3.rész

 Hát sziasztok!:DD Elérkezett a harmadik rész is, remélem vártátok már. Mi a feliratkozókat, hozzászólásokat és a pipákat várjuk!;) Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást!:)

Rose X

Rose szemszöge:

Egy héttel később

 Ez a hely varázslatos! Már több álmunkat valóra váltotta. Aprillel már kezdjük megszokni az új életünket, a felnőtté válást. Anyáékkal minden nap beszéltünk eddig skype-on és meséltünk nekik az új életünkről. Mosolyogva hallgatták végig ahogyan áradozunk a sok újdonságról.

 A konyhába készítettem az ebédet magunknak amikor láttam, hogy a postás megérkezett. Megvártam amíg megtölti a posta ládánkat és csak utána támadtam le azt. Átrohantam a kerten egészen a ládáig, majd kutatni kezdtem benne.

 Közben átnéztem a szomszéd posta ládájára, ami most kivételesen üres volt. Talán most a tulajdonosa visszatért ide. Igen, a szomszédban Aprillel úgy vettük észre, hogy senki sem lakik, a kert sincs gondozva és a posta láda is tele szokott lenni levelekkel. De ez most nem nagyon kötött le, valami más sokkal fontosabb
volt.

 Megérkeztek a levelek! Teljes izgatottsággal téptem föl a borítékot, gyorsan kihajtogattam a papírt és olvasni kezdtem a sorok közt.

 Tisztel Rosalie King,

Örömmel értesítjük, hogy iskolánkba felvételt nyert...

Nem kellet többet olvasnom, sikítozva, ugrálva, táncoltam be a házunkba. April már ijedten várt az ajtóban, de amikor a kezébe nyomtam a levelét egy másodpercig nyugodt lett a tekintette, majd izgalmat véltem benne felfedezni és egy kis félelmet is. Ő is felnyitotta a sajátját, majd egy sikítást kiengedett a száján és utána szorosan ölelkezni kezdtünk egymással. Egy öröm könny folyt végig az arcomon és amikor szét váltunk láttam, hogy ő is könnyezni kezdett az örömtől.

 - Úristen! - szólaltam meg végül. - Ennyire mázlisták nem lehetünk.

 - De mégis azok vagyunk! - bólogatott.

 - Már nagyon várhatott minket London! - kezdtem nevetni.

 - Hát igen, de kíváncsi vagyok milyen meglepetések várnak még ránk.

 - Hát arra én is, de most készítsük el az ebédet és ünnepeljük meg a sikerünket! - mutogattam a konyha felé.

 - Oké. - indultunk befelé, persze egyszerre léptünk be ahogy szoktuk.

 Gyorsan befejeztük az ebédet, szépen megterítettünk, majd egy üveg bort kinyitva leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk. Teli hassal vonultunk be a nappaliba és ültünk le a kanapéra. A TV-t bekapcsoltuk egy kis időre, majd egy zene csatornára kapcsolva táncolni kezdtünk örömünkben. A kis magán bulink két szám erejéig tartott, mert utána valami sorozat következett a csatornán. Gyorsan kikapcsoltuk, majd egy pörgős számot betettük a zene lejátszóba és ugrálni kezdtünk a zenére. A bor mellé egy-egy doboz sört is elfogyasztottunk, mi így ünnepeltük meg, hogy felvettek minket. Fáradtan dőltünk le a kanapéra este. A Tv-t ismét bekapcsoltuk a hírek és az időjárás miatt, majd mikor ezeknek vége lett April bejelentette, hogy ő lefekszik, mert teljesen elfáradt ettől a kis 'bulitól'.

 - Oké én akkor elmosogatok. - indultam a konyha felé.

 Először a sörös üvegeket dobtam ki, majd amikor elkezdtem a mosogatást csöngettek.

 Gyorsan megtöröltem a kezemet és már nyitottam is a kaput. Az ablakon keresztül nem láttam, hogy ki az, ezért engedtem be a kertbe, de így utólag visszagondolva hülyeség volt.

 Az ajtón mikor kopogni kezdtek kicsit megremegtem, de mégis kinyitottam az ajtót teljes félelemmel. Mikor megláttam ki az erősen kellet kapaszkodjak az ajtó kilincsébe. A szám tátva maradt amikor a szőke fiú felpillantott rám és mosolyogni kezdett. Kezében egy tálca ami le volt takarva fóliával, de tekintettem inkább a fiú arcán ragadt le. Pislogni kezdtem, hogy jól látok-e, de amikor megszólalt, majdnem összeestem.

 - Szia Niall Horan vagyok! - mosolygott és az az akcentus. - Én lakom a szomszédban. - itt majdnem sikítani kezdtem, de Niall rám szólt. - Kérlek ne sikíts!

 Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak ráadásul angolul. Pár másodpercig még bemutatkozni sem tudtam volna. Még egy kicsit pislogtam, majd végre összeszedtem magamat.

 - Öhm fáradj beljebb a barátnőmnek mindjárt szólok, hogy vendégünk van. Ööö addig menj be a konyhába és ülj le amíg szólok neki. - kicsit idegesen mutogattam az utat a konyha felé. - April gyere le vendégünk van! - álltam fel az első lépcső fokra és üvölteni kezdtem neki magyarul, remélem meghallotta. - Bocsi - mentem be a konyhába. -, csak ilyenkor nem számítottunk vendégekre, általában itt rend szokott lenni. - mutogattam a konyha pultra. - Amúgy Rosalie King, de csak Rose. - nyújtottam neki kezet.
 - Niall Horan. - fogadta el a kéz fogásomat, majd mikor elengedtük egymás kezét ő kezdett beszélni. - Jaj én kérek elnézést csak a rajongók miatt jöttem ilyen későn.
 - Ne kérj bocsánatot, biztos nehéz lehet így élni. - a hangulat még mindig kicsit feszült volt számomra, de kezdtem lazulni ahogy beszélgettünk. - És hogy-hogy meglátogattál minket? - kérdeztem tőle.
 - Hát csak üdvözölni akartam az új szomszédaimat! - kicsit nevetni kezdett. - Sütit is hoztam. - tolta az asztal közepére a tálcát.
 - Köszönjük! - fedtem fel a finomságokat. Gyorsan egybe beleharaptam ami valami isteni finom volt. - Kérsz esetleg valamit üdítőt, vagy esetleg valami kaját? - álltam föl és a konyhába kezdtem körül nézni.
 - Egy pohár víz megfelel.
 - Bubis, vagy mentes? - néztem rá a pohárral a kezemben.
 - Bubis jó lesz.
 Gyorsan töltöttem neki, majd lehelyeztem elé a poharat. Ivott belőle pár kortyot, majd kérdezgetni kezdett.
 - Honnan jöttetek?
 - Magyarország mond valamit? - vettem el még egy sütit.
 - Persze, bár még nem voltam ott, de nagyon szívesen elmennék, állítólag ott sokat főznek. - nevetni kezdett.
 - Hát igen! - én is nevettem.
 - És hogy-hogy London volt az úti cél? - tett fel egy újabb kérdést.
 - A tovább tanulás miatt! Engem ma vettek föl a divatiparira, Aprilt pedig az orvosira. - válaszoltam.
 - Azért volt az a nagy sikítás délután? - szélesen mosolygott már a kérdés végén.
 - Öhm igen. - pirultam el.
 Lépteket hallottam a lépcsőről, ezért felálltam az asztaltól és az ajtóba álltam, ha sikítani akarna. April megjelent már az álmos tekintetével, de szemei egyből kipattantak amikor meglátta a vendégünket.
 - Azt a k*rva életbe, ő meg mit keres itt a mi konyhánkba basszus! Te jó isten! Most csak álmodok, vagy ez tényleg a valóság baszki? - April káromkodta ki magát, de legalább nem sikított a kedvence láttán.
 Niall csak kérdőn nézett rá.
 - Csak kikáromkodta magát az anya nyelvünkön. - magyaráztam neki.
 - Ja azt én is szoktam. - mosolygott Aprilre.
 Pár másodperc néma csend ült le a szobába amit én törtem meg.
 - Öhm Niall ő itt April Hyland, April te meg tudod ki ő.
 - Örvendek a találkozásnak April! - nyújtott kezet neki Niall.
 - Ööö...izé - April is elfelejtett angolul a sokktól, de összeszedte magát. - Én is örülök.
 A kéz fogás után leültünk az asztalhoz és April is megkóstolta a sütit amíg Niall beszélni kezdett.
 - Hát üdvözöllek Londonban benneteket! - tárta szét a kezeit. - Mióta is laktok itt?
 - Egy hete. - April válaszolt.
 - Én akkor még turnén voltam. - mosolygott és ivott egy kortyot a pohárból. - Isten igazából azért jöttem át - tette le a poharát. -, mert már előre sajnálom ha a rajongók zavarni fognak benneteket bármivel is. Az előző tulajdonos, ezért például megőrült.
 - Most már minden világos miért szereztük meg ilyen olcsón a házat! - néztem Aprilre.
 - Azóta árulja amióta összeálltunk a srácokkal egy bandaként! - mesélte.
 - Tényleg? - lepődött meg April.
 - Igen. - mosolygott rá. - Megkérhetlek valamire benneteket? - kérdezte.
 - Persze, bármire. - vágtuk rá egyszerre, amin nevetni kezdtünk.
 - Kérlek ne híreszteljétek, hogy szomszédok vagyunk.
 - Hülye lennék. - dőltem hátra a székben.
 - Oké csak nem tudom, hogy menyire vagytok rajongók. - magyarázkodott.
 - Hát imádunk benneteket. - April világosította fel.
 - Az jó. - nevetve mondta.
 Innentől kezdve mesélni kezdtünk magunkról Aprillel, Niall is mesélt magáról meg a bandáról amiken jókat nevettünk. Én például az összes cikis történetemet megosztottam vele, amiktől majdnem a földön kötött ki Niall.
 - April emlékszel amikor kihúztam alólad a széket nyolcadikban? - kérdeztem mikor már lenyugodtunk egy kicsit az előző történeten.
 - Mikor? Ja tényleg. - nevetni kezdett rajta, aztán Niallnek is elmeséltük az egészet.
 Niall végül 11:30-kor haza ment. Mi Aprilnek még elmondtam, hogy miket beszélgettünk Niall-lel addig amíg ő a fürdőben összeszedte magát, végül mi is lefeküdtünk aludni.
 Az ágyamba még azon gondolkodtam elalvás előtt, hogy már hamarabb ide kellet volna jönnünk Londonba, hisz eddig csak jók történtek velünk. A ház, az iskola, a szomszéd és még ki tudja mi vár még ránk. Ezek a gondolatok altattak el.