2013. szeptember 20., péntek

11.rész

 Haló!:) Megérkezett az új rész!:D Köszönjük a pipát és a hozzászólást is! Aprillel még mindig várjuk a hozzászólásokat, pipákat és a feliratkozókat is!

Jó olvasást kíván, Rose X


Rose szemszöge

 Reggel dörömbölésre ébredtem. Nyöszörögve a fejemre húztam a párnámat, de a hang így sem csillapult, sőt most már fúróval kezdtek dolgozni. Egyből eszembe jutott, hogy miért ilyen a reggelem. Ma csinálják a közös ajtót, de miért ilyen korán? Nagy nehezen kikeltem az ágyamból és leindultam a nappaliba. April és Niall párosunk a fotelból nézte ahogy Fred épp a falat fúrja. Niall bal karjával átkarolta Aprilt akinek szerintem most olyan színű lett az arca mint a haja. Fred abbahagyta a fúrást és mikor megfordult elég rendesen végig mért. Igaz egy rövid nadrág volt rajtam, ami nem is látszót ki a nagyobb méretű pólóm alól. Aprilék is hátra néztek.
 - Szép jó reggelt, milyen a reggeled? - kérdezte Niall és közben széles mosoly volt az arcán.
 Nem akartam bunkó lenni, ezért csak Aprilnek magyaráztam.
 - Csodás volt erre a szarra ébredni! - mutogattam Fred felé.
 April felnevetett, de Fred és Niall csak csodálkoztak rajtam. De jó, hogy nem tudnak magyarul!
 - Ugye nekem is van kávé? - indultam a konyha felé.
 - Igen! - üvöltött vissza April, majd Fred nem sokkal utána újra fúrni kezdett.
 A bögrét majdnem kiejtettem a kezemből annyira megijedtem a hangtól. Elkáromkodtam egy sort, majd a kávémat kezdtem iszogatni. Borzalmas volt egyedül ülni a konyhába, de a nappaliba meg végképp nem akartam menni. Ott is csak szenvednék, első sorban a borzalmas hangzavar miatt, a másik ok pedig Aprilék. Kényelmetlenül érezném magamat, mert ők kettesben is tökéletesen el vannak és a szívem is sajogna egy párkapcsolat iránt. Mikor megittam a kávét a hűtőben kezdtem turkálni valami reggeli után. A döntésem egy párizsis, uborkás, reszelt sajtos szendvicsre jutott. Emlékszem még az egyik Aprilel közös osztálytársunk csinált egyszer nekem ilyet. De hiányzik az a bolond! Rengeteg hülyeséget csináltunk az utolsó padban, főleg a nyolcadik osztályban! Év vége felé például minden könyvünkbe, minden órán bele írtuk az akkori pontos időt, hogy hol ültünk és éppen milyen hülyeséget hordtunk össze. A földrajz atlaszunkat tele firkáltuk az aktuális szerelmünk nevével, mint ne mondjak nekem akkor épp csomó fiú tetszett, szóval nagyon színes volt a könyvem!
 A semmibe bambulva gondoltam vissza a régi emlékekre és egy kettőre fel is kacagtam. Úgy érzem ezt a napomat a visszaemlékezéssel fogom tölteni. Régi képek után keressek és a régi barátokkal is beszélni fogok az internet segítségével. Vajon mi lehet velük? Boldogok? Most épp mit csinálhatnak? Milyen lehet az ő életük? Lehet, hogy most ők is visszaemlékeznek arra a sok hülyeségre amit együtt csináltunk az évek alatt?
 A gondolat menetemet az üres tányérom zavarta meg. Várjunk csak! Hol a másik szendvics?
 Valakik felkuncogtak mögülem. Gyorsan hátra fordultam ahol April és Niall állt az ajtóban, de amikor Niall kezében megláttam a keresett tárgyat szinte egyből felpattantam.
 - Héj az az enyém! - mutogattam a szendvicsre, szerencsére még nem harapott bele.
 - Végre észre vetted, hogy elvettem! - lóbálta a levegőben.
 - Ha egy sajt darab is leesik róla neked véged! - fenyegettem meg. - És most szépen add vissza! - nyújtottam a kezemet felé.
 - De hogy adom! - és ahogy ezt kimondta bele is harapott. - Hm csinálhatsz még ilyet! - April természetesen csak röhögött, de én cseppet sem voltam ilyen állapotban.
 - Ha kajáról van szó akkor nincsenek szabályok! - világosítottam föl és futni kezdtem felé.
 Niall is futásnak eredt persze föl az emeletre. A lépcsőn majdnem elestem amin April még jobban nevetni kezdett. Niall April szobájába menekült ahova be is zárta magát. Idegesen dörömböltem az ajtón, hogy engedjen be, de hiába. Vesztesként ballagtam le a konyhába és készítettem magamnak egy újabb szendvicset. Szinte minden mozdulatomnál hátra fordultam, hogy Niall még véletlenül se lopja el a kajámat.
 Szerencsére ez a szendvics az én gyomromban végezte. Evés után fölmentem a fürdőmbe kicsit áztatni magamat. Fél óráig csak a vízben feküdtem és folytattam a reggelinél lévő gondolat menetemet. Épp egy kellemes gondolatnál tartottam amikor Fred kalapácsolni kezdet. Ugye most csak viccel? Kimásztam a vízből és gyorsan felöltöztem, majd egy fog mosás után a gépemet támadtam le. Bedugtam a fül hallgatómat amikor az életre kelt és zenét indítva a mappáim között kezdtem keresgélni.
 Először a negyedikes osztály kirándulásos képeket néztem át, majd az évek alapján szépen sorba haladva néztem a többit is. Rengeteg-rengeteg kép közül a legtöbben sírtam. Vagy azért, mert olyan régen történ, vagy azért, mert olyan vicces volt. Aprilről is volt bőven kép sorozat. Miután elfogyott az összes kép a gépemről a bőröndömhöz indultam. Előkerestem a régi ballagós nyakkendőmet és a gardróbomba egy különleges helyre helyeztem. A többi emléket is elrendeztem a szobámba és amikor csodálni kezdtem azokat őrjöngést hallottam a földszintről.
 Gyorsan lerohantam és amikor megláttam, hogy kész az ajtó én is örülni kezdtem. Végre csend lesz. Fred hamarosan elment és Aprilék az ajtóval kezdtek szórakozni. Komolyan mint az óvodások! Nem, pontosítok! Mint a szerelmesek! Gyorsan megörökítettem ezt a két bolondot, mert egyszer ez is egy emlék lesz, egy régi szép emlék.
 Visszamentem a szobámba a gépemhez ahol az egyik régi osztály társammal kezdtem elbeszélgetni skype-on. Sokat nevettünk, mint akkoriban. Ő is mesélt, én is meséltem az elmúlt évekről és amikor a lakhelyemet említettem szemei kipattantak.
 - Igen?
 - Aha! És képzeld nem is egyedül jöttem ki.
 - Juj ki az? Csak nem a pasiddal? Hogy hívják? Helyes? Most épp hol van? - árasztott el kérdéseivel.
 - April! És nem a pasim! - ezen nevetni kezdtünk. - Amúgy épp a földszinten pasizik!
 - Juj kivel?
 - A szomszéddal. Képzeld April részegen kitalálta mi lenne, ha csinálnánk egy közös ajtót a nappalinkba. Erre a srác tegnap este megjelenik a szakemberrel és mára már ott áll az ajtó a nappalinkban! - tömören elmeséltem neki az egészet.
 Ezen csak röhögött, de annyira, hogy a könnyei is folyni kezdtek. Perceken keresztül csak a kamerába röhögtünk, sajnos ennek az vettet véget, hogy neki mennie kellet, így gyors köszönés után mind a ketten mentünk a saját dolgunkra.
 A lépcsőn próbáltam minél több zajt adni, hogy a tudtukra agyam a lentiekre, hogy érkezem és nem akarok semmit megzavarni. Ahogy megérkeztem a konyhába úgy láttam nem volt fölösleges a hangoskodásom. April és Niall arca mint a paradicsom, úgy piroslottak.
 - Sziasztok! Mi jót csináltatok? - céloztam az előbb történtekre.
 - Szia. Niall-lel épp vacsit készítünk. - April magyarázkodott.
 - Aha. - mosolyogtam sejtelmesen. - És mi lesz a vacsi?
 - April elégette, szóval pizzát rendeltem. - Niall válaszolt és a végén elnevette magát.
 - Nem is igaz! A te hibád volt, mert... - nézett rám. - mert elterelted a figyelmemet! - védte magát.
 Niall ezen csak még jobban nevetni kezdett, ahogy én is.
 - És te mit csináltál fent? - terelte a témát April.
 - Hm pakolgattam, képeket nézegettem és ezek után Adrival beszéltem skype-on.
 - Juj és mi van vele? - April kérdezősködött.
 - Semmi, jól el van, éli az életét, mint mindenki más. - vontam vállat.
 - Az jó. - bólintott.
 - Mikor rendeltétek a pizzát? - mosolyogtam rájuk.
 - 20 perce talán? - vakarta meg a tarkóját Niall és Aprilre nézett.
 - Ja kb. - erősítette meg Niall szavát.
 - És mikorra várható? - újabb kérdés tőlem.
 - Lassan érkeznie kell. - nézte meg Niall a telefonján az időt.
 - Hála istennek! - ültem le drámaian a székre.
 Niallnek igaza volt. A vacsoránk hamarosan megérkezett és mi neki állhatunk az evésnek. Szerencsére az XXL-es pizza 3-nak pont elég volt, így nem kellet vitatkozni, hogy kié legyen az utolsó szelet.
 A szerelmesektől elköszönve, teli hassal letámadtam a fürdő szobámat és utána pedig az ágyamat.

2013. szeptember 14., szombat

10.rész

Sziasztok manók! Hát a 10. rész is elérkezett, igaz rövid lett, de nézzétek el nekem mert kicsit lebetegedtem. Azért remélem tetszeni fog, és érkezik hozzá pár komment.:)
Mint már Rose említette, a múlthéten csökkent a feliratkozóink száma. Igaz most már ismét ugyanannyian vagyunk mint az előtt, de minket eléggé szíven ütött a dolog. Ezért szeretnénk megkérni titeket, hogyha bármi észrevételetek van a bloggal kapcsolatban azt írjátok meg nekünk. Szívesen fogadjuk az építő jellegű kritikákat, hiszen a hibáiból tanul az ember.:) Ennyit szerettem volna, jó olvasást!♥ 
April xxx




April szemszöge


- Rose! - ugortam a barátnőm nyakába mikor belépett az ajtón, szorosan megöleltem amit viszonzott.- És velem mi lesz? - szólalt meg Niall is mire elmosolyodtam. Körülbelül háromnegyed órája ment el, de azért követelte az ölelést, én pedig eleget tettem a kérésének és Roset elengedve felé indultam. Arcomat a nyakába fúrtam, mámorító illatát pedig mélyen beszippantottam, keze eközben derekamra csúszott. Hosszas ölelésünket egy vakuvillanás zavarta meg. Egyből elengedtük egymást, és kérdőn Rose felé fordítottuk tekintetünket.
- Bocs, de muszáj volt. Olyan édesek vagytok együtt. - magyarázkodott én pedig a földet kezdtem bámulni, ezzel leplezve azt, hogy teljesen zavarban vagyok. - Amúgy mióta is jártok? - tette fel Rose a kérdést mire egyből felemeltem a fejem, és azon kezdtem agyalni, hogy mivel terelhetném el a témát, ugyanis mi Niallel nem járunk. Igen, megcsókolt, ekkor még én is azt hittem lehet valami köztünk, de azóta egy két kósza ölelésen kívül nem volt köztünk semmi. Talán, nincs tisztában az érzéseivel, vagy szimplán csak barátként tekint rám, a múltkori pedig csak egy kis botlás volt. Őszintén? Fogalmam sincs, mindenesetre én reménykedem, hátha. Elég sok időt töltöttünk együtt az utóbbi napokba, és minden percben közelebb kerültünk egymáshoz. Ahogy rám néz, hozzám szól, megérint egyszerűen leírhatatlan érzés, de mindemellett ott a sok kérdés ami a fejemben kavarog. Nem vagyok elég jó neki? Csak játszik velem? Szinte már megőrjít, hogy folyton ezek a dolgok járnak a fejemben ahelyett, hogy lépnék valami, mert talán erre vár. De mit tehetnék? Mindig is gyáva voltam és mint kiderült az is maradtam.
- Kér valaki sütit? - rohantam be a konyhába megtörve a kínos csendet, és kivettem egy tepsi süteményt a sütőből. Amolyan "üdv újra itthon Rose" sütinek szántam. Szemügyre vettem a gőzölgő finomságot, és miután megállapítottam, hogy teljesen megsült a tészta, színes m&m's cukorkákat szórtam a tetejére. 

