7.rész

Sziasztok!:D Itt a hetedik rész!:D Mivel hamarosan - sajnos - elkezdődik az iskola és Aprillel most kezdjük a közép sulit, ezért sajnos azt a hírt kell közölnünk veletek, hogy nem lesznek naponta friss részek. Mind a kettőnknek majd be kel járni Pestre az iskolába, szóval majd hétfőn fogunk írni ez ügyben, hogy mikor fognak jönni a részek. Előre sajnáljuk, de vigasztalásul itt az új rész!:)

Rose X

Rose szemszöge

 Szomorúan hagytam el a házunkat, nem akartam haza menni. Itt csak jó dolgok történtek velem és amint megemlítődik, hogy menjek vissza már is szomorú leszek. A taxis már kint várt rám a ház előtt, bepakolta a cuccaimat a csomagtartóba, én addig pedig beültem a hátsó ülésre, lediktáltam a címet és már indultunk is a reptérre. Szomorú voltam. Bulizni akartam főleg, hogy ott lesz Harry, meg azért is, hogy Aprillel lehessek, de örültem is mivel újra láthatom édesanyámat.

 A reptér előtt a taxis ott hagyott a csomagommal együtt az út szélén. Egy nagy levegőt vettem és beindultam a nagy épületben.

  ***

 A repülőn próbáltam aludni, több kevesebb sikerrel. Mindig azon járt az agyam, hogy most Apriléknek milyen jó lehet, halálra ihatják magukat és utána mikor kidőlnek, ki tudja mit csinálhatnak. Én meg itt ülök a repülőn és haza felé tartok csak azért, mert a testvérem azt mondta. Mindig az történt amit ő akart, mindig neki volt a nagyobb akarata, mert ha nem, bevágja a durcit és mindenféle megjegyzéseket tesz amitől elrontja az ember jó kedvét és arra kényszerül, hogy neki örömöt okozzon. A testvérem és szeretem, de ezt utálom benne. Nem értem a vőlegénye hogyan tudja elviselni ezt, de már volt ideje ezt megtanulnia, hiszen kis korunk óta ismerjük egymást és ők már 17 éves koruk óta egy párt alkotnak.

 Ezek a gondolatok szépen lassan el is altattak.

 A stewardess ébresztett fel, hogy kössem be magamat, mert leszállásra készülődünk. Mikor a felhők mögül megláttam a szülő földemet mosolyogni kezdtem, hisz ez azt jelenti, hogy hamarosan láthatom anyát. A gép sikeresen leszállt és a csomagjaimat mikor átvettem a testvéreméket kezdtem keresni a szememmel. Nem láttam őket, ezért kicseréltem a sim kártyámat a magyarra és hívni kezdtem őt. Azt mondta kint vannak az épület előtt. Hát én kimentem, de sehol sem láttam őket. A nagy keresgélésben valaki befogta hátulról a szememet.

 - Anne? - kérdeztem rá.

 Gyorsan elvette a kezeit és én megfordultam, hogy vele szembe lehessek. Ő volt az. Gyorsan megöleltük egymást és ölelkezés közben láttam, hogy a barátja is ott áll mögöttünk. Vele lepuszilkodtunk és indultunk is az autóhoz.
 - Még nálunk megállunk, mert anyának csinálunk egy kis sütit, de már csak ki kel sütni és mehetünk. - törte meg a csendet a nővérem út közben.
 - Oké, én addig lefürödhetek nálatok? - kérdeztem.
 - Persze. - válaszolt.
 - Köszi.
 Olyan fura volt minden. A magyar rend szám táblák, a bal oldalon lévő kormány, a sok magyarul beszélő emberke, a magyar feliratok, a meleg idő és a sok ismerős mikor megérkeztünk a tesómék házához.
 Gyorsan letusoltam és felvettem egy kényelmes nyári ruhát. Szerettem ezt, kényelmes és egyben elegáns, nem túl feltűnő darab, de mégis úgy érzem kitűnők a tömegből vele. Fura de így van.
 Anya ajándékát még becsomagoltam ami nem más volt, mint egy levendulás-mézes pálinka. Anya örökös kedvence. Az ételeket amiket kintről hoztam azokat pedig egy külön táskába tettem.
 Délre megérkeztünk anyához ahol már a vendégek is ott voltak.
 - Anya barátai is itt lesznek? - kérdeztem a testvéremtől.
 - Igen, de még Matt-k is. - pakolta ki a bőröndömet a csomagtartóból.
 - Miért?
 - Mert ráérnek. - rángatta meg a vállát.
 A kerten keresztül mentünk be a többiekhez. Anya visítani kezdett amikor meglátott és a többi vendég is meglepődött az érkezésem miatt.
 - Mi van? Hát meguntad az angolokat? - ölelt meg.
 - Nem. De van egy ünnepelt akit felszerettem volna köszönteni. Boldog szülinapot! - nyújtottam át az én ajándékomat.
 - Köszönöm, de nem kellet volna. - vette el.
 - De és itt van még kaja kintről! - adtam oda neki a táskát.
 - És meddig maradsz? - indult befelé vele.
 - Hatodikán megy a gépem vissza. - válaszoltam és közben húztam magam után a bőröndömet.
 Fölvittem a régi szobámba a bőröndöt, majd vissza mentem a társasághoz. Mindenkivel lepuszilkodtam üdvözlés képen és enni kezdtünk. Hiányzott már anya nevetése és az itthon légkör is. A szomszédokkal is nagy beszélgetésekbe kezdtem, elmeséltem nekik mindent, mint ahogy anyáéknak is. Bár anya hallotta az összeset mégis rám parancsolt, hogy mondjam el mivel az interneten teljesen más, mint személyesen.
 - Hát jó! - adtam fel magamat. - Hol is kezdjem? London valami fantasztikusan szép város, szebb mint ahogy elképzeltem. A gazdag negyedben találtunk lakás, mivel megőrült az előző tulajdonosa. Először azt hittem valami félig összedőlt fa ház lesz, de nem, egy gyönyörű kertes ház álom kerttel és szobákkal. Álmaim gardróbját kaptam meg és saját fürdőm is van. Aprilnek meg ugyan ez. A szomszédban lakik egy helyes fiú, bár Aprillel már jobban összemelegedtek, mivel April az egyik nap talált egy kutyát és azóta keresik a gazdáját, de nem találták meg, szerintem úgy is megfogjuk tartani. Amíg ők ketten el vannak addig én futni járok, hogy én is találjak magamnak pasit, de eddig sikertelenül. Igaz helyesebbnél helyesebb fiúk jönnek velem szemben az utcán, de semelyik sem az igazi. Engem fölvettek a divatipariba, míg Aprilt az orvosira. Futás közben találtam egy barátot, de ő a búcsú körét futotta akkor, mivel az nap költözött el Londonból. Fú azt hiszem körülbelül ennyi így röviden. - vettem egy nagy levegőt.
 - És találkoztatok már egy hírességgel? - kérdezte Matt nővére Lisa.
 - Hát - itt majdnem rávágtam, hogy a szomszédom az, de leállítottam magamat. -, sajnos még nem, de sok esélyünk van rá. - mosolyogtam.
 - Akkor még sem olyan jó az a hely! - szólt be Matt.
 - De! - vágtam rá. Aj istenem ez a gyerek az agyamra megy! Olyan helyes, de sosem jöttem be neki, mivel három év kor különbség van köztünk és kis koromban igen szépen rámásztam. Irtó ciki voltam. Na de térjünk vissza a jelen be. - Még eljön az ideje! Egyszerre nem kaphatunk meg mindent! - dehogynem.
 A délutáni órákban anya megkapta a nagy meglepetését a testvéreméktől. Nagyon örült neki és ő is akkor utazik amikor én. A torta után segítettem a konyhába elpakolni ahol még páran kérdezősködtek tőlem.
 - És mit tervezel erre a pár napra míg itt leszel? - kérdezte Lisa.
 - Talán barátokat fogok meglátogatni, meg April szüleihez is elmegyek és persze anyával fogom tölteni a maradék időmet. Miért kérded? - kérdeztem vissza válasz adás után.
 - Holnap este házi bulit tartunk eljöhetnél! - ajánlotta fel.
 - Biztos? - csillant fel a szemem. Ő csak bólintott. - Szívesen elmennék így is ki kelet hagynom egy bulit Londonban amit ráadásul nekem is szerveztek. - húztam el a szám szélét a gondolatra, hogy milyen nagy buli lehetett ott.
 - Hát te hülye vagy! - vágta a fejemhez.
 - Köszi, de tegnap este volt és így nem tudtam volna eljönni. - magyaráztam el.
 - Ja értem, de nálunk bepótolhatod! - mosolygott rám.
 - Köszi még egyszer, de anyának ne mondjad el! - szóltam rá.
 - Nem fogom.
 - Mit nem fogsz? - jött be Matt.
 - Valamit. - vágtam rá és közben Lisára néztem.
 - Rose is eltud jönni a bulinkba! - terelte a témát Lisa.
 - Na az jó! - erősen nézte a dekoltázsomat.
 Hogy ne nézze tovább, megfogtam az egyik edényt és elraktam az egyik szekrénybe. 'Hát ez érdekes volt!' - gondoltam magamban.
 Gyorsan felkerestem a kis táskámat amiben a mobilom volt és Aprilt hívtam fel Viberen. Elmesélt annyit a buliból amennyire emlékezett, de az csak fél percig tartott, aztán azokat a pillanatokat amiket Niall mesélt neki - na ebből már jóval több volt -, aztán én meséltem az utazásról és az eddig történtekről. Mondtam neki, hogy én is fogok bulizni nem csak ők. Mielőtt még letettük volna April mondta, hogy Niall megígérte, hogy kijön értem a reptérre ha újra visszamegyek, aminek nagyon örültem. Gyorsan elköszöntünk egymástól és én visszatértem a vendégekhez.
 A délután maradék részében csak beszélgettünk velük, majd szépen lassan mindenki haza ment. Anyával ketten maradtunk és közös programként régi képeket nézegettünk a családról, valamelyiken nagyot tudtam nevetni, de ő is nevetett egy kettőn, végül fél tízkor megkerestük a saját ágyunkat és lefeküdtünk aludni.