2013. augusztus 25., vasárnap

1.rész

 Sziasztok!:D Elérkezett az első rész remélem mindenkinek tetszeni fog! Várjuk a hozzászólásokat és a feliratkozókat is!;)

Rose X

Rose szemszöge:


 Egy újabb nap, újabb reményekkel teli reggel, hogy valami ma teljesen más lesz mind eddig. Az ébredés a szokásos volt, mint mindig és a reggelivel sem volt másképp, a fürdő szobai teendőmet is elintéztem és utána a számítógépem elé ültem le.
 Házat kerestem, egy új házat, egy új helyen, pontosabban Londonban. Öt évvel ez előtt a legjobb barátnőmmel elhatároztuk magunkat, hogy a középiskola után elköltözünk együtt egy új helyre ahova mindenki vágyik! Szinte minden nap megemlítettük a témát még úgy is, hogy külön iskolába jártunk. Általános iskolában ismertük meg egymást, ott osztálytársak voltunk. Év elejétől kezdve kutatunk az új ház után, de eddig semmi. Már a város körüli kis falvakban is keressünk házakat hát ha ott megtaláljuk a megfelelőt.
 Ha az ár volt jó, akkor a ház volt kicsi, ha a ház pont megfelelt, az ára volt túl drága. Nem vagyunk gazdagok, hogy akármit megvehetünk bármikor, keményen dolgozunk mind a ketten, hogy az álmunkat valóra váltsuk.
 Már a második oldalnál jártam amikor csörögni kezdet a telefonom, April hívott a legjobb barátnőm.
 - Szia! - köszöntem neki.
 - Szia! - szinte üvöltött bele a telefonba. - Basszus - igen April nagyon szeret káromkodni - megtaláltam álmaink házát amit már meg is vettem!
 - Tényleg ugye most csak viccelsz? - lepődtem meg. - És mégis hol, ugye Londonban?
 - Igen! - üvöltött bele ismét a telefonba, azt hiszem megfogok süketülni a következő ilyennél. - Gyere át, hogy megmutassam! - utasított.
 - Rendben, indulok! - és már le is tettem a telefont.
 Gyorsan lementem a szobámból és a cipőt felhúzva, már mentem is a barátnőm felé. 20 perc alatt átgyalogoltam hozzájuk és ott egy öleléssel  le is rendeztük a köszönést. Bementünk a házukba és egyből a gép elé ültünk.
 Leesett az állam, egy gyönyörűség tárult elém a képernyőn, de hirtelen visszatértem a valóságba.
 - Most csak viccelsz velem! - mutattam a képernyőre és közben a barátnőmre néztem.
 - Nem, fél órával ez előtt ezt a házat vettem meg magunknak! - mutatott ő is a képernyőre.
 - April itt valami nem stimmel, tuti hogy át vertek téged! Ennyi pénzért még a háznak a kertjét sem tudnád megvenni nem, hogy a házzal együtt! - magyaráztam meg.
 - De sürgősen eladó volt! - magyarázkodot.
 - És? April nézz rá! Itt tuti nem stimmel valami!
 - Rose, figyelj! Ha még sem így nézne ki a ház akkor is még maradt pénzünk a felújításra és akkor olyan házunk lesz amilyet mindig is szeretünk volna. Oké? - nézett a szemembe.
 - Oké, de te fogod végezni a több munkát nem én! - tartottam föl a mutató ujjamat.
 A repülő útra már együtt foglaltuk le a jegyeket, ami egy hét múlva lesz.


Egy héttel később

 Valóra vált az álmunk! Itt állunk álmaik háza előtt ami pontosan úgy nézett ki, mint a képen. Még mindig volt bennem valami olyan érzés, mintha itt valami nem stimmelne. April csak mutogatott a házra, hogy neki volt igaza és nem nekem.
 A sofőr kipakolta a cuccainkat és elhajtott a ház elől. Egy öreg ember tartott ki a házból, kezében a kulccsal és egy kis táskával amibe gondolom a maradék cuccait helyezte be. Arca megviselt volt, de mosoly helyezkedet el rajta.
 - Köszönöm lányok! - jött oda hozzánk és mind a kettőnket megölelte. - Nem tudjátok elképzelni mennyire boldog vagyok, hogy végre elköltözhetek innen. - ujjongott.
 - Mi köszönjük, hogy eladta ilyen olcsón ezt a gyönyörűséget. - April lellkendezett.
 - Á semmiség volt! - legyintett egyet a kezével. - Tessék itt a ház kulcsa, remélem minden megfelel! Háhá! - nevetett fel a végén gúnyosan, majd a költöztető autóba beszállva elhajtott.
 Szúrósan néztem Aprilre, de ő csak boldogan nyitotta ki a ház ajtaját.
 - Azt a p*csa, de gyönyörű! - ment be a konyhába.
 Nekem is leesett az állam, de én a nappalit támadtam le. Egyszerűen mese szép volt az egész! Az emeletre versenyeztünk, hogy kiér fel hamarabb, de végül döntetlen lett.
 - Enyém a jobb oldali szoba! - tettem föl a kezemet és már rohantam is be a szobába.
 Egy hatalmas francia ágy foglalt helyet a szoba közepén és a baloldalán egy hatalmas ablak volt ami az utcára nézett. A szoba két oldalán volt egy-egy ajtó. Nem tudtam eldönteni melyikbe is nyissak be, de végül a baloldalit  választottam. Egy álom fürdő szobába léptem be. Szembe az ajtóval egy hatalmas tükör és előtte egy csap, balra egy zuhanyzó és egy fürdő kád, jobbra pedig a WC volt elhelyezve. April felsikított a másik szobában, de nem érdekelt, hogy miért. Gyorsan mindent leellenőriztem, de minden működött. Csipkedni kezdtem a combomat, de nem ébredtem föl az álomból. Nem akartam elhagyni a szobát, de a kíváncsiság áthúzott a szoba túl oldalára ahol a másik titkos ajtó várt. Mikor beléptem a szobába sötétség fogadott. A villany kapcsoló után kezdtem kutatni amit nem találtam, így kénytelen voltam végig tapizni a falat. Mikor végre felkapcsolódott a villany gyorsan megfordultam és végre nekem is egy sikítás szalad ki a számon. A saját gardrób szobámba voltam! Ez a hely már a második álmomat váltja valóra! A szoba nagyobb volt mint a fürdő szoba és ahogy az üres sorok között mentem végig, már elképzeltem, hogy hamarosan kicsi lesz számomra ez a helyiség. Nincs sok ruhám, de mivel a divat ipari iskolában végeztem, minden szabad időmet amit lehet csak ruhákkal fogom tölteni, azt hiszem. A szobát körbe járva vissza mentem az ágyhoz. Lassan ültem rá, de ahogy érintettem az anyagot egyből bele vettettem magamat a puha párnák közé. Az ágy pont jó volt, bár a párnákat át fogom cipelni Aprilhez, nekem ennyi nem kell!
 - Látom tetszik az új házunk! - lépet be a szobámba April.
 - Ez tökély! Őrült volt ez a pasas, hogy ennyiért eladta! - ültem fel az ágyon.
 - Hát az biztos, de nekünk ez csak jó! - ugrott be mellém.
 - Oké én éhes vagyok szóval kerítsünk magunknak valami kaját! - álltam föl az ágyból.
 - Menjünk Nando's-ba! - ajánlotta az ötletet hisz mind a ketten elakarunk oda jutni.
 - Oké, de inkább holnap fedezzük fel a környéket, most keressük meg az első éttermet!
 - Oké és utána meg rendezkedjünk be.
 - Rendben.
Felhúztuk a cipőinket és kiléptünk London utcájára. Varázslatos volt a város ahogyan a fények bevilágították az utcát. A helyiek siettek haza, míg a turisták csodálták a várost. Az egyik forgalmasabb utcán találtunk egy pizzazot ahol megvacsoráztunk. Az étteremből egy térképet is elhoztunk, majd szépen lassan haza felé vettük az irányt.
 Otthon elkezdtünk berendezkedni, de én amikor megtaláltam a pizsamámat és a neszesszeremet a fürdőmet letámadtam, majd utána az ágyamba estem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése