2013. augusztus 30., péntek

6.rész

Sziasztok! Hát meghoztam a hatodik részt, remélem tetszeni fog! Túl vagyunk a 200 oldalmegjelenítésen, amit nagyon köszönünk nektek! A kommentek viszont nem nagyon érkeznek, ez kicsit elszomorít minket. Kíváncsiak lennénk az észrevételeitekre, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat! Nem is húznám tovább az időt. Jó olvasást, a nyár utolsó napjaira jó szórakozást, hétfőre pedig jó iskolakezdést szeretnénk kívánni minden kedves olvasónknak!♥
April xxx

April szemszöge:

A napok szinte egy szempillantás alatt elröppentek, ma reggel pedig már azon kaptam magam, hogy szombat van. A buli napja. Niallel az elmúlt napokban nagyon sok időt töltöttünk együtt, amit Rose persze nem hagyott szó nélkül. Előszeretettel mondott olyan dolgokat Niall előtt hogy mennyire összeillünk, és a "szerelmesek" jelzőt is gyakran használta ránk. Nekem persze minden alkalommal magyarázkodnom kellett, hogy Niall ne nézzen totálisan hülyének.
- Jó reggelt! - köszöntem Rosenak a konyhába érve.
- Neked is! - mosolygott. - Hol van a kutya? - nézett a hátam mögé.
- Bonnie! - kiáltottam el magam, mire meg hallottuk apró tappancsainak lépteit és a kutya már a konyhában is volt.
- Ohh már neve is van? - hajolt le Rose és megsimította a kisállat fejét.
- Niall adta neki. - pirultam el.
- Tényleg, mi van a pasiddal? - kérdezősködött sunyi mosollyal.
- Nem a pasim! Csak barátok vagyunk!
- April. - fogta meg a vállam és mélyen a szemembe nézett. - Ez sokkal több mint barátság.
Igaza volt, de nem mertem még magamnak sem bevallani. Hogy miért? A válasz egyszerű. Nem tudok megbízni a férfiakban, már nem... Annyit kellet már csalódnom, szívemet pedig annyiszor törték már darabokra, hogy egyszerűen nem megy. Niall más, ezt én is tudom, de a múltamban szerzett sebek után egyszerűen még nem állok készen erre az egészre. Nagyon jó barátok vagyunk, és ennél jelenleg én nem is szeretnék többet. Reggeli közben mindezt Rosenak is elmondtam aki megértően bólintott, és nem is hozta föl többet a témát. Végszóként csak annyit mondott, hogy ha eljön az idő biztosan jól fogok dönteni.
- Tudod már, hogy mit veszel fel este? - indult fel a lépcsőn én pedig követtem.
- Még nem. - túrtam bele a hajamba.
- Gondoltam. - forgatta meg a szemeit majd megfogta a karomat és a szobájához vezetett. A szobába lépve egyenesen a gardrób szekrény felé indult ahonnan kihozott egy próba baba szerű valamit. Nem is ez a lényeg hanem az ami rajta volt. Szó szerint tátva maradt a szám mikor megláttam. 

- Rose ezt te csináltad? - szólaltam végül meg miután kisebb sokkot kaptam. - Igen, és különleges alkalomra tartogattam. Mint például a ma este. - próbált célozgatni, de nekem nem esett le.
- Ebben akarsz haza repülni? - értetlenkedtem mire Rose az orrnyergét kezdte dörzsölgetni.
- Próbáld már fel te fogyatékos! - lökte meg nevetve a vállam.
- Köszönöm! - rohantam oda hozzá és szinte a nyakába ugrottam.

Este
- Akkor én indulok. - lépett be Rose a szobámba ahol én már javában készülődtem.
- Vigyázz magadra! - hagytam félbe a sminkelést és megöleltem a barátnőmet.
- Ezt inkább nekem kéne mondanom. - mosolyodott el sunyin. - Csak okosan azon a bulin! - adta a tanácsot amit egy ördögi kacaj követett, majd kisétált a szobából. Elmosolyodtam és megráztam a fejem, ezután újra belemerültem a sminkelésbe. 
A buli eredetileg hétkor kezdődött, de gondoltam Niallnek jól jön a segítség, ezért már negyed hétkor a kapuja előtt toporogtam és valósággal rá ültem a csengőre.
- Gyere gyorsan mielőtt megfázol. - mosolygott Niall és két puszival üdvözölt. 
- Hűha! - léptem be a házba ahol már halkan szólt a zene a félhomályban. A nappaliban minden annyira hangulatos volt. Külön helye volt a nasiknak és persze a még bontatlan alkoholos üvegeknek is.
- Gyönyörű vagy! - mért végig Niall.
- Köszönöm. - pirultam el egyből.
- Rose még készülődik? - kérdezte miközben egy üveg pezsgőt bontott ki.
- Hát az a helyzet, hogy Rose ma este nem tud itt lenni. - biggyesztettem le a számat. - Haza kellett utaznia Magyarországra, mert az anyukájának születésnapja lesz. - avattam be a részletekbe.
- Sajnálom, hogy nem lehet itt, de annak örülök, hogy te legalább itt vagy. - nyújtott egy pezsgőspoharat amit időközben már meg töltött pezsgővel. A sajátját is megfogta és szép lassan összekoccintottuk a kettőt.
- Az ideköltözésetekre. - mondta majd mind ketten egyszerre belekortyoltunk az italba. 
- Király, piaa! - lépett be Harry(!) a nappaliba, és a pezsgősüveget felkapva nemes egyszerűséggel beleivott.
- April had mutassam be az én drága és kulturált zenész társamat. - nézett az épp vedelő Harryre.
- Ő az a sexy csaj akiről beszéltél? - emelte el az üveget egy pillanatra a szájától. - Tényleg jó bőr. - tette hozzá majd távozott, Niall pedig ezzel egy időben vörös lett mint egy rák. Szegény Harry már szerintem azt sem tudja hol van és a buli még el sem kezdődött. 
 A vendégek szépen lassan szállingózni kezdtek. Niall mindenkinek bemutatott, de úgy érzem hiába, mert a társaság fele, (Harryvel az élen) nem fog emlékezni arra, hogy én ki vagyok. Mikor már az utolsó vendégek is megérkeztek Niall háza egy hangyabolyra kezdett hasonlítani. Mindenhonnan áradt a pia szag és az egész bulinak volt egy Project X-es beütése. Legalábbis szerintem. Nem akartam berúgni, de a poharam valahogy mindig teletöltődött más-más italokkal. Végül Harry példáját követve már pohárra sem volt szükségem azzal a jelszóval, hogy fiatalok vagyunk, és csak egyszer élünk. 
- Niall! - léptem oda hozzá miközben elgázoltam néhány embert, de megállás nélkül csak mosolyogtam.
- Minek örülsz ennyire? - kérdezte miközben fél kézzel a karom után nyúlt, mert kis híján hasra estem.
- Hát annak... - kezdtem bele de rám tört a röhögőgörcs. Niall türelmesen várta még egy kicsit lecsillapodok.
- Szóval. - kezdtem újból. - Támadt egy korszakalkotóan zseniális ötletem. - jelentettem ki.
- Mégpedig? - mosolygott.
- Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk a nappalidból a mi nappalinkba vezető ajtót. Csak egy kis falbontás és nem kell annyit mászkálnunk ha át akarunk menni a másikhoz. - magyaráztam a tervemet.
- Ez tényleg jó ötlet. - helyeselt.
Én már szinte meg sem hallottam a válaszát, mert észre vettem, hogy a többiek hosszú sort alkotva egymás vállába kapaszkodva vonatoznak. Gondolkozás nélkül oda rohantam és beszálltam én is. 


Másnap reggel

 Iszonyatos fejfájással ébredtem, a tegnap estéről pedig szinte minden kiesett. Pedig jó lett volna emlékezni, több okból is. Az egyik és talán legnyomósabb az hogy nem a saját szobámban hanem Niallében ébredtem. Kócos hajjal a tegnapi ruhámban botorkáltam le a lépcsőn fejemben pedig csak egyetlen kérdés kavargott, amire azonnal választ akartam kapni. Niall a nappaliban takarította a tegnap este romjait mikor én köszönés nélkül letámadtam.
- Niall ugye nem az történt amire gondolok? - kérdeztem kétségbeesve mire ő nevetni kezdett. - Örülök, hogy jól szórakozol, de válaszolhatnál végre! - keltem ki magamból.
- Nyugi nem történt semmi olyan. - szólalt végre meg, de még mindig nevetett.
- Akkor, hogy kerültem az ágyadba? - bombáztam a újabb kérdéssel.
- A lépcsőn dőltél ki, én pedig nem akartam hogy ott aludj ezért bevittelek a szobámba. Ott azért csak kényelmesebb.
- Ohh hála Istennek! - szalad ki a számon Niall pedig furcsán kezdett méregetni.
- Ennyire megkönnyebbültél, hogy nem volt köztünk semmi? - kérdezett ezúttal ő.
- Én nem úgy értettem, csak tudod nem voltam magamnál... - nem hagyta, hogy befejezzem.
- Tudom, hogy értetted. - mosolyodott el majd a konyhába indult ahonnan egy fejfájás csillapítóval és egy pohár vízzel tért vissza. Bevettem a gyógyszert, de a hatását nem nagyon éreztem. Mindenesetre segítettem Niallnek a takarításban majd fáradtan haza indultam. Tele engedtem a kádat forró vízzel. Lehámoztam magamról Rose ruháját ami bűzlött az alkohol szagtól. A mosógépbe nem mertem berakni ezért fürdés után egyből elszaladtam vele a tisztítóba, majd hazaérve szinte beestem az ágyamba és a tegnap éjszaka kimaradt alvást kezdtem bepótolni.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése