2014. január 5., vasárnap

20.rész

Sziasztok!
Hát megérkezett a 20. rész. El sem hiszem, hogy már itt tartunk, hiszen olyan mintha még csak most lett volna, hogy Roseal megírtuk a prológus. Mindez nyár végén volt ma pedig már 12 feliratkozóval és több mint 3000 oldalmegjelenítéssel büszkélkedhetünk. Nagyon köszönjük nektek!♥
De nem is húznám tovább a szót, jó olvasást, holnapra pedig kitartást a suliba! Nemsokára tavaszi szünet!☺
April xx

 April szemszöge:


 Hamar elröppent az idő ezen a csodálatos helyen, ma reggel pedig már azon kaptuk magunkat, hogy délután repülünk vissza Londonba. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy örüljek vagy ne. Végül több érvet találtam amiért érdemes hazamenni, hiszen ott van Rose aki már nagyon hiányzik, a másik ok pedig az, hogy nemsokára hivatalosan is egyetemista leszek. Persze hiányozni fog ez a gyönyörű ország, ahonnan csodálatos és felejthetetlen emlékekkel térek haza.
 Úgy gondoltam, hogy az utolsó nap még meglepem Niall egy reggelivel, hiszen ő már több dologgal kedveskedett nekem, amit szerettem volna meghálálni. Omlettet készítettem neki, amit sajttal és zöldségekkel megtöltve felcsavartam mint egy palacsintát és a már megterített asztalon tálaltam. Nem akartam, hogy kihűljön ezért kénytelen voltam fölkelteni Niallt. A szobába lépve egyből hallani lehetett a szuszogását, néha morgott is egyet-egyet, amin akaratlanul is elmosolyodtam. Óvatosan bebújtam mellé az ágyba és simogatni kezdtem. Először az arcát majd a hátát simítottam végig, de semmi hatása nem volt így az arcát kezdtem puszilgatni, amire szintén nem reagált. Végül nem marad más ötletem mint, hogy megcsókoljam. Szinte azonnal visszacsókolt, majd mikor szétváltak ajkaink egyből elmosolyodott.
- Azt hittem már sosem csókolsz meg. - nevetett.
- Szóval nem is aludtál? - kérdeztem miközben megdobtam egy párnával, ami rossz ötletnek bizonyult, mert a fiú elkapott és csikizni kezdett. - Niall, hagyd abba! - nevettem már annyira, hogy folyt a könnyem, de úgy tett mintha nem hallaná. - Van kaja a konyhában. - próbálkoztam hátha elérem, hogy befejezze amit csinál. Amint kimondtam a mondatot Niall egyből leállt a csikizéssel és az ágyból kipattanva elrohant, én már csak a konyhában értem utol. Oda jött hozzám és egy puszit nyomott az arcomra, aztán neki is látott a reggelinek. Imádom nézni őt miközben eszik, egyszerűen kedvet kap tőle az ember és ős éhes lesz. Még akkor is ha nem így akarja.
A falatozás után csomagolni kezdtünk. Ide fele is meggyűlt a bajom a bőrönddel, mert az én drága barátnőm rendesen megpakolta, de most még kisebbnek bizonyult a sok ruha számára mint akkor.
- Ráülsz? - kérdeztem Nialltől a bőrönd felé mutogatva. Ő pedig felhúzta a szemöldökeit és elnevette magát, de végül ráült én pedig szépen lassan be tudtam cipzározni, aminek nagyon örültem.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de kint maradt a hajsütővasad. - röhögött Niall.
- Hát ez nem lehet igaz. - nevettem el én is magamat kínomban.
Nagy nehezen a hajsütővasat is beletuszkoltuk és ezzel nagyjából kész is lettünk a pakolással, de a biztonság kedvéért Niall kétszer is átvizsgálta a házat hátha valami ottmaradt. Bevallása szerint én képes vagyok rá, hogy széthagyom a cuccaimat, mégis ő halászta elő az egyik pólóját az ágy alól.
Minden csomagot bepakoltunk a taxi csomagtartójába ezután elindultunk a repülőtérhez.  Feladtuk a poggyászokat, de marad még körülbelül egy óránk a felszállásig, amit Niall rendkívül jól kihasznált hiszen vagy négyszer elment a büfébe.
- Már rég be kellett volna szállnunk a repülőbe. - mutattam az órámat az éppen szendvicset majszoló Niall felé.
- Biztos még pakolják a bőröndöket. - tudta le ennyivel és belemerült az evésbe én pedig nyugtalanul üldögéltem tovább mellette.
Nem sokkal később a hangosbemondó hangjára lettünk figyelmesek: - Kedves utasaink sajnálattal tudatjuk önökkel, hogy a mai Londonba tartó járatainkat az ott tomboló felhőszakadás miatt töröltük. Előreláthatólag késő hajnalban indíthatunk repülőt a város felé. Megértésüket köszönjük. - mondta egy női hang.
- Úgy tűnik itt éjszakázunk. - sóhajtottam egyet és a szőkeség vállára hajtottam a fejemet. Sajnos Roset nem tudtuk értesíteni arról, hogy nem érünk haza időben, mert pechünkre nem volt térerő se internetkapcsolat.
Mikor már sötétedni kezdett a földi személyzettől forrócsokit és plédeket kaptunk. Bebugyoláltuk magunkat a takaróval és a forró finomságot kezdtük szürcsölgetni.
- Úristen, ott van Niall Horan! - üvöltötte egy lány, mikor feltűnt neki a fiú. Az eddig csendes teremben egyik pillanatról a másikra csak hangos sikítást lehetett hallani. Mindenki képet akart Niallel, ő pedig mindenkinek valóra váltotta az álmát én pedig önként vállaltam a fotós szerepét. Talán még életemben nem csináltam annyi képet egyszerre mint akkor.
- Jó látni, hogy így szereted a rajongóidat. - mondtam Niallnek mikor az utolsó csapat lány is elment.
- Nekik köszönhetünk mindent a srácokkal, nélkülük sehol sem lennénk. - karolt át mosolyogva.
- Niall ő a barátnőd? - hangzott egy vékonyka hang a hátunk mögül. Mikor megfordultunk egy aranyos kislánnyal találtuk szembe magunkat. Niall leguggolt hozzá, megfogta a kezeit és mélyen a szemébe nézett.
- Igen. - mondta a kislánynak majd rám szegezték mindketten a tekintetüket én pedig egyre csak mosolyogtam.
- Gyönyörű. - szólalt meg a kislány.
- Igen, tudom. - húzta széles mosolyra a száját az én szőke hercegem.
- Mit gondolsz, egyszer lehetnék Liam felesége? - tért egy másik témára a kislány.
- Biztos vagyok benne. - mondta neki Niall.
Ez volt a legédesebb dolog amit valaha láttam és hallottam, a végére már a könnyeimmel küszködtem annyira meghatott a dolog.
Hajnalodott már mikor teljes csend lett a teremben. Csak egy bácsi horkolása zavart bele néha a nyugalomba, de mikor a mellette ülő hölgy kicsit meglökte a vállát abbahagyta a zajcsapást, így én is eltudtam aludni.
- April ébredj, nemsokára indul a gép. - keltegetett Niall. Mikor kinyitottam a szememet egy csók után egyből az órámra pillantottam. Reggel öt óra volt.
Az idő ezután egy szempillantásnak tűnt, mert mikor a repülő a levegőbe szállt ismét álomba szenderültem és már csak a leszállás előtt pár perccel nyitottam ki újra szemeimet. Leszállva a gépről még érezni lehetett a tegnapi vihar maradványaként a szemerkélő esőt, de nem volt annyira vészes. A csomagok felvétele kicsit lassan ment mert az emberek feszültek voltak a várakozás miatt. Végül sikerült a bőröndökért tolakodni, amiket gyorsan felkaptunk és kivergődtünk velük a sok ember közül. Idefele kocsival jöttünk, de Niall megbeszélte Harryvel, hogyha ráér vigye haza a járművet nehogy baja legyen, ezért most taxit hívtunk, ami már várt is bennünket. A sofőr nagyon segítőkész volt és bepakolta helyettünk a csomagokat majd ő a vezetőülésbe, mi pedig hátra ültünk be és már indultunk is meg sem állva hazáig. A taxi ablakán kinézve jó volt újra látni Londom utcáit, egyszerűen imádom ezt a helyet, mindig újra és újra beleszeretek. Mikor a kis taxi a ház elé gördült Niall Rose számát kezdte keresgélni a telefonjában és mikor megtalálta a füléhez emelte a készüléket. A lány pár csörés után fölvette. Pontosan nem értettem mit hadart össze Niallnek, de biztos afelől érdeklődött hol a csudában voltunk
- Szia Rose! Ha beengedsz minket szívesen mesélünk a kiruccanásunkról! - mondta Niall mikor Rose szóhoz hagyta jutni. Letették a telefont, a sofőr is megkapta a pénzét na meg a jól megérdemelt borravalót és már el is hajtott a következő utashoz.
A kerten gyorsan átsuhantunk, mert az eső még most is csepergett. Mikor beléptem a házba Roseal hatalmas öleléssel üdvözöltük egymást. Vagyis ő inkább szorított teljes erejéből. Ezt szóvá is tettem neki, de őt ez nem nagyon zavarta.
- Ti mégis mit képzeltek magatokról, hogy életjelet nem adva toppantok be a házba fél nappal később? - bújt ki az ölelésünkből Rose egyből kiosztva minket.
- Rose, képzeld Niall-lel - magyaráztam volna neki, de akkor megpillantottam egy kócos barna hajú fiút a barátnőm mögött. - Ó szia Harry! - üdvözöltem mosolyogva Rose kómás szerelmét.


3 megjegyzés:

  1. Húú... nagyon jó!! Bocsi, hogy nem nagyon komizok, de csak telóról tudom nézni, a telefonom pedig egy rakás szar.. de ettől függetlenül nagyon várom a kövit. Úgyhogy siessetek!!
    xxx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm és semmi baj, átérzem. :)
      Rose hozni fogja amint tudja! :)
      April xx

      Törlés
  2. http://remember-me-forewer.blogspot.hu/2014/03/dij-ii.html Szia! Nézz be hozzám, van egy kis meglepetésem a számodra! :D

    VálaszTörlés