha tervezésnek.

Új kinézet :)

Sziasztok! Hogy tetszik az új külső? Roseal egész délután ezen dolgoztunk és ha tetszik nektek jelezzétek kommentben.☻ Igazából ennyit szerettünk volna mára, az új rész pedig nemsokára érkezik.

U.i: 

Hamarosan itt tudtok tőlünk fejléceket rendelni: http://aprilesroseblogja.blogspot.hu/
Addig is nagyon várjuk a feliratkozókat!

Rose&April.♥