17.rész

 Sziasztok!:D Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom a rengeteg késést, én hibám, de itt a részt! Jó olvasást,

Rose X

Rose szemszöge

 Valahogy rosszabbra számítottam amikor belegondoltam, hogy egyedül leszek egy ideig ebben a nagy házban. Isten igazából sosem szerettem egyedül lenni, az olyan lehangoló és én személy szerint minden kis szösszenettől szinte szívrohamot kapok. De végül nem így lett! Az iskolában eltöltött idők mennyisége megnőtt, míg az otthon töltött időkké csökkent. A test mozgást se hagytam abba, mindennap minimum egy órát intenzív mozgással töltök el, általában a futás és az úszás mellet szoktam dönteni. Az a maradék idő amit otthon töltök tanulásra fordítom és az teljesen eltereli a figyelmemet efelől a gondok felől. Bár hétvégére eddig még csak a vásárlás van felírva, mint program, de szerintem más nem fog mellé kerülni, mivel őszintén bevallva imádok vásárolni! Persze a vásárláshoz pénzt is kell, így egy állás után is keresgéltem a hét folyamán, eddig nem sok sikerrel. Valami ruha boltban szeretnék dolgozni, ahol ruhák közelében lehetek, nem véletlenül egy Iparművészeti iskolába jártam én 5 évet.
 Hogy mi van Harryvel? Nem találkoztunk azóta, de nem is csodálom, végül is miért keresne, meg ha jól láttam a twitteren, most épp a családjával tölti a szabad idejét.
 A szél ahogyan megcsípte az arcomat megzavarta a gondolat menetemet, így sietősre vettem az út hátra levő részét. A hosszú, félhomályban úszó utca rám hozta egy kicsit a frászt, de az a tény, hogy otthon csak Bonnie vár, nem nyugtatott meg.
 Hamar elértem az ismerős utcát, majd az ismerős házat, ami számomra az otthont nyújtotta. Már előre kikészített kulccsal nyitottam először a kaput, majd a bejárati ajtót és hamar bent találtam magam a meleg lakásban. Bonnie egyből oda futott hozzám ami, hihetetlenül jól esett és ezt avval mutattam ki neki, hogy fölemelve őt az ölembe, simogatni kezdtem a feje búbját. Igen, volt időnk összemelegedni, megismerni egymást.
 A kis jószágot lehelyeztem a földre és a konyhába tartva eledelt kerestem neki, meg persze magamnak valami harapni valót vacsira.

 Egy forró zuhany után - szó szerint - berohantam az ágyamba, ahova belevetettem magamat és utána a meleg takaró alá bújtam. A laptopomat kicsit nyomkodtam, majd a családtagokkal beszélgettem skype-on. Hiányoztak, de nagyon, ez a hosszas beszélgetés szerencsére javított a helyzetemen. Anya meg is említette, hogy simán haza mehettem volna, vagy akár apát is meglátogattam volna.
 - Én is gondoltam rá, de most munkát keresek, mivel rájöttem, hogy magától nem lesz fizető eszköz a zsebünkben. - magyarázkodtam.
 - És hogy haladsz a munka kereséssel? - érdeklődött irántam.
 - Sehol egy szabad hely, de keresek!
 Anya még magyarázott nekem a munkákkal kapcsolatban, majd úgy döntöttünk, hogy aludni megyünk.
 Épp lekapcsoltam az utolsó égő lámpát a szobában, amikor April hívott. Nem hiszem el, jobbkor nem is hívhatott volna. Elhúztam a zöld gombot és a fülemhez emelve köszönés félét nyögtem a telefonba.
 - Neked is szia! - köszönt ő is. - Már aludtál? - esett le neki a helyzet.
 - Hát csak épp lefeküdtem, de már nagyon fáradt vagyok, de mesélj, milyen a téli vakáció? - kapcsoltam újra föl a lámpát és felültem az ágyamban.
 April csak mesélt és mesélt és csak továbbra is mesélt arról, hogy Niall milyen tökéletes meg minden, és csak ez után mondta el, hogy miket csináltak eddig, de a hosszú-hosszú esti mese után elköszöntünk egymástól és végre az alvás következett be nálam.

 Másnap reggel fölkelve, gyors reggeli és összeszedelődzködés után már indultam is a boltok nagy világába. Egyszerűen a színek világa, a szabás minták és az anyagok különböző tapintása engem mindig eltudott repíteni  egy más világba, ahol csak annyi a problémád, hogy nincs elég pénzed álmaid ruhájára. Ilyenkor rendesen megvizsgálom az említett darabot és otthon fejből megcsinálom, bár még tökéletesebbre is. Igen, nem kicsi az egóm!
 Rengeteg üzletet végig jártam nemcsak az unalom űzésem miatt, hanem a munka lehetőség érdekében is. Találtam egy üzletet ahol állásinterjúra jelentkeztem, ahova majd szerdán kell visszamenjek a meghallgatásomra, remélem sikerülni fog,  mert tényleg nagyon jó ruha bolt és a hely is szimpatikus számomra.
 Kivételesen hamar kivégeztem az összes boltot, így gondoltam körbe nézek a városkában. Vonzott a
rengeteg ember akik közül volt aki dolgára sietett, de a nagy részük a várost csodálta, ahogy én is. A színek, a pörgés, a különböző korokból származó művészeti alkotásokra ránézve jutottak eszembe a művészettörténelemből megtanult anyagok, ami egy kicsit megmosolyogtatott, mivel ezek szerint jól megtanultam a középiskolai tananyagot. De annak ellenére, hogy minden szép volt és szívesen maradtam volna még a hideg idő járás haza űzött engem. Otthon egy forró zuhanyt véve melegítettem föl lefagyott végtagjaimat, aztán kijőve onnan varrni kezdtem a szabás mintákat a suliba. Anyagokat elő kerestem, plusz még amiket vettem azokat is kikészítettem. Rengeteg-rengeteg anyag és cérna között ülve az ágyamon, még ruhákat tervezni is neki álltam, mert furcsa módon még mindig nem voltam álmos. Csak varrtam és terveztem, amíg szinte el nem fogytak az anyagok körülöttem. Csodálkozva is néztem órára ami hajnali négyet mutatott, így arra a döntésre jutottam, hogy teát főzök magamnak és egy kis parkba kisétálva megnézem a nap felkeltét. Mire a tea lefőtt én is kész lettem és gyorsan kilépve az utcára siettem is a a kiválasztott helyre. Szerencsére a 'műsor' előtt oda értem, így nem maradtam le semmiről sem. Gyönyörű volt. Most volt az első alkalom, hogy itt megtudtam lesni a nap első sugarait és talán ez is szebbé tette a

pillanatot. Mikor már a nap egésze látszódott az égen a városba indultam valami harapni valóért. Kevesen voltak még ilyenkor az utcákon, hiszen hétvége volt, bár a turisták nagy része már buzgón fotózgatott. Egy starbucksba tértem be ahol kávét iszogatva majszoltam el egy frissen készül kis szendvicset. Bár még messze van az ünnepek hónapja itt már karácsonyi poharakat osztogattak a vendégek számára, én is olyat kaptam. Haza indulva úgy tűnt számomra, hogy a kávé hasztalan volt, mivel teljesen rám tört az álmosság, így a buszt választottam gyaloglás helyet.
 Hamar otthon voltam és amilyen gyorsan haza értem olyan gyorsan is aludtam el a kanapén.