Végül már csak tálalni kellett. A tepsi tartalmát egy tányérra helyeztem majd az asztal közepére raktam, ekkor a többiek is betoppantak. 
- Nyamiii! - kapott fel egyből egy sütit Niall és egy pillanat alatt eltüntette a szájában.
- El az utamból Niall! - esett le Rosenak, hogy a kedvencét készítettem és a tányért maga elé helyezve falatozni kezdett.
- Ne legyél önző! - szállt vitába Niall és begyűjtött magának vagy öt darab sütit, ami Rosenak nem nagyon tetszett.
- Nem vagyok önző, csak nem akarom, hogy fájjon tőle a gyomrod. - mentegetőzött a barátnőm.
- Óh miattam ne aggódj! - nyújt újabb adagért Niall, én pedig nem bírtam tovább visszatartani a nevetést. Már könnyeztem a két éhenkórász szóváltásán, mikor hirtelen mindketten elhallgattak, tekintetük pedig az üres tányérra szegeződött.
- Nem akarsz csinálni még? - nézett föl rám Rose mire én megráztam a fejem.
- Miért voltatok olyan mohók? - tettem fel a kérdést, ők pedig lesütötték a szemüket majd belőlük is feltört a nevetés.
- Ne haragudjatok, de nekem el kell rohannom. - nézett Niall az órájára és sietősre vettem a tempót. Egy szempillantás alatt az előszobában termett, ahol felvette a cipőjét.
- Jövök nemsokára. - mosolygott rám mikor észre vette, hogy utána jöttem. Mikor végzett a cipőkötéssel a pulcsijáért nyúlt, gyorsan felkapta és közeledni kezdett felém. Egy puszit nyomott az arcomra és már ki is lépett a házból.
Később

Miután Niall elment Rossal a kanapén ülve öntöttük ki a szívünket egymásnak, közben megpróbáltuk végigelemezni, hogy a pasiknak miért jó ha szórakoznak velünk. Hát nem jutottunk sokra.
Már kezdett sötétedni, mikor csöngettek.
- Biztos Niall az. - mosolygott rám Rose én pedig rohantam ajtót nyitni. Igen Rosnak igaza volt, tényleg Niall állt az ajtóban, csakhogy nem egyedül jött. Egy harmincas éveiben járó férfi ácsorgott mellette kantáros nadrágban és egy szerszámos ládával a kezében.
- Ömm jó estét. - néztem furcsán a férfire, mert nem tudtam elképzelni Niall miért hozta magával.
- April, ő itt Fred, a szakember aki az ajtót fogja csinálni. Jött, hogy felmérje a terepet. - mondta miközben becsukta maguk mögött az ajtót.
- Mi van? Milyen ajtót? - néztem értetlenül.
- Tudod amit megbeszéltünk.
- Mi? Nem is beszéltünk meg semmit.
- Dehogynem, tudod a bulin. - mondta én pedig kezemmel a homlokomra csaptam.
- Niall, én nagyon be voltam nyomva, nem tudtam, hogy mit beszélek. - magyarázkodtam.
- De olyan jó ötleted támadt, hogy muszáj megvalósítani! - csillogtak a szemei és Freddel a nappali felé vették az irányt, ahol Rose hasonló értetlen arckifejezést vágott mikor a "szakember" elkezdett méricskéli a falon.
- Úgy látom minden rendben van, holnap el is kezdem a bontást. - fordult felénk Fred.
- A bontást? - kérdezett vissza Rose elkerekedett szemekkel.
- Bizony. - bólintott Niall. - Végre nem kell annyit rohangálnunk ha átakarunk menni a másikhoz. - mondta, Rose pedig szúrós pillantásokat vetett felém.
Miután Niall és a szakember elhagyták a házat, kissé félve csoszogtam vissza a nappaliba.
- Megmagyaráznád? - támadott le Rose, miután befejezte a Fred által bejelölt dolgok tanulmányozását a falon.
- Mentségemre szóljon, hogy részeg voltam. - emeltem fel mind két kezemet magam elé.
- És ezért van összefirkálva a falunk?
- Valami olyasmi. De végül is nem olyan rossz a helyzet. Legalább nem kell körbe menni ha át akarunk menni Niallhöz.
- De nem gondolod, hogy ez így már kicsit olyan lesz mintha egy házban laknánk vele? Mármint gondolj bele, még csak pár hete ismerjük.
- Figyelj Rose! - tettem a vállára kezeimet. - Én bízok benne, és úgy érzem nem lesz semmi gond. Amúgy Niall nem egy bérgyilkos, mégis mi baj lehet, ha itt van egy közös ajtó?
- Jajj ez a szerelem teljesen megőrjíti az embereket. - forgatta meg a szemeit, közben pedig elnevette magát.
 Örülök, hogy meg tudtuk beszélni a dolgot Roseal, annak pedig még jobban, hogy ő is bele ment. Igen, és annak is, hogy azon a bizonyos estén nem igazán voltam magamnál, mert talán sosem jutott volna eszembe ez az egész. 



2013. szeptember 8., vasárnap

9.rész

 Halihóó!:D Na milyen a suli?:D Uhh nekem tetszik az új sulim eltekintve, hogy egy héten három darab 8 órám is van, de nem ez a lényeg. Szóval Aprillel, majd hétvégente tudunk új részt hozni amiért remélem nem vagytok csalódottak, de nekem például 1 óra kell ahhoz, hogy haza érjek, vagy épp bent legyek a suliban. Tényleg sajnáljuk, de fontos számunkra a tanulás és szerintem ti is jobban ráértek új részeket olvasni hétvégén, mint hétköznap. Mivel későn hoztam az új részt ezért kicsit hosszabb lett ami remélem nem gond!;) Még egy valami amit szeretnénk mondani Aprillel: nem tudjuk miért, de most már csak 5 darab rendszeres olvasónk van. Ezt nagyon sajnáljuk és fogalmunk sincs, hogy miért döntött úgy az illető, hogy leiratkozik. Kérlek írjátok le komiban, hogy min változtassunk! Várjuk a pipákat, hozzászólásokat és az újabb feliratkozókat is!:))

Rose X


Rose szemszöge

 Eljött a buli napja. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek föl, de végül nagy nehezen kiválasztottam egy ruhát. Sima fekete színű és comb középig ér, ehhez még társult a fekete teli talpú cipőm. Lisa még az előző nap megkért, hogy menjek át segíteni a buli előtt, ha jó nekem, én meg szívesen mondtam igent a kérésére.
 Fél hétre már ott voltam és a kaja kipakolásnál segítettem Mattnek, Lisa még fönt készülődött. A piákat is kipakoltuk mire Lisa leért.
 Szépen lassan a vendégek is megérkeztek és a buli is hamar beindult. Sok ismeretlen volt, de voltak köztük ismerősök is, inkább velük voltam.
 Számomra nagyon gáz volt, én voltam a legkisebb, de ahogy láttam ez másokat nem zavart, főleg Mattet, folyton rajtam lógott és ha elhagytam a társaságot, vagy velem, vagy pár perc múlva újra ott termet mellettem. Idegesített!
 - Bocsi, mindjárt jövök! - kértem bocsánatot az egyik lánytól, mivel Matt felénk tartott.
 - Semmi. - legyintett egyet a kezével.
 A konyhába mentem. Elő kerestem a poharamat és közben Mattet kerestem a szemem sarkából, hogy merre induljak, majd. Az egyik sráccal beszélgetett valamit nagyon magyarázott neki, a srác - aki néger volt - csak bólogatott és egy két megjegyzése volt az adott témához. Mikor sikeresen megtaláltam a poharamat a csaphoz mentem tölteni magamnak. Tudom buliban vagyok, de emlékezni akarok mindenre, nem akarok úgy járni, mint April. A csapot megnyitva a poharamat a folyó víz alá helyeztem.
 - Mit iszol? - csúszott a derekamra két kéz.
 - Vizet. - zártam el és megfordultam a karjai között. A poharat letéve kezeit lesöpörtem magamról és a pult másik részéhez dőltem.
 - Miért? Ugye tudod, hogy buliban vagy! - jött ismét a személyes szférámba.
 - Igen, de én hosszabb beszámolót akarok tartani, mint a barátnőm. - magyarázkodtam és bele ittam a vízbe.
 Matt megvillantotta a mosolyát és a kezeit a derekam mellé támasztotta, így közelített egyre jobban. Éreztem rajta, hogy már ivott, de nem kicsit, én mégis hagytam magamat, hisz már régóta várok a csókja ízére. Már majdnem megízlelhettem ajkait amikor egy bizonyos személy zavart meg minket.
 - Matt? - hallottam Lola hangját.
 Loláról csak annyit kel tudni, hogy Matt-tel úgy ötször jöttek össze még jó régen és azóta is ráhajt.
 - Oh hát itt vagy! Gyere táncolni! - húzta el előlem.
 - Bocsi. - Matt tátogott nekem.
 Lehajtottam a fejemet és egy 'basszust' kiejtve Lolára nem éppen szép kifejezéseket gyűjtöttem össze a gondolataimban.
 - Rose?! - Matt haverja hozta rám a frászt.
 - Ahj Istenem! Ezt muszáj volt? - kaptam fel a fejemet és a kezemet a mellkasomhoz.
 - Bocs, nem jössz táncolni? - nyújtotta felém a kezét.
 - Nem kösz. - ráztam a fejemet jobbra-balra.
 - Pedig kénytelen vagy! - fogta meg a kezemet és a tömeg felé húzott.
 - Mi-miért? - próbáltam kiszabadulni a szorításából.
 - Mert most mindenki táncol. - magyarázkodott.
 És igen, ahogy egyre közelebb értünk láttam, hogy egy kör alakult ki és a közepén pedig két ember táncolt, pontosabban Matt és Lola. Lola úgy rázta magát Mattnek, hogy még Miley Cyrus is megirigyelhette volna a VMA előadása után, szinte hányni lett volna kedvem, borzalmas volt nézni! A számnak hamarosan vége lett  és egy újabb páros jelent meg a kör közepén. Szerencsére én nem kerültem sorra jó sokáig, de egyszer Matt haverja behúzott a kör közepére.
 -Mit csinálsz? Én tuti nem fogok táncolni! - ráztam a fejemet.
 - De hogy nem! - értünk a kör közepére.
 A srác - akinek amúgy fogalmam sincs mi a neve - táncolni kezdett és a kör szélén lévő emberek pedig biztatni kezdtek.
 - Nem én nem táncolok! - mentem vissza a helyemre, de nem engedtek vissza.
 Egy nagy sóhajtás kíséretében megfordultam és a röhögés közben valami tánc féleséget kezdtem el. Mindenki huhogni, vagy éppen fütyülni kezdtek, ezen csak még jobban nevettem és a táncot abbahagyva, a hasamat kezdtem fogni a röhögéstől. A 'párom' oda táncikált hozzám és biztatni kezdett, hogy táncoljak, végül nagyjából összeszedtem magamat és valamit produkáltunk a tánc téren.
 Amikor a számnak vége lett visszaindultam a helyemre, de valaki visszarántott.
 - Héj, én már táncoltam és ennyi bőven elég volt! - fordított magával szembe.
 - De velem még nem táncoltál! - magyarázkodott.
 - Az nem baj. - vontam meg a vállamat.
 - De baj! - húzott ismét a kör közepére.
 Végül Mattel is táncoltam, de nem úgy mint Lolával, mi inkább elvicceltük az egészet és táncra nem hasonlító mozdulatokat csináltunk. Mindenki nevetni kezdett rajtunk persze mi is magunkon, de legalább valamit csináltunk. Lola féltékeny pillantásait élvezet volt látni. Hamarosan a többiek is utánozni kezdtek minket és így mindenki a tánc parkett közepén volt. Matt egy idő után eltűnt mellőlem. Keresni kezdtem mindenhol és amikor láttam, hogy Lolával smárolnak a teraszon, akkor minden kedvem elment a bulitól. Tudtam, hogy nem kellet volna vissza jönnöm és reménykedni abban, hogy valami lehessen közöttünk. Mielőtt könnyek gyűltek volna a szemeimbe a kijárat felé vettem az irány.
 - Rose. - rántott vissza Matt haverja.
 - Bocs, de mennem kell. - fordítottam neki hátat.
 - Biztos, hogy nem Matt csókolta meg! - kiabált utánam.
 Nem törődtem vele, kimentem a házból és elhagytam a buli helyszínét.
***
 Másnap mikor fel keltem irtóra fájni kezdett a fejem. Lementem fájdalom csillapítóért és egy pohár vízért is. Sajnos a tegnapi buliból mindenre emlékszem. Miután tegnap elmentem onnan, még a sarki kocsmát is letámadtam a felejtés reményében, de semmi haszna nem volt. Szinte beleégett az emlékezetembe az a pillanat. Nagyon fájt, hisz előtte még velem akart smárolni, biztos az a sok ital, azért akarhatott tőlem bármit is.
 Nem baj, holnap már úgy is Londonban leszek ahol elfelejthettem Mattet egy örök életre, bár lehet hogy eleinte fájdalmas lesz Aprilt és Niallt látni ahogy boldogan el vannak, de valahogy átvészelem majd azt az időszakot.
 A mai napon mindenkit meglátogattam, a mamáékat, régi barátaimat, minden féle rokonokat a közelben és persze a nap végét anyával töltöttem. Mind a ketten pakolni kezdtünk az éjszakai  utazásra. Igaz én nem pakoltam ki csak pár emlék tárgyat raktam el a táskámba és a kajákat pakoltam amiket kiviszek az új otthonomba. A tesómék megérkeztek a házunk elé és először engem vittek ki a reptérre ahol egy hosszú búcsúzkodás után elváltunk és én felszálltam a repülőre.

 Reggel mikor megérkeztem a reptérre, már jött is egy SMS, hogy 'itt várlak a parkoló végében Niall x'. A csomagomat átvéve már indultam is a parkolóba. A fekete kocsit egyből megtaláltam a tekintettemmel és felé indultam. Mikor már közel voltam a kocsihoz Niall kiszállt és az ölelkezés után elvette tőlem a bőröndömet, amit a csomagtartóba helyezett. Gyorsan beszálltunk a kocsiba és már indultunk is a házunkhoz.
 - És milyen volt Magyarországon? - kérdezte meg tőlem.
 - Hát eleinte jó volt látni anyát meg a családot, de utána jó szar lett. Tökre örülök, hogy újra itt vagyok! - válaszoltam tömören.
 - Miért? Mégis mi történt? - egy pillanatra rám nézett.
 - April mondta, hogy buliba megyek? - néztem rá és ő csak bólogatott, de közben az utat figyelte. - Hát a buliban az egyik helyes sráccal majdnem csókolóztam, de egy lány megzavart minket, szóval nem jött össze, végül a srácnak sikerült csak nem velem. - húztam el a szám szélét az emlékre.
 - Ennyire fontos lenne számodra az a fiú? - egy perc néma csend után kérdezett újra.
 - Már nagyon régóta tetszik és végre volt egy esélyem amit tönkre tettek, pedig majdnem sikerült. De nektek milyen volt a buli? - tereltem a témát.
 - Fú nagyon jó volt! - nevetett fel.
 - De jó nektek! - csúszott ki a számból.
 - Nyugi! Hamarosan itt lesz a szülinapom akkor majd részt vehetsz egy igazi bulin! - mosolygott rám.
 - Uh tényleg! Jaj már tudom mit adok neked! - örültem meg.
 - Na és mit? - kíváncsiskódott.
 - Az titok! - vágtam rá.
 Az út hátra levő részében szinte csak az ő szája járt. Mesélt a napokról, hogy miket csináltak Aprillel és persze még a buliról is mesélt amin én csak szinte nevetni tudtam.
 - Nem fájt a vállad másnap? - kérdeztem tőle mikor a partiról mesélt.
 - Nem miért? - furcsán nézett rám.
 - Akkor úgy kérdezem, hogy April mennyiszer ment neked?
 Ezen nevetni kezdett mikor leesett neki.
 Pár perc múlva már a ház előtt is voltunk. Újra boldog voltam és csak most éreztem igazán, hogy otthon vagyok.

2013. szeptember 2., hétfő

8.rész

Sziasztok! Elkezdődött az iskola, ezzel együtt meghoztam a 8.részt. Remélem tetszeni fog! A kommenteket az előző részhez, nagyon köszönjük, egyszerűen csodálatosak vagytok!♥ El sem tudjátok képzelni mekkora örömöt okoztatok nekünk vele. De nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!:)

Ui.: Ez most egy kivételes alkalom, mert nagy valószínűséggel hétköznap már nem fogok tudni részeket hozni, a suli miatt. Remélem megértitek.
April xxx

April szemszöge:

 Két nap telt el a buli óta, de még ez is kevésnek bizonyult arra, hogy ki pihenjem a fáradalmait. Ezt az is bizonyítja, hogy ma reggel jóformán öt percembe telt mire levonszoltam magam ajtót nyitni, ugyanis csengettek.
- A p*csába már, hogy szinte hajnalban kell nyomkodni az a rohad csengőt. - mormogtam az orrom alatt miközben a kulcsot kerestem. Elfordítottam a zárban és mikor megláttam, hogy ki is van az ajtó túloldalán egyből kinyíltak a szemeim.
- Jó reggelt! - lépett be Niall az ajtón. - Hoztam neked reggelit. - nyújtott át egy  papírzacskót amiben még meleg péksüti rejtőzött.
- Köszönöm. - mosolyodtam el a kedves gesztusán majd a konyha felé indultunk.
- Egyébként aranyos a felsőd. - mondta én pedig hirtelen megálltam, hogy megvizsgálhassam mi is van rajtam. Bár ne tettem volna. Egy fehér ujjatlan felsőt viseltem, ezzel még nem is lett volna semmi gond, de az elején egy hatalmas I♥1D felirat díszelgett. Szerettem ez a felsőt, hiszen Rosetól kaptam az egyik szülinapomra, de ebben a helyzetben kicsit cikinek bizonyult. Főleg, hogy nem csak az elejét borította minta. A hátulján fel volt sorolva a fiúk neve, és Niallé persze kitűnt a többi közül a mellette lévő hatalmas szívecskétől.
- Ez az hivatalos fan clubbotok pólója. - próbáltam oldani a feszült hangulatot, ami sikerült is mert Niall elnevette magát, és ezután a reggel további része is jó hangulatban telt.
- Van mára valami programod? - osont a hátam mögé miközben mosogattam.
- Úgy terveztem, hogy gubbasztok a tv előtt jó pár zacskó gumicukorral. - fordultam meg, hogy a szemébe nézhessek.
- Klassz, akkor elviszlek várost nézni. - jelentette ki semmibe véve az én szuper programomat.
- Héé, és mi lesz a gumicukorral? - biggyesztettem le a számat.
- Megígérem, hogy nem fogsz gumicukor nélkül maradni. - tette szívére a kezét ami szépen lassan az én derekamra csúszott ő pedig minden pillanatban közelebb került hozzám. Tudtam mire készül, de én nem akartam. Még nem, ezért gyorsan kikaptam a jobb kezemet a mosogatóból, és Niall orrára kentem a habot. Nem erre számított, de jót nevetett rajta, én pedig megkönnyebbültem.
 Miután végeztem a mosogatással a szobámba rohantam rendbe szedni magamat, Niall pedig a tv-n kezdett ügyködni valamit, mert bevallása szerint pocsékul van beállítva, nem elég éles a kép.
A ruháim között keresgélve olyan összeállítást próbáltam keresni ami kényelmes és elegáns is egyben, végül meg is találtam. Kivételesen jó idő volt, ezért nem kellet nagyon beöltözni, elég volt egy lenge nyári szett is. 

- Gyönyörű vagy mint mindig. - jegyezte meg Niall mikor a nappaliba értem arcomra pedig egyből pír szökött.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, de teljesen zavarba hozott.
- Mehetünk? - állt fel a kanapéról, és az ajtó felé indult miközben kapucni alá rejtette haját, gyönyörű kék szemeit pedig napszemüveg mögé. Gondolom erre azért volt szükség, hogy ne ismerjék fel őt.
- Persze. - indultam én is utána.
A kapun kilépve gyalog indultunk el, mivel autóval képtelenség bejutni London központjába, ott csak buszok és taxik közlekednek.
Első állomásunk a London Eye-hoz vezetett, amit ámulattal bámultam legalább két percig, majd gondosan meg is örökítettem a telefonommal, a kép pedig egyből ment Instagramra. Nem, nem vagyok kocka.
- Szeretnél rá felmenni? - nézett Niall a szemembe.
- Tériszonyom van. - világosítottam fel.
- Akkor menjünk tovább. - mosolygott, de mielőtt elindultunk volna valami olyan dolog történt ami teljesen váratlanul ért. Rákulcsolta kezét az enyémre mire én akaratlanul is elmosolyodtam. Ezt követően a Big Benhez mentünk. 

- Úúú álljunk meg, innen is kell egy képet csinálnom! - mondtam a jól begyakorolt mondatot körülbelül ötödszörre. Niallnek biztos elege van már abból hogy szinte minden lépésem után lefényképezek valamit, de az ő ötlete volt a városnézés.

Este
 Fáradtan estünk haza, egy csomó gumicukorral még több képpel és megannyi élménnyel gazdagodva. Jó, Niallnek biztos nem volt akkora élmény, hiszen biztos most látta századjára a várost, de nekem örök emlék marad. Főleg, hogy csodálatos idegenvezetőm volt. Persze a városnézés után a vacsora sem maradhatott el, megtámadtuk a Nando's-t és szinte felfaltuk az egész étlapot. Egy új személyes rekordot is megdöntöttem, ugyanis majdnem annyit ettem mint Niall, de azért rám fér még egy kis edzés ha le akarom őt győzni.
- Akkor essünk még neki a gumicukornak. - bontott ki egy csomag Haribot és lehuppant mellém a kanapéra felém nyújtva a zacskót. Közelebb hajoltam, hogy jobban szemügyre vehessem a tartalmát. Egyből megakadt a szemem egy szív formájú kis cukron, amit gondolkozás nélkül kivettem és Niall felé nyújtottam. Mosolyogva elfogadta és már el is tüntette, majd ő is szív után kezdett keresgélni, így én is kaptam egyet.
- Csodálatos volt ez a nap. - nézett fel rám mikor elpusztítottuk az összes gumicukrot.
- Szerintem is. - vesztem el gyönyörű kék szemeiben és ismét abban a helyzetben találtam magunkat mint reggel. Már csak pár milliméter választott el minket egymástól, és akkor elkapott egy most vagy soha érzés. Nem is lett volna már visszaút, mert éreztem ahogy puha ajkai az enyéimre tapadnak és lágy puszit lehel rájuk, ami végül rendes csókká nőtte ki magát, közben pedig furcsa dolgot éreztem a gyomromban. Pillangók ti vagytok?