4.rész

Sziasztok! Most az éjjeli baglyoknak fogok kedvezni, hiszen úgy gondoltam nem várok holnapig és még ma kiteszem a friss részt. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Még mindig nagyon várjuk a feliratkozókat, kommenteket és pipákat, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat!;D Jó olvasást!

April xxx

April szemszöge:

 Mondanám, hogy ez a nap is átlagosan indult, de akkor hazudom kéne. Londonban nincs olyan, hogy átlagos nap. Az itt élő emberek ezt a fogalmat csak messziről ismerik, hiszen ez London! Ebben a rohanó városban mindig történik valami, és egy percig sincs megállás. Többek közt ezért is szerettem bele ebbe a helybe annyira. 
 Reggel egy már rutinnak számító nyújtózkodás után kipihenten pattantam ki az ágyból. Ennek talán az az oka, hogy inkább már dél felé hajlott az idő. Mind egy, ez nekem még bőven reggelnek számított.
Az első utam az ablakhoz vezetett. A függönyt elhúzva engedtem, hogy a borús felhők mögül világító nap kósza sugarai utat törjenek maguknak a szobám falai között. Ezután a kilincset elforgatva teljesen kitártam az ablakot beengedve a friss levegőt. 
A fürdőszobai teendőkkel viszonylag hamar megvoltam, és korgó hassal indultam a földszint felé. A lépcsőről leérve habozás nélkül a konyha felé vettem az irányt.
- Jó reggelt! - köszöntem Rosenak aki a kenyérpirítóval bajlódott. 
- Neked is! - válaszolta egy mosoly kíséretében. - Kérsz pirítóst? 
- Hát ha tudsz olyat csinálni ami nem egy széndarabra hasonlít, akkor igen. - céloztam a pulton lévő két odakozmált kenyérre.
- Túl magas hőfokra volt állítva a pirító, de már ura vagyok a helyzetnek! - jelentette ki büszkén.
- Akkor kettőt kérek. - mosolyogtam 
Pár perc múlva egy tányért helyezett le elém rajta a két pirítóssal. A székemről felállva a konyhaszekrényben kezdtem keresgélni nutella után, de csak egy üres üveget találtam.
- Elfogyott a nutella. - néztem Rosra csalódott tekintettel, akár egy kisgyerek.
- De most voltunk vásárolni. - furcsállta a dolgot.
- Annak már legalább egy hete. - világosítottam fel. - De ma úgyis el akartam menni a postára, visszafelé beugrok a boltba is. - mondtam, majd a hűtőből kivett tea vajjal megelégedve sétáltam vissza az asztalhoz.
Reggeli után még felszaladtam a táskámért és az asztalomon lévő borítékért amit fel akarok adni a postán. A boríték egyébként egy képeslapot rejt, gondoltam meglepem vele az otthoniakat. Gyorsan ellenőriztem a kinézetem a tükörben és a kulcscsomómat megragadva el is indultam.
- Szia Rose, majd jövök! - kiáltottam már a nyitott ajtóból vissza.
- Oké, szia! - hangzott a választ.
Becsuktam magam után az ajtót és a kerten végigvezető kis járdán a kapu felé indultam, ahol egy nem várt vendéggel találkoztam. Fekete alapon barna foltos kiskutya lógatta orrát a kapu előtt és keservesen nyüszített. Egyből kiment hozzá és leguggolva két kezemmel érte nyúltam és felemeltem őt. 
- Hát neked meg hol van a gazdit? - mosolyogtam a kutyára, és körülnéztem, de nem láttam sehol senkit. 

Megfordult a fejemben, hogy talán Niallé a kutya, ezért úgy döntöttem megkérdezem tőle. Ezeel egy időben egy ordításra és káromkodásra lettem figyelmes.- A rohadt életbe! - halottam meg az ismerős hangot a hátam mögül, mire egyből megfordultam. Niall volt az, az emlegetett szamár aki a kertjében tevékenykedett valami elszáradt bokor körül, gondolom ki akarta vágni, de a bokor nem nagyon hagyta magát. Ennek következtében Niall keze húzta a rövidebbet. Tenyerén egy hatalmas seb keletkezett amiből ömlött a vér. Gondolkozás nélkül berohantam hozzá.
- Ezt fertőtleníteni kell! - néztem a csúnya sebre.
- Áhh annyira nem vészes. - kezdett magyarázkodni.
- Elfertőződhet. - vettem komolyra a szót. 
Niall végül belemet, hogy ellássam a sebét és beinvitált a házba, közben a kiskutya vígan szaladgált a kertben. Első dolgom az volt, hogy megkérdeztem merre van a fürdő. Niall megmutatta én pedig alaposan megmostam a kezem a kutya után. Visszaérve a nappaliba a táskámban kezdtem kutakodni. Elővettem belőle egy nesesert amiben az elsősegély nyújtó dolgokat tároltam. Aki az orvosira megy legyen mindig felkészült.
Lefertőtlenítettem a sebet, Niall pedig néha felszisszent. Gézlapot helyeztem a sebre, amit egy nagyobb méretű ragtapasszal rögzítettem. Végül egy fáslit tekertem a kezére, hogy a seb még védettebb legyen.
- Köszönöm. - nézett rám hálás tekintettel miután végeztem.
- Nincs mit. - mosolyogtam rá.
- Egyébként aranyos a kutyád. - nézett ki az ablakon az épp farkát kergető kis jószágra.
- Nem az enyém. - vágtam rá egyből.
- Akkor Roseé?
- Nem, az övé sem. - nevettem el végül magam. - Találtam, és azt gondoltam a tiéd.- Nincs kutyám. - fordult felém.
- Ohh értem. Hát akkor én nem is zavarok tovább, igazából csak ennyit szerettem volna. Megyek és keresem tovább a gazdiját. - indultam meg az ajtó felé.
- Várj! - ragadta meg a kezem. - Segítek keresni. Körbekérdezünk a környéken. - villantotta meg gyönyörű szép mosolyát.
Rendes gesztus volt tőle, hogy eljött velem, de sajnos nem jártunk sikerrel. Már sötétedni kezdett, mi pedig csalódottan indultunk hazafelé. Az egész utcát végigkérdeztük, sőt még a szomszédos utcákban is jártunk, de kutya gazdájának se híre se hamva nem volt. Egy pozitívum azért mégis volt a sikertelen keresgélésben. Az, hogy Niallel lehettem. Nagyon szimpatikus fiú, sokat beszélgettünk és nevettünk. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de talán majdnem annyira bolond mint én.
- Sajnálom kis haver, de a gazdádat elnyelte a föld. - vakargatta meg a kutya fejét Niall majd felnézett rám. - Holnap csinálok pár "Elveszett kutya keresi a gazdáját" plakátot.-  mutatott idézőjelet a levegőbe ujjaival. - De kellene hozzá a telefonszámod. - mosolyodott el sunyin.
Elnevettem magam és megadtam neki a számomat. Még beszélgettünk pár percet, aztán elköszöntünk egymástól. Alig léptem be a kertünkbe hirtelen megtorpantam.
- B*ssza meg! - szaladt ki a számon, Niall pedig még pont meghallotta.
- Mi a baj? - jött közelebb a közös kerítéshez.
- Mennyi esélyt látsz arra, hogy találok még ma egy nyitva lévő postát és élelmiszerboltot? - kérdeztem kissé csalódottan.
- A postára semennyit, de gyere elviszlek vásárolni, a boltok még nyitva vannak. - vette elő zsebéből slussz kulcsát. Egyből mosoly szökött az arcomra és Niall után mentem. A kocsijához érve megszokásból a jobb oldali ajtóhoz álltam, de Niall furcsa pillantásokat vetett rám.
- Nem tudtam, hogy te fogsz vezeti. - nevetett.
Nekem pedig csak akkor esett le, hogy itt a másik oldalon van a kormány. Én is felnevettem a bénázásomra és gyorsan oldalt váltottam majd megmagyaráztam Niallnek, hogy nálunk ez pont fordítva van.
Később

 Éjfél körül járt az idő mikor végeztünk a vásárlással. Niall egy egész hadseregnek elegendő gumicukrot vásárolt magának azzal érvelve, hogy ő még igenis növésben van és ez kell a szervezetének. Jót nevettem rajta, majd egy olyan dolgot tettem amire még én sem nagyon számítottam.
- Köszönök mindent. - hajoltam közel hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. Nem gondoltam át a dolgot előre ezért arcom egyből elvörösödött. Niall reakcióját nem vártam meg, a kutyát felkapva valósággal elrohantam a bejárati ajtóig. Mikor már végre a házban voltam, a csukott ajtónak dőlve sóhajtottam egy nagyot, közben végig mosolyogtam.
- Jó messze lehetett az a bolt. - hozta rám a frászt Rose a nappaliban. 
- Basszus, ne ijesztgess már! - kaptam a mellkasomhoz a kezem, majd lehuppantam a kanapéra Rose mellé. Elmeséltem neki mindent a kutyáról, arról, hogy Niall milyen rendes volt, és arról, hogy az imént mit műveltem a kapuban. A kutyával szinte egyből lepacsizott, de leszögezte, hogy csak ideiglenesen maradhat nálunk. A többire pedig nemes egyszerűséggel csak annyi volt a válasza, hogy drukkol nekünk. Nem értettem, hogy miért mondta ezt, hiszen mi csak barátok vagyunk Niallel, azt hiszem